A csodálatos mandarin

 

Nők Lapja:

A lány: Lakatos Gabriella

Bartók Béla

Bartók újszerűvel, szokatlannak kopogtat Európa kapuján... Ez a kép: "kopogtat" illik a halkszavú, végtelen szerénységű Bartók Bélára, annál kevésbé azonban a Mandarin-zenére. E muzsika, amikor megzendült, Vörösmarty látomásos verssorait idézte: "zokogott, mint malom a pokolban, s dörömbölt az ég boltozatján"...

Ez a muzsika a zene történtében alig ismert elemi erővel ragadta szíven a hallgatót, hogy elmondja, elpanaszolja az ember sorsát az embertelenségben. A tisztaszívű, érintetlen erkölcsiségű keleti ember, ez a mesebeliségből, nagyvárosi grand-guignol vonásokból, népmondai elemekből épített csodálatos jelkép és reális hős - semmihez sem hasonlíthatóságával éppen az emberséges ember magányosságát kiáltja világgá.

Lakatos Gabriella és Vashegyi Ernő

magasztos és diadalmas.

Miért? A Mandarin sorsa, hogy felébred szerelme a rablók csalétkéül szolgáló utcalány iránt, s hogy egyre küzd érte, hiába fojtják meg, hiába döfik át, hiába akasztják fel: mindaddig küzd érte, míg el nem érte a beteljesülést. S ez a halála. Nos, a mandarin sorsa vádol is: íme ilyenné vált az ember, mint ezek a rablók, mint ez a céda lány, íme ilyenné vált a szerelem ebben a világban, ilyenné az ideál, a Nő... S éppen erről zendül legfenségesebb szózatra Bartók zenéjének hangja, ebben a műben: mondanivalójának humanista eszmeisége itt a legforróbb, legszenvedélyesebb.

Vashegyi Ernő (a mandarin) és Eck Imre, Sallay Zoltán, Gál Andor

Csodálatos Mandarin jezsuita képmutatással kerülhetett színre.

Kenessey Jenő Harangozó Gyula Vashegyi Ernő, Lakatos Gabriella, Harangozó Gyula, Saucy Zoltán, Eck Imre, Gál Andor, Füleki Gyula