Romsics Ignác

A történetíró dilemmája

V. Miért írunk és miért olvasunk a történelemről? Mi a történelmi tudás haszna és értelme?

Az utolsó kérdés, amellyel a történelem jellegzetességeiről szólva röviden még beszélni szeretnék, az a történetírás és a történelmi tudás haszna, értelme. Miért írunk és miért olvasunk a múltról? Ahogy az eddig feltett kérdésekre, úgy erre sem lehet egytényezős választ adni. A tagadhatatlan érdeklődésnek ugyanis nyilvánvalóan több oka van. Az egyik legkézenfekvőbb: a kíváncsiság. Az emberek érdeklődnek gyökereik, saját családjuk és tágabb közösségük múltja iránt. Tudni akarják, hogy honnan jöttek és hogy merre tartanak. A történetírás iránti érdeklődés másik ősi oka az emberek igénye a szórakozásra. A középkori annalesek, krónikák és geszták a felsőbb körök olvasmányai voltak, s a velük szemben támasztott egyik fontos követelmény esztétikai jellegű volt. Napjaink társadalomtudományosított történetírásának képessége esztétikai örömök nyújtására - eufemisztikusan szólva - természetesen jóval mérsékeltebb. A régi hagyományokat követő és emellett szépírói kvalitásokkal is rendelkező történészek száma azonban ma sem csekély, s irodalmias történeti munkáik magas példányszáma alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy az olvasói igény irántuk továbbra is igen jelentős. S attól, hogy egy történeti munka stilisztikai szempontból is igényes, egyáltalán nem biztos, hogy a meggyőző ereje kisebb, mint azé, amelyet táblázatokkal és logaritmusokkal zsúfolt tele a szerzője. Sőt. Bizonyosan mindenkinek került már a kezébe olyan húsz-harminc oldalas, jegyzetek nélküli és irodalmias jellegű, ám történelmi témájú esszé, amelynek az elolvasásával nemcsak többet, illetve lényegesebbet tudott meg annál, mint ami az ugyanabban a témakörben rendelkezésre álló több száz oldalas szakmonográfiákból kihüvelyezhető, hanem a veretes nyelvezet és az igényes stílus még gyönyörködtette is.