Amikor a bíróságon elemzik a becsúszást

A focipálya sem törvényen kívüli terület, ahol a legbrutálisabb megmozdulásokat is mindig meg lehet úszni egy hosszabb-rövidebb eltiltással. Sok példa ugyan nincs rá, de néhány dúvad focista azért megtapasztalta, milyen az, amikor a tárgyaláson dönt a bíró egy ütésről vagy becsúszó szerelésről, és színes lapok helyett börtönnel vagy több mint háromszázmilliós kártérítéssel büntet. 

Az argentin származású, de olasz válogatottként világbajnok középpályás, Mauro Germán Camoranesi tiszteletre méltó karriert futott be. Összesen 275 mérkőzésen szerepelt a Serie A-ban, játszott az argentin, a mexikói és a német élvonalban is, az utóbbi időszakban azonban brutális szabálytalanságai miatt került az újságokba. 2011 novemberében azért kapott többmeccses eltiltást, mert fejbe rúgta ellenfelét, a napokban pedig egy 18 évvel ezelőtti durva belépője következményeként kell 65 ezer dolláros (14,2 millió forint) pénzbüntetést fizetne Buenos Aires legfelsőbb bíróságának ítélete alapján.

Fél év felfüggesztve

Az esetek többségében a futballpályán történteknek csak a sportágon belül vannak következményei: a kiállított játékosokat a szabálytalanság súlyától függően eltiltják valamennyi időre, de ettől még közjogi értelemben nem lesz büntetett előéletű. Kivéve, ha durvaságának áldozata bíróság elé viszi az ügyet.

Hollandiában az első ilyen esetet az előző évtized közepén jegyezték fel. A Sparta Rotterdam marokkói származású középpályása, Rachid Bouaouzan 2004. december 17-én a Go Ahead Eagles elleni másodosztályú bajnokin rendkívül brutálisan beleszállt Niels Kokmeijerbe, aki kettős nyílt lábtörést szenvedett. A holland szövetség tízmeccses eltiltást szabott ki Bouaouzanra, azonban Kokmeijer, akinek be kellett fejeznie a pályafutását, nem érte be ennyivel, és polgári pert indított. A bíróság végül 2008 áprilisában hozta meg a döntését, és az akkor éppen a NEC Nijmegenben futballozó játékost féléves felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.

Az angol futball leggyűlöltebb embere

A belga csatár, Gilles de Bilde viszont egy éjszakára rács mögé is került, miután 1996 decemberében az Eendracht Aalst elleni bajnokin megütötte ellenfelét, Krist Portét. A támadónak már korábban is akadt problémája a törvénnyel, még 1992-ben két év felfüggesztett kapott, mert lefejelt valakit, négy hónappal a Porte-incidens előtt pedig megütött egy kórházi ápolót, aki nem akarta őt beengedni súlyosan beteg apja kórtermébe. Porte mindössze annyit tett, hogy a mezénél fogva visszahúzta De Bildét, aki miután kiszabadította magát a védő öleléséből, egy bal csapottal vett elégtételt, amivel eltörte ellenfele orrát és arccsontját.

A szövetség négy hónapra tiltotta el, az Anderlecht azonnali hatállyal megvált tőle (a PSV Eindhoven igazolta le), a további börtönt viszont megint sikerült megúsznia.

Az ausztrál Kevin Muscat piros lapjait (karrierje során 12-szer állították ki), eltiltásait és durva szabálytalanságait szinte felsorolni sem lehet, stílusáról pedig elég annyit tudni, hogy egykoron Angliában a leggyűlöltebb futballistának tartották. Áldozatai között volt saját válogatottbeli csapattársa, Stan Lazaridis, illetve Milan Baros, Craig Bellamy és Christophe Dugarry is, de csak egyikük ment odáig, hogy be is perelje. A Charlton Athletic középpályását, Matty Holmest még 1998-ban vágta fel úgy, hogy a játékosnak négyszer kellett megműteni a lábát, és gyakorlatilag véget ért a profi karrierje. A bíróság végül 2004-ben 250 ezer fontos (mai árfolyamon 89 millió forint) kártérítést ítélt meg Holmes javára, és a perköltséggel együtt Muscatnak mintegy 750 ezer fontot kellett kifizetnie.

Közel egymillió font egy szabálytalanságért

De nem ez a legnagyobb összeg, amit egy játékos számára kártérítésként megítéltek Angliában. A Bradford City csatárát, Gordon Watsont 1997 februárjában a Huddersfield Town védője, Kevin Gray rúgta fel olyan brutálisan, hogy a támadónak két helyen eltört a lába, és másfél évet ki kellett hagynia.

Watson beperelte Grayt, a tárgyaláson pedig a szakértőként meghívott egykori focista és televíziós kommentátor, Jimmy Hill azt mondta, hogy ennél durvább szabálytalanságot még nem látott, pedig 50 éve a futballban dolgozik. A bíróság 50 ezer fontos kártérítést ítélt meg, és további 900 ezer font kifizetésére is kötelezte Grayt. Az indoklás szerint a bombaformában lévő Watson hamarosan előbb-utóbb a Premier League-be igazolhatott volna, ahol nagyjából ennyi lett volna a fizetése. Tény, hogy a csatár az eset után már csak párszor játszott a Bradfordban, majd alacsonyabb osztályú csapatokban töltött még egy kis időt, mielőtt visszavonult volna.

Az Everton legendásan kemény skót csatára, Duncan Ferguson viszont börtönben is ült a pályán elkövetett tette következményeként, de persze nem csak amiatt. Összesen négyszer állt bíróság előtt, először egy rendőrt fejelt le, ezt még megúszta 100 fontos bírsággal; aztán megütött és megrúgott egy szurkolót, amiért 200 fontos büntetést kapott; a harmadik esetnél pedig egy pubban egy helyi halásszal bunyózott össze, amiért már egyéves felfüggesztett járt. Pechjére a negyedik eset a pályán történt: 1994-ben a Rangers játékosaként lefejelte a Raith Rovers védőjét, John McStayt, ami négy hónapos elzárást vont maga után.

Ekkor még csak 23 éves volt, és később már inkább a játékra koncentrált, így az Everton, illetve a Newcastle United színeiben 269-szer játszott a Premier League-ben. Egy kis keménykedésért azonban sohasem ment a szomszédba, és ez kifejezetten jól jött neki, amikor 2001-ben ketten megpróbáltak betörni liverpooli házába, és éppen otthon volt. Ferguson az egyiküket elkapta, majd átadta a rendőrségnek. A peches betörőnek három napot kórházban kellett töltenie.

www.globalsoccerapp.com