A Backstreet Boys még 1994-ben, csúcsra kerülését megelőző időben kötött szerződést a Jive-val, a Zomba Recording Corporation leányvállalatával. 1999-ben, Millennium című albumuk megjelenése után további két lemez elkészítésébe egyeztek bele a fiúk, bizonyos feltételek mellett, persze. Ezen feltételek nagy része pedig a pénzről és a kiadó nyújtotta szakmai segítségről szólt.
A fiúk szerint mindkettő esetében kárt szenvedtek, nem kapták meg a beígért előleget, ráadásul a kiadó sem az albumokra kerülő dalok, sem a megfelelő producer kiválasztásában nem segédkezett. Az ő művészi elképzeléseiket pedig sorra lehurrogták.
Ehelyett viszont Nick Carter szólólemezének minden egyes részletét pontosan megtervezték, és lesték minden kívánságát. Ráadásul Nicknek azt is megengedte a kiadó, hogy a Now or Never lemez készítésébe ölje minden energiáját, és így - bár szerintük hajlandó sem volt - ne legyen képes részt venni a közös anyag felvételében. Mivel ezek következtében a csapat túllépte a szerződésben kikötött határidőket, elesett 5 millió dollártól, s ennek kamatos visszaszerzésére most harcba is szállt.