Kieshet-e a nyűgös Bayern a katari klubvilágbajnokság elődöntőjében?

Pénteken a berlini hózáporban játszott Bundesliga-mérkőzés után a Bayern München játékosai a szokottnál gyorsabban végeztek a zuhanyzással-öltözéssel, mert rohantak a főváros repülőterére. Ám nem haza igyekeztek, hanem Katarba, ahol negyedszer indulnak harcba a „világ legjobb klubcsapata" címért. Csak negyedszer? – teszik fel a kérdést jogosan, akik tudják, hogy a csapat hatszor bizonyult Európa legjobbjának. Igen, eddig csak három alkalommal küzdött meg ezért a kupáért, és mindhárom alkalommal más volt a neve és a lebonyolítás rendje.

1974-ben, amikor a Bayern a BEK győzteseként először nyert jogot, hogy elhódíthassa, Interkontinentális Kupának hívták. De az akkori vezetősége nem adott rá esélyt, hogy megnyerje azt. A hivatalos indoklás szerint nem tudott időpontot egyeztetni a Libertadores Kupa győztesével, az Independientével. Ez mai ésszel nehezen felfogható. Egyrészt, hogy miért engedte ezt a nemzetközi szövetség, másrészt,

mert a mai vélekedés szerint akkor sokkal lazább volt egy csapat terhelése a jelenleginél.

Az előbbire 47 év távlatából nem könnyű válaszolni, az utóbbira viszont igen. És ezzel el is kell oszlatni egy tévhitet, mert manapság mindenki arra hivatkozik, hogy micsoda terhelésnek vannak kitéve a focisták a korábbi évtizedek játékosaihoz képest. Nos, 1974-ben a májusban megnyert BEK után a Bayern München hét játékosa részt vett a világbajnokságon, amely (a német válogatott számára) július 7-én ért véget. Hét héttel később, augusztus 24-én már elkezdte a bajnokságot. Mivel a Bundesligában ugyanannyi csapat szerepelt, mint most, ugyanannyi bajnoki találkozót kellett vívni, mint a maiaknak. Ehhez jöttek a Német Kupa-csaták, ezeket ugyanúgy a legjobb 64 között kezdték az elsőosztályúak, mint mostanában.

A különbség, hogy napjainkban az ősszel egy Bundesliga csapatnak hat találkozót kell vívni a Bajnokok Ligájában, akkor négyet kellett a BEK-ben.

Utóbbiak viszont élesebbek voltak, mert az egyenes kieséses rendszer miatt akkor egyetlen találkozón sem lehetett lazítani. Vagyis egy európai élcsapat két találkozóval vívott kevesebbet a '70-es években, mint napjainkban.

1976-ban harmadszor nyerte meg a Bayern München a BEK-et és először játszhatott a klub Világkupa döntőjében Forrás: AFP

És akkor is voltak válogatott mérkőzések, ezen a téren csak annyival nehezebb a maiak helyzete, hogy sokan nem a hazájukban játszanak, így a hazai meccseikre is utazniuk kell. Ám ma gyorsabban és könnyebben el lehet jutni pl. Münchenből Varsóba, Bécsbe, Párizsba, és mondjuk Madridba, mint annak idején Hamburgba vagy Dortmundba, nem is beszélve Nyugat-Berlinről. A Bayern 1974 őszén 21 mérkőzést vívott, egyetlen hétvégéje sem volt szabad, és játszott két hétközi bajnokit és két „kupaszerdát" (azért nem négyet, mert címvédőként erőnyerő volt a BEK első fordulójában), továbbá három szerdán válogatott találkozót vívtak legjobbjai. Mindet idegenben, ebből kettő Eb-selejtező volt, amit komolyan kellett venni. Egyáltalán nem lehet számon kérni tehát a Bayern vezetőin, hogy nem vállalták a kétmeccses Interkontinentális Kupát az Independiente ellen.

Helyette a BEK-döntő vesztese, az Atlético Madrid mérkőzött, amely 2-0-ra nyert otthon, és 1-0-ra kapott ki Argentínában. Úgy hódította el a serleget, hogy története során soha nem nyert BEK-et vagy BL-t.

Egy évvel később, 1975-ben ismét megmérkőzhetett volna a Bayern a trófeáért, az ellenfél ismét az Independiente lett volna, de a találkozó ismét elmaradt. Ebben az évben egyáltalán nem csatáztak a „világ legjobb klubcsapata" címért, valószínűleg akkor gondolkoztak el a FIFA illetékesei, hogy valamit kellene kezdeni ezzel a párosmeccsel, mert nem törik a csapatok magukat, hogy egymáshoz utazgassanak. 1980-ban meg is változtatták a rendszert.

Viszont még előtte, 1976-ban (a harmadik BEK-győzelme után) megmérkőzött a kupáért a Bayern München. És el is hódította azt a brazil Cruzeiróval szemben. November 23-án Münchenben a havas-jeges Olimpiai Stadionban a 80. percben Gerd Müller az ötösről tipikusan „mülleresen" tuszkolta a labdát a vendég kapuba.

Majd két perccel később egy Rummenigge-Müller-Jupp Kapellmann támadás után az utóbbi 16 méterről állította be a 2-0-s végeredményt.

A visszavágóra december 21-én került sor Belo Horizontéban. A 123 ezer helyszínen lévő szurkoló nem látott gólt, így a Bayern vihette haza a kupát. Mondjuk így: karácsonyi ajándékként, mert az ünnepekre éppen sikerült haza érni.

2001-ben a Bayern München a Boca Juniors ellen nyerte meg a klubvilágbajnokságot Forrás: AFP/Toshifumi Kitamura

25 évvel később, amikor a Bayern először nyerte meg a Bajnokok Ligáját, már egymeccses volt párviadal, és ekkor Toyota Világkupának hívták. A névadó autógyár miatt 1980-tól Japánban rendezték ezt a találkozót. 2001-ben emlékezetes mérkőzés volt az európai ebédidőben a Bayern München- Boca Juniors. A gól nélküli 90 perc után a hosszabbításban Sforza szöglete, majd Fink fejese után valahogy a védő, Sami Kuffour elé pattant a labda, aki közelről a hálóba vágta azt.

A Bayern harmadik részvétele alkalmával egy harmadik lebonyolítással és egy harmadik névvel találkozott, 2013-ban.

Ekkor klubvilágbajnokságnak hívták, és ekkor már minitornának is lehetett nevezni. Ugyanis hét csapat indult rajta, a hat kontinentális bajnok és a házigazda legjobbja. Marokkóban rendezték, és igen meglepő eredményeket is hozott. Ugyanis a házigazda akkori bajnoka (aki ugyebár csak „tölteléknek" van ott egy ilyen eseményen) a Raja Casablanca három meccset is megnyert. Előbb Óceánia legjobbját, az új-zélandi Auckland Cityt, aztán kis meglepetésre a CONCACAF-bajnokot, a mexikói CF Monterreyt, végül óriási szenzációt okozva a Libertadores Kupa nyertesét, a brazil Atlético Mineirót ütötte el a továbbjutástól. Úgy, hogy akkor éppen a nyolcadik helyen állt a marokkói bajnokságban.

Dante és a klubvilágbajnokság trófeája 2013-ban Marokkóban, ahol a Bayern München nyerte meg ezt a tornát Forrás: AFP/Gerard Julien

A Bayern az első itteni találkozóján az ázsiai BL győztesével, a Kuangcsou Evergrande-dal találkozott. A 40. percben Ribery éles szögből lábbal, 4 perccel később Mandzukic csukafejessel, a szünet után nem sokkal pedig Mario Götze a 16-oson kívülről nagy lövéssel talált be a kínai csapat kapujába.

A döntőben így Raja Casablanca-Bayern München meccset vívtak, ami azért valljuk be őszintén, humorosan hangzik a világ legjobbja címért.

Még akkor is, ha a marokkói csapat addigra már 12 gólt szerzett a klub-vb-k történetében, míg a Bayern a különböző nevek alatt létező kupában csak hatot. Aztán a döntőben kettőt, de még ez is csak nyolc összesen. Igaz, három kupagyőzelmet ért.

VI Mohammed, Marokkó királya késve érkezett a 2013-as döntőre. A focisták megvárták Forrás: Anadolu Agency via AFP/Mohamed Hossam

Kicsit sem volt váratlan, hogy a Bayern izgalommentes találkozón szerezte meg a trófeát. A legtöbb idegeskedésre a döntő előtti események adtak okot: ugyanis késett VI. Mohammed, marokkói király, és ugyebár nélküle nem lehet elkezdeni egy ilyen jellegű eseményt. Nem derült ki, hogy valamilyen fontos államügy miatt érkezett a tervezett kezdőrúgás ideje után, esetleg forgalmi dugóba került, vagy a beléptetésénél akadtak gondjai.

Mindenesetre a játékosok és a 45 ezer néző türelmesen megvárta, hogy elfoglalja a helyét a díszpáholyban, az arany trónszékében az arany asztala mellett, és indulhatott a mérkőzés.

Amit bő 20 perc alatt eldöntött a Bayern. A 7. percben Xherdan Shaqiri szöglete után Boateng Dante elé fejelte a labdát, aki 6 méterről a kapuba rúgta azt. Majd a 22. percben Alaba visszapasszolt Thiagónak, aki nagyjából ugyanonnan talált be, ahonnan Kapellmann 1976-ban.

Némi kínlódás és késés után a Bayern München játékosai megérkeztek Katarba Forrás: AFP/-

Csak éppen másik kontinensen született a találat. A három diadal közül az elsőt Dél-Amerikában, a másodikat Ázsiában, a harmadikat Afrikában aratta a Bayern. Most ismét Ázsiában, az Arab-öbölben érhet a csúcsra.

Ahová meglehetősen kalandos út után jutott.

Ugyanis a pénteki berlini Bundesliga találkozóját a házigazda Herthával egyeztetve egy fél órával előrébb hozta, hogy még aznap éjszaka elindulhasson Katarba. A szakadó hóesésben játszott találkozó után a csapat sofőrje száguldott is a stadiontól nagyon távol lévő Schönefeldre (itt volt az egykori NDK elsőszámú reptere is), hogy a küldöttség még hajnal előtt a pálmafák tövében landolhasson. Ám így is csak éjfél előtt néhány perccel tudott kigurulni a gép a kifutópályára, és mivel Berlinben éjfél után repülési tilalom van, nem engedték felszállni azt. Arról nem érkezett hír, hogy a repülésirányító esetleg így akart-e bosszút állni a Bayernen a szerencsés góllal aratott 1-0-s győzelem miatt, vagy csak ragaszkodott a munkaköri leírása minden betűjéhez, de tény, hogy a csapat az éjszaka első felét a repülőben, a második felét a tranzitban töltötte.

Végül csak kora délelőtt, 9 óra késéssel indulhatott a Közel-Keletre, mert a gép elcsigázott legénységét le kellett cserélni. A hétfőn este 9-kor fontos mérkőzést játszó focisták lecserélésére viszont nem volt lehetőség.

A klub első embere, a mindig visszafogott és kimért Karl-Heinz Rummenigge őrjöngött, mondván, a repülésirányítóknak fogalmuk sincs, hogy mekkora bajba sodorták a szőrszálhasogató döntésükkel a Bayernt. Milyen nem várt nehézségekkel kell szembenéznie a világ legjobb focicsapatának!

Lehet mondani, hogy egy egyiptomi csapatot minden nehezítő körülmény ellenére könnyedén le kell győzni Európa legjobbjának, de van egy olyan határ, melyen túllépve már nem olyan egyértelműek az esélyek. És a csapat azon a határon most bizony - önhibáján kívül - túlesett. Így a vártnál is nagyobb nehézségek várnak rá Katarban.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

FC Bayern München (@fcbayern) által megosztott bejegyzés

Hétfőn egyiptomi gárdával, az Al Ahlyval kezd az Al Rayyanban található Ahmed bin Ali Stadionban. Majd csütörtökön döntővel vagy bronzmérkőzéssel fejezi be ottani szereplését. Azt jelenleg nehéz megjósolni, hányadik helyen végez a német rekordbajnok ezen a tornán. Az viszont már most biztosnak látszik, hogy amikor ötödször is ringbe száll a bajor óriás a trófeáért, akkor majd ismét egy újabb lebonyolítási formával találkozik.

Jelenleg úgy tűnik, hogy ez a hat kontinentális bajnokot sorompóba állító rendszer idén búcsúzik.

A változáshoz már megvoltak a kész tervek, de a világjárvány átírta azt. A távoli jövő ezért még meglehetősen bizonytalan. A közeljövő is, de az biztos, hogy ugyan 2021 februárjában, de mégis megrendezik az 2020-as labdarúgó klubvilágbajnokságot Katarban.