Váncsa István - Eper

2013.05.14. 7:45

Szűrőbe teszek egy mentalevelet és három marék apró szemű földiepret, a szűrőt egy akkora jénaira illesztem, amelyre éppen passzol, és amelynek nem ér le az aljáig. Az epret egy kanál hátával óvatosan kinyomkodom. Azért óvatosan, mert nem akarom átpasszírozni a gyümölcshúst, csak a levet akarom kinyerni belőle; ami a szűrőben marad, azt diszkréten fölfalom. A menta is marad a szűrőben, annak csak az volt a szerepe, hogy a lecsöpögő gyümölcslének egészen leheletnyi, mondhatni éteri finomságú pluszízt kölcsönözzön.
Az eperlét fogyasztásig berakom a hűtőbe. Amikor itt az ideje, poharakba osztom széjjel, felöntöm jéghideg brut pezsgővel, isszuk. Tavaszi-koranyári időben ez a legjobb pezsgőkoktél, amely elgondolható, továbbá ez a legjobb eperrecept.

Forrás: Táfelspicc

Semmi bonyodalom, semmi fölösleges és egészségtelen adalékanyag, cukor meg ehhez hasonlók, csak tiszta és üde lényeg.

Amúgy ez jellemzően brunch előtti aperitif, a brunch pedig sokak szerint nem egyéb, mint ürügy arra, hogy az ember még a déli harangszó előtt nyakalni kezdjen. Az angolszász világban ez akár igaz is lehet, viszont ne feledjük, a brunch a maga eredeti meghatározása szerint villásreggeli, vagyis a Krúdy által oly gyöngéden méltatott gáblival azonos. Brunch = gábli. Most pedig képzeljük el magát Krúdyt, amint az alkoholfogyasztás akárhány órakor történő elkezdéséhez épp ürügyet keres.

Nem keresünk ürügyet, hanem ezzel szemben megállapítjuk, hogy ennek a föntebb leírt epres pezsgőkoktélnak van egy még egyszerűbb és végletekig őszinte változata. Az úgy működik, hogy megeszi az ember a földiepret, és megiszik hozzá egy üveg pezsgőt. Ennyi. Ez a legeslegjobb és legegészségesebb reggeli, egyáltalán nem hizlal, csupa vitamin és antioxidáns. Arról nem is szólva, hogy a reggelire fogyasztott pezsgőnél jobb antidepresszáns el se gondolható. A lélek ettől könnyedén és súlytalanul lebeg, összes búját-keservét odahagyja.

Helyes, ha a felhasznált eper nemcsak apró szemű, hanem azért apró, mert vadon nőtt. Annak ugyanis jobb az íze. Némelyek szerint a vitamintartalma is a sokszorosa a termesztett eperének, ám én evvel nem foglalkozom. A pezsgő amúgy is tele van vitaminnal. Sajnos az apró szemű erdei szamócát babrásabb megmosni, lekocsányozni, és pláne babrásabb összeszedni, mint egyszerűen csak megvenni a piacon, gyerekkoromban ezt bőségesen megtapasztaltam. Közben azt olvastam Tompa Mihálynál, hogy

"Zöld halomnak oldalára, / Menjetek ki, kis kosárral, / Menjetek ki, jó leányim! / Epret áhit ősz apátok, / Édes ízü földi epret, / Jószagút és hűvösítőt", ebből pedig azt a következtetést vontam le, hogy ha majd nagy leszek, nekem is lesz három leányom, naponta kizavarom őket zöld halomnak oldalára, ők pedig kis kosaraikban rengeteg szamócát hoznak.

Ez se jött össze, sajnos.

Ha nem reggelire esszük az epret, hanem mondjuk vacsora után, desszert gyanánt, akkor a képlet persze átalakul. Tálba rakom az epret, megcsöpögtetem citromlével, reszelek rá egy kis citromhéjat, cukrozom, finomra vágott mentalevelet hintek rá, meglocsolom portóival, beteszem a hűtőbe. Tálaláskor egy-egy kanálnyi mascarponéra szedem. Esetleg madeirát keverek össze reszelt citromhéjjal, őrölt fahéjjal, gyömbérrel, szegfűszeggel, szerecsendióval, és ezt locsolom az eperre. Hűtőbe rakom, tálaláskor tejszínhabot nyomok rá, és kandírozott gyömbért szórok a tetejére.

Zöld halomnak oldalában szedett erdei szamócával sohase művelnék ilyesmit, azt csak a maga natúr mivoltában, pezsgővel. A termesztett eper más, az részint már belezüllött az emberi civilizációba, részint pedig sok van belőle, úgyhogy azt az ember gátlástalanul használja bármire. Shakerben hat centiliter fehér rum, két centiliter nádcukorszirup, négy centiliter frissen kinyomott eperlé, fél lima leve. Jéggel összerázni, koktélpoharakba szűrni, eperszemekkel és vékony limahéjcsíkokkal dekorálni. Jó ital. Nem olyan, mint a pezsgős, de jó. Az eper itt mellékszereplő, igazából csak azért van jelen, hogy a keveréket valamelyest felturbózza, másfelől pedig azért, mert az igényesebb úrinő mégis röstellné tisztán vedelni a rumot, eleinte legalábbis. Később már mindegy.

Különféle dolgok feljavításában a termesztett eper nagyon jó tud lenni, és nemcsak az édességek frontján, hanem például salsában is. Összekeverünk negyedliternyi, apróra vagdalt epret négy evőkanál ugyancsak apróra vagdalt avokádóval, két-két evőkanál apróra vágott lila hagymával és korianderzölddel, fél kiskanál reszelt limahéjjal, két evőkanál frissen kifacsart limalével, ízlés szerinti mennyiségű zöld chilivel és cukorral, próbáljuk ki sült csirke, hal, grillezett sertésszűz mellé, vagy csak magában.

Vagy próbáljuk ki az epret salátaként. Összetépkedett nyers spenótlevelek, felszeletelt eper, némi hámozott-szeletelt mandula. Öntete olívaolaj, fehérborecet, szezámmag, mák (nem darálva, hanem egészben), egy kevés nagyon finomra vágott mogyoróhagyma, késhegynyi paprika, pár csepp Worcester. Felhasználás előtt egy órával készíteni, fogyasztás előtt tíz-tizenöt perccel önteni a salátára, tálalásig betenni a hűtőbe. Egyszerű, de igen megnyerő alakzatot kapunk.

Persze az epret alapértelmezés szerint leginkább desszertben tudjuk elgondolni, például mindenben, ami vaníliakrémet tartalmaz. Szép példája ennek a szarvasi epres krémes, azért szarvasi, mert szarvasi cukrászdák készítették a nyolcvanas évek folyamán, de talán készítik ma is. Azt állították róla, hogy szarvasi specialitás, sehol máshol nem ismerik. Lényegében egylapos krémes, csak padlója van, födémje nincs. Levelestészta-lap, arra vaníliakrém, arra eper. Ennyi, és remek. Ősszel a képlet szőlős krémessé lényegül át, mindenben ugyanaz, csak nem eper- hanem szőlőszemekkel. Persze se a szőlő, se az eper nem lesz jobb attól, hogy krémesalapra kerül, ezzel szemben a krémest a szőlő feldobja, az eper meg pláne.

Ugyan lehetne a gyümölcsöket magukban is enni, de hát arra a majom is képes.

Mi kultúremberek vagyunk.

Epres receptek Váncsa Istvántól: