A hét sportsztorija: Erdei kibekkelte, a válogatott nem

A mögöttünk hagyott héten az angol válogatott blamázsa váltotta ki a legnagyobb nemzetközi visszhangot, míg itthon a Várhidi-csapat utolsó Eb-selejtezője és Erdei Zsolt címmérkőzése volt a legfontosabb sportesemény. Egyik sem volt sétagalopp, de az egyik ütközetet legalább sikerült megynerni - más kérdés, hogy az utólagos nyilatkozatokban Madár értékelte kritikusabban saját teljesítményét.

Régen osztott meg ennyire közvéleményt és médiát magyar futballválogatott, mint amilyen egymásnak ellentmondó véleményeket és érzelmeket vált ki Várhidi Péter csapata manapság. Az egyik tábor a szövetségi kapitánnyal együtt biztató jeleket, fejlődést és perspektívát lát a fiatal játékosokra épített gárdában, míg mások tétmeccseken való impontenciáját emlegetik és a selejtezőcsoport végeredményét lobogtatják, kiemelve, hogy soha nem szerepeltünk még ilyen rosszul kvalifikációs sorozatban, pedig akadt már néhány mélypont az elmúlt húsz évben.

Való igaz, a válogatott meglehetősen hullámzó teljesítményt nyújtott az elmúlt évben, hogy mást ne mondjunk, az olaszok, a bosnyákok és a lengyelek legyőzése mellett simán ki tudott kapni Ciprustól, Montenegrótól és Moldovától. Az összképet mégis kedvezőre festhette volna, ha a Eb-elejtezők zárásaként Hajnalék hazai pályán legyőzik Görögországot - ez esetben a helyszínen 32 ezer néző ünnepelte volna a világbajnok után az Európa-bajnok skalpját is begyűjtő csapatot, amely ráadásul - legalábbis Várhidi szerint - jobb besorolásból, a negyedik helyett a harmadik kalapból várhatta volna a vb-selejtezők sorsolását.

Nem is volt reménytelen vállakozás, Buzsáky egy szerencsés góllal hamar vezetést szerzett, a válogatott pedig összességében több helyzetet dolgozott ki vendégeinél, a némileg tartalékos és tét híján nem is túl motivált görögök egy öngóllal és egy másik védelmi hibát kihasználva mégis 2-1-re megnyerték a meccset.

És ez volt a forgatókönyv, amely a legkevésbé segítette az egyetértést a válogatott megítélésében, hiszen a "több rutinnal és kis szerencsével nyerhettünk volna", illetve "az eredmények önmagukért beszélnek" álláspontok képviselői egyaránt hosszasan tudják sorolni saját érveiket.

Mintha az MLSZ sem igazán tudná eldönteni, hogy melyik oldalra álljon, Várhidi Péter szerződése rövidesen lejár, Kisteleki István pedig a hosszabbításra vonatkozó kérdésre adott válaszában talányosan úgy fogalmazott: meg kell, várni milyen ellenfeleket kapunk a 2010-es vb-selejtezők vasárnapi sorsolásán...

Most már tudjuk: Portugália, Svédország, Dánia, Albánia és Málta ellen kell majd küzdenünk a világbajnokságért, így a kérdés már csak az, vajon az MLSZ-elnökség szerint Várhidi kapitány profiljába vágnak-e a kisorsolt csapatok. Kiteleki és Várhidi mindenesetre úgy látja, reális cél a csoport második helyének megszerzése.