Kezdődik az MLS hetedik szezonja

Az Amerikai Egyesült Államokban már évtizedek óta próbálkoznak a labdarúgás meghonosításával, egyelőre kevés sikerrel. A hetvenes években világsztárok igyekeztek népszerűsíteni a sportágat, de a dolog a nyolcvanas évek végére kifulladt, és eddig az 1996-ban életre hozott MLS-nek sem volt túl sok sikere. A hét végén kezdődő, hetedik szezont azonban hatalmas várakozás előzi meg, elsősorban a válogatott remek világbajnoki szereplése miatt, és az illetékesek úgy vélik, hogy ez az esztendő meghozhatja a nagy áttörést.

Chicago Fire: Az 1998-as bajnokcsapat az előző esztendőben a harmadik helyen végzett csoportjában, és már a negyeddöntőben elvérzett. A télen nagy változások voltak az együttesnél: új edző került a kispadra, Bob Bradley-t Dave Sarachan váltotta, aki, akárcsak elődje korábban a válogatottnál dolgozott, mint a szövetségi kapitány, Bruce Arena asszisztense. A játékoskeret is alaposan kicserélődött: olyan focisták távoztak, mint Hriszto Sztoicskov, Petr Nowak (a bolgár világklasszis a Washington DC Unitedbe szerződött, a lengyel középpályás pedig visszavonult), de a válogatott Josh Wolff, és a Bundesligát is megjárt Dema Kovalenko távozása is nagy veszteség. A szakmai stáb inkább a fiatalításra fektette e hangsúlyt, és ezt figyelembe véve szerezték meg az ifiválogatott Justin Mappet, Rodrigo Fariát, illetve a jamaicai válogatott Andy Williamset. A gárda így is elég erősnek tűnik, hiszen a nemzeti tizenegyből DeMarcus Beasley, Chris Armas és Carlos Bocanegra is itt szerepel, ám a szakértők szerint egyelőre még nem várhatóak nagy dolgok a csapattól.

Columbus Crew: Az előző évi kupagyőztes a bajnokság egyik esélyesének számít, köszönhetően annak, hogy az így is erősnek tartott játékoskeret újabb kiváló focistákkal bővült. A columbusi gárda szerződtette a válogatott Frankie Hejdukot, aki éveket töltött el a Bundesligában, a Bayer Leverkusennel (még ha ott kevés játéklehetőséget is kapott), visszatért az Evertonnak kölcsönadott támadó, Brian McBride is, aki a Premiershipben jó benyomást tett magáról, és a csatársorban Greg Andrulis edző még a fiatal Jeff Cunninghamre is számíthat, aki már szintén bemutatkozott a nemzeti csapatban. A rutinos játékosok közül kiemelkedik a középpályás Brian Maisonneive, aki a legelső MLS-szezon óta a Crew futballistája, és szerepelt az 1998-as világbajnokságon is.

Washington DC United: A fővárosi együttes az MLS első éveiben egyeduralkodónak számított, az első négy bajnokságból hármat megnyert, azóta viszont meglehetősen gyengén szerepelt, és tavaly még a rájátszásba sem jutott be. Az utolsó helyezésnek köszönhetően a United elsőként választhatott a drafton, és az iráni származású támadót, Alecko Eskandarian mellett szavazott, akinek édesapja egykoron iráni színekben szerepelt az 1974-es világbajnokságon. Nem ő azonban a legnagyobb név a számtalan új igazolás közül: Washingtonban kezdi a bajnokságot még Hriszto Sztoicskov, illetve a Hollandiából hazatért válogatott támadó, Ernie Stewart is, távozott viszont Eddie Pope és Jaime Moreno is, akik minden bizonnyal ott lennének az MLS történetének álomcsapatában. A gárda játékoskerete így is bivalyerős (hiszen már az előző idényben is játszott a bolíviai Marco Etcheverry és Ben Olsen, akik szintén kiváló játékosnak számítanak), kérdés, hogy ebből összeáll-e egy ütőképes gárda. Persze a tavalyi szereplésnél rosszabbul biztosan nem végezhetnek.

New England Revolution: A gárda az előző szezonban hatalmas meglepetésre egészen a döntőig menetelt, ott azonban drámai körülmények között vereséget szenvedett a Los Angeles Galaxytől. A csapat edzője, az egykoron a Liverpool játékosaként sikert sikerre halmozó Steve Nicol egy fiatal, sikeréhes csapatot rakott össze, amelyhez most két újabb ifjonc csatlakozott Pat Noonan és Dimelon Westfield személyében, akik az egyetemi bajnokságból érkeztek. Még komolyabb erősítést jelenthet az a Joe-Max Moore, aki az Evertonban húzott le másfél esztendőt, és némi rutint hozhat a fiatalos gárdába. A Revolution egyik fő erőssége a védelem, amelyben különösen a hatalmas termetű kapus, Adin Brown, illetve a válogatott védő, Carlos Llamosa érdemel figyelmet - utóbbi egyébként a télen kis híján otthagyta a klubot, mivel úgy érezte, hogy nem becsülik meg eléggé. Végül sikerült megbékíteni, és vezérletével, na meg az előző szezon gólkirályának, Taylor Twellmannak a góljaival a csapat ismét ott lehet a végelszámolásnál.

New York/New Jersey MetroStars: A Washington mellett a New York-i gárda maradt le tavaly a rájátszásból, és ennek eredményeképpen nagy volt a változás a csapat háza táján. A klubnak sikerült elcsábítani a Chicago Fire sikeredzőjét, Bob Bradley-t, aki kapcsolatait felhasználva megszerezte a Washingtontól Eddie Pope-ot és Jaime Morenót, akik posztjukon a legjobbak közé tartoznak a ligában. Szintén a fővárosból érkezett a középpályás Richie Williams, és a klub szeretné még megszerezni a hondurasi válogatott csapatkapitányát, Amado Guevarát is. A sok új szerzeménynek persze ára is volt, hiszen több kiváló labdarúgó is távozott: a veterán Marcelo Balboa és Tab Ramos befejezte pályafutását, a két évvel ezelőtt gólkirály, a szenegáli Mamadou Diallo, valamint az amerikai válogatott Mike Petke pedig elhagyta a csapatot. A szakértők szerint azonban a MetroStars szerelése egy olyan focistán áll vagy bukik, aki az előző évben is itt szerepelt: a válogatott támadóról, Clint Mathisról van szó, aki az előkészületi meccseken kiválóan futballozott, és ha ezt a formáját át tudja menteni a bajnokságra is, akkor a gárda végre szerezhet valamilyen trófeát. Mert a New York-iak legnagyobb bánata az, hogy az MLS-ben még soha nem tudtak semmit sem nyerni.