A világ legpechesebb gólkirályai

A Serie A góllövőlistáját 26 forduló után némi meglepetésre a Genoa csatára, Marco Borriello vezeti 16 találattal, és a squadra azzurra szövetségi kapitánya, Roberto Donadoni ennek hatására be is hívta őt a válogatottba. Nem minden szakvezető gondolkozott azonban hasonlóan a labdarúgás történetében, és a topligák históriájában jó néhány olyan gólkirályt találunk, akiket mellőztek a nemzeti tizenegyben, vagy csak egy-két alkalommal húzhatták fel a címeres mezt.

Az angol első osztály történetében is három 1945 utáni gólkirályt találunk, aki sohasem volt válogatott, és aligha lehet véletlen, hogy közülük ketten az 1950-as évek közepén ontották a gólokat. A legendás "Évszázad mérkőzése", azaz az Aranycsapat Anglia felett aratott 6-3-as győzelme idején például az aktuális angol gólkirály a Preston North End támadója, Charlie Wayman volt, aki 24 gólig jutott az ezüstérmet szerzett klub színeiben - de a nemzeti csapatban nem jutott szóhoz.

Mint ahogyan nem húzhatta fel a címeres mezt az egy évvel későbbi gólkirály, Jimmy Glazzard sem, aki a Huddersfield Town csatáraként 29 találattal fejezte be az 1953-1954-es idényt.

A harmadik, válogatottság nélküli gólkirály neve ismerős lehet, hiszen Bryan Robsonról van szó - de nem a Manchester United klasszis középpályásáról, hanem a West Ham United csatáráról, akit az angol futballközvélemény csak Pop Robsonként ismer.

Ő 1973-ban a Kalapácsosok támadójaként 28 találatot szerzett, de nem csak abban a szezonban ontotta a gólokat: a West Ham színeiben 254 mérkőzésen 104 alkalommal volt eredményes, majd a Sunderlandnél ért el további 174 összecsapáson 67 gólt - köztük azt, amellyel 1984-ben, 38 évesen megmentette a kieséstől a gárdát.

Hiába tartották azonban az időszak egyik leggólerősebb támadójának, a korosztályos válogatottságnál feljebb nem jutott.