Az irodalmi Nobel befutói

Várhatóan október 12-e előtt nem lesz meg az irodalmi Nobel idei győztese - a Svéd Királyi Akadémia tizenkét örökös tagja idén is zárt ajtók mögött, a díjra esélyesek megnevezése nélkül tanácskozik arról, hogy ki kapja végül a legrangosabb irodalmi elismerést. Az utolsó pillanatig tartó bizonytalanság, a favoritok elleni vagy éppen melletti nyilvános érvelés, a várható nyertes személyének megtippelése egyben felvezetése is a hivatalos bejelentésnek - összeállításunkban mi is megpróbáltunk egyfajta rangsort felállítani, hátha eltaláljuk a nyertest.

Margaret Atwood - az első kanadai irodalmi Nobel?

Bár a kanadai írónő regényeiben a magyar kiadók valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem látnak fantáziát (fordításban eddig csak korai zsengéje, a Fellélegzés, illetve kései remekműve, A vak bérgyilkos jelent meg), nemzetközi szinten az egyik leginkább méltatott írónőnek számít. Szinte hihetetlen, hogy 1972-ben megjelent The Handmaid's Tale (magyarul: A szolgálólány meséje) még mindig nem olvasható magyarul, holott a
Völker Schlöndorff és Harold Pinter közös munkájának eredményeként született filmváltozat itthon is ismert.

Atwoodot szokás kifejezetten női íróként, feministaként emlegetni, ám a tradicionális női szerepek eltörlésért folytatott küzdelme egészen más jellegű, mint a két évvel ezelőtt díjazott Elfriede Jelineké. Regényeiben férfiak és nők különélése elképzelhetetlen, ő egyszerűen a gondolkodó, intenzív belső életet élő nőkért emel szót. A Nobel-díjra azért is különösen esélyes, mert utolsó előtti, 2004-ben megjelent A vak bérgyilkos című regénye sokak szerint nemcsak karrierje, hanem az évtized legjobba is - a könyvért például a rangos Booker-díjat is megkapta Atwood.

Don DeLillo - jár-e még Nobel a posztmodernért?

Egy másik világhírű író, akit méltatlanul mellőznek a magyar kiadók (még a rendszerváltozás előtt jelent meg A fenevad szabad, illetve A mérleg jegyében, kulcsművei közül egyedül a Fehér zaj olvasható magyarul), pedig az amerikai író regényei rendre az előkelőbb helyeket szerzik meg az évtized vagy adott esetben az évszázad legnagyobb hatású műveit összegyűjtő listákon.

Személye és az irodalmi Nobel kapcsán nem is elismertsége a kérdés, sokkal inkább az, hogy értékeli-e majd a Svéd Királyi Akadémia azokat a posztmodern fogásokat, melyek rendre megjelennek alkotásaiban. DeLillo szinte kizárólag hazája fogyasztói kultúráját ostorozza műveiben, ilyen értelemben nagyon is kortárs, aktuális író, témaválasztásaihoz pedig remekül passzol a posztmodern formanyelve. Ugyanakkor az irodalmi Nobel odaítélésével rendszerint az időtlen, örök emberi kérdések boncolgatását jutalmazzák - s bár például a harminc évvel ezelőtt megjelent Fehér zaj ma éppen olyan aktuális, mint első megjelenésekor - elképzelhető, hogy az Akadémia konzervatív ízlésének DeLillo túlságosan is divatosnak, felkapottnak, azaz múló értékűnek bizonyul. Kár lenne, ha ezért marasztalnák el, hiszen DeLillo naprakészsége mellett egyértelműen Amerika egyik legnagyobb kortárs írója.

Tomas Tranströmer - újabb skandináv kapná a Nobelt?

A díjra leginkább esélyesek között még egy költő szerepel: Tomas Tranströmer a legtöbbet és legtöbb nyelvre lefordított élő svéd lírikus, igazi kortárs költő, aki azt a humanista, emberközeli szemléletmódot testesíti meg, amelyet manapság leginkább elvárnak a költészettől. Líráját tekintve fontos momentum, hogy korábban pszichológusként is dolgozott, ismeri és érti az ember belső működését, melyet sokszor állít párhuzamba a természet törvényeivel. Formanyelvére mindenekelőtt a tömör, szikár stílus jellemző, verseit olvasva az az érezésünk, hogy szavait semmivel nem lehet helyettesíteni, mert strófái annyira végletesen lecsupaszítottak. Költeményei általában egy adott pillanatra összpontosítanak, Tranströmer mondanivalóját rendszerint egy élethelyzeten keresztül fejti ki és teszi egyetemessé.

Eddigi költői pályafutása során 23 kötetnyi verset jelentetett meg, saját lírai nyelvét véglegesen harmadik versgyűjteményében találta meg, melynek a Den halvfaerdigahimlen (Félig befejezett mennyország) címet adta. Életművének egy része magyar nyelven is hozzáférhető, hazánkban három kötete jelent meg, Tomas Tranströmer versei, 117 vers, illetve Az emlékek látnak címmel (többek között Weöres Sándor és Tandori Dezső is fordította verseit).

Joyce Carol Oates - Nobel a regénygyárosnak?

Joyce Carol Oates amerikai írónő szintén évek óta rajta van azon a listán, melyen a Nobelre esélyes írók szerepelnek. Bármennyire is szomorú tény, esélyeit biztosan rontja Jelinek két évvel ezelőtti győzelme.

Oates rendkívül termékeny írónő: harmincévesen már hazája egyik legtiszteletreméltóbb szerzőjeként üdvözlik, a könyveiben vállalt magas színvonalat annak ellenére is tartja, hogy ekkoriban évente két-három regényt, illetve novellagyűjteményt is megjelentet.

A nyolcvanas évek elején látott napvilágot magyarul is megjelent Bellefleur című regénye, melyet egy egész sor gótikus hangvételű mű követett. Ezekről a regényeiről gyakran mondják, hogy új irodalmi zsánert teremtettek az amerikai próza palettáján, és végre az addigi munkásságát jellemző pszichológiai realizmustól is búcsút vett. Ennek ellenére a családi krónikákhoz azért időről időre visszatér, sőt Rosamond Smith álnév alatt számos olyan könyvet is megjelentetett már, melyeket leginkább az irodalmi műfajokkal kapcsolatos játékos szemléletmód jellemez.

Magyarul is számos műve olvasható: Jó étvágyat, Amerika!; Luxusvilág; A földi gyönyörök kertje; Áldatlan szerelmek; Bellefleur avagy A családi átok; Tégy velem, amit akarsz; Napforduló; Irgalmas ég; Norman és a gyilkos; Hűtlenség: mesék a bűnről; Megtört szívek balladája.