Brinkmann, Carter, House és a többiek

Mitől lesz rendhagyó egy kórházsorozat, és egyáltalán, honnan indult a műfaj? Bekukkantunk Brinkmann professzor napsütötte klinikájára, dr. House szobájába vagy éppen Krogshoj világába, miközben megpróbáljuk megtudni, miért szereti nézni a tévéző a hordágyon behozott, vért köpő, hörgő sebesülteket, a gépekre kötött, bágyadt-sápadt betegeket, a lobogó, fehér köpenyben fel-alá szaladgáló dokikat.

Nem sokkal később (1972-ben) jelentkezett az a fajta orvosi sorozat is, amely fekete humorral, morbidabbnál morbidabb esetek bemutatásával sokkolta (vagy éppen szórakoztatta) a nézőket: ez volt a M.A.S.H., mely a nemrég elhunyt Robert Altman nagy sikerű mozifilmjéből készült. Hozzá kell tennünk, hogy ebben az esetben nem hagyományos kórházsorozatról volt szó, a sajátos megközelítés mellett a tekintetben sem, hogy a helyszín nem egy fehércsempés, zöldfolyosós kórház volt, hanem egy katonai, tábori segélyhely a koreai háborúban. A stílussal azonban maradandót hoztak létre a készítők, amit a közönség is egyből megszeretett: a M.A.S.H. utolsó epizódja minden idők legnézettebb amerikai tévéműsorává lépett elő, a maga 106 millió nézőjével még az amerikaifoci-bajnokságok döntőjét, a Super Bowl-t is lekörözte - ezek közül a legnézettebb, az 1996-os Dallas-Pittsburgh meccs "mindössze" 94,8 millió nézőt vonzott a képernyő elé.

Az amerikai tévécsatornákon manapság is rendszeresen találkozhatunk olyan orvosi sorozatokkal, melyek a maguk fekete humorával hódítanak. Ilyen például a Dr. House: a címszereplő görény beszólásai, amellett, hogy jó úton haladnak a szállóigévé válás felé, többek között a Golden Globe-díjat is hamar meghozták gazdájuknak, Hugh Laurie-nak.

House nálunk nem élne meg

Mi lehet az oka, hogy a kórházsorozatokban a magyarok nemigen szeretik a humort? Csák Gergely szerint "a fekete humorhoz kifinomultabb jelenetek, jellemek, szituációk és persze médiafogyasztó-intelligencia kell. Mások nézik az olyan sorozatokat, mint a Monty Python Repülő Cirkusza, és megint mások a Vészhelyzet-et. A fekete humor pedig rétegműfaj (legalábbis Magyarországon)." Abban, hogy ez így alakult, valószínűleg nagy szerepe volt annak is, hogy minket kezdettől fogva erre tanított a tévé: míg az amerikaiak már 1970-ben megkapták a M.A.S.H.-t, addig a magyarokat a Kórház a város szélén (1977) és a Klinika (1985) vezette be az orvosi sorozatok világába.

Blazej doktor, illetve Brinkmann professzor kalandjai pedig, finoman fogalmazva, nem nagyon bővelkedtek humorban. Inkább a drámán volt a hangsúly, így a Klinika orvosának például olyan kérdéseket kellett magának feltennie, mint hogy az életfogytiglani fegyházra ítélt gyilkost vagy a hegyi mentőszolgálat balesetet szenvedett tagját operálja meg először, mikor mindketten egyszerre kerültek a klinikára, de a gyilkosnak súlyosabb az állapota. Hasonló morális dilemmákkal a Vészhelyzet doktorainak is sűrűn szembe kell nézniük, nem csoda hát, ha nálunk máig ez a legnépszerűbb kórházsorozat - ez derül ki egy netes, nem reprezentatív felmérésből is.