Leszállt egy ufó - és akkor mi van?

A sci-fi a világon mindenhol és még nálunk is népszerű műfaj, rengeteg sci-fi témájú film arat sikert itthon, ellenben a tudományos fantasztikummal foglalkozó sorozatokra nincs akkora kereslet. Miért nem szeretik a Galaktikán, Asimovon (vagy Nemerén) felnőtt magyarok a sci-fit?

Az ufók csak jöttek-mentek

Egyszer Amerika is úgy gondolta, hogy a Lost-siker farvizén meg tudják szerettetni a tömegekkel a tudományos fantasztikumot (a Lost hovatovább nálunk is az egyetlen, még nézett főműsoridős sci-finek is nevezhető széria), hiszen a 2005/06-os tévés évadban az ABC a Rejtélyek városá-val, az NBC a Mélység fantomjá-val, míg a CBS a Küszöb-bel rukkolt elő, hátha a nézők rákapnak. Persze minden illúzió hiábavaló volt, egyik sorozat sem érte meg a második évadot, és az amerikai stúdiófőnökök is a homlokukra csaphattak, hogy nem hiába űzték a műfajt egy kábelcsatornára, méghozzá a nálunk is nemsokára elinduló SciFi Channelre.

Persze ettől még a kreatív ötletek a műfaj ellenére is elvisznek a hátukon egy sorozatot, példa erre a Hősök országra szóló sikere Amerikában, azonban ez inkább képregényes tematikával bír, mintsem scifivel, így a több évtizedes képregénykultúrával bíró országban minden alapja megvolt a sikernek - mint ahogy nálunk is, hiába a sok reklám és a sorozat istenítése, kellő kultúra híján ("Nézd, anyjuk! Repkedő ember a tévébe!") megbukott az NBC üdvöskéje. Hiába volt tehát a rekordnézettségű premier, ahogy a sorozat szuperhősei lepotyogtak az égből, a néző rájött, hogy itt valami nem stimmel, "ez itten, kérem, szájenszfiksön".

A Csillagkapu-ról azonban érdemes még szólni, mely Amerikában tíz évadon át futott, és már testvérsorozattal is bír. A többi próbálkozást, mint például a (különben igen ötletes, szellemes) Sliders és társai, hanyagolhatjuk, lévén nézettségük szinte végig a közepes tartományban mozgott. Nos, a Csillagkapu volt mondhatni az egyetlen itthon is vetített amerikai próbálkozás, amely talán a kommersz volta és közérthetősége miatt, esetleg a meglehetősen epizodikus cselekményvezetése okán a közönség szeretetére talált - nem csak a TV2-n, hanem annak idején már a TV3-on is.

Nem is volt meglepő, hogy elemi felháborodás, majd megbékélés követte a sorozatban a főszereplőt alakító Richard Dean Anderson kényszerű szinkronhangváltását, de ezen reakció is csak még jobban rávilágított arra, hogy bár a scifi-rajongók kevesen vannak, mégis nekik a legnagyobb a hangjuk. Ők vannak elkötelezve leginkább kedvenc sorozataik iránt: ha ezt kilóban vagy méterben lehetne mérni, akkor azt is mondhatnánk, hogy hiába nézik jóval többen (vegyük a legnépszerűbb amerikai sorozatot) a Miami helyszínelők-et, utóbbi nézői közel sem akkora fanatizmussal teszik azt.

A tábor tehát létező, de kicsiny: viszont nem sok tévés műfajnak van olyan konok és szívós rajongóhada, mint a sci-finek, így például a szitkomok, a kisebb tévéken futó, foglalkozásokat bemutató realityk vagy a családi sorozatok kedvelői is jóval csendesebbek. Ettől függetlenül az USA-ban továbbra is gyártják szorgosan a misztikus, paranormális jelenségekkel operáló szériákat, és talán az egyik befut majd itthon is.