Hasonlított Franco Neróra, filmsztár lett Terence Hill

terence hill, 1971
on l'appelle Trinita Lo chiamavano Trinitŕ Year: 1971 - Italy Terence Hill Director: Enzo Barboni
Vágólapra másolva!
Nem sok harminc fölötti magyar tévéző lehet, aki ne futott volna bele legalább tucatszor Terence Hill–Bud Spencer-filmekbe az élete során. Első nagy sikerük előtt fogalmuk sem volt arról, hogy valami különlegeset csinálnak, aztán hamar kiderült, hogy a nézők imádják, ha öldöklés és vér nélkül verik péppé a rosszfiúkat. A páros kék szemű szépfiúja szombaton lett 75 éves, a színész állandó magyar hangja, Újréti László mesélt az emlékeiről.
Vágólapra másolva!

Bár Velencében született, hároméves korában a család Németországba költözött, a kis Mariónak így a város közelében kellett átélnie Drezda lebombázását 1945 februárjában.

Már 12 évesen felfedezték, Dino Risitől 1951-ben kapta az első filmszerepét, a Vakáció a gengszterrel című filmben játszott. Olaszországban és Németországban dolgozott, majd 1967-ben az Isten megbocsát, én nem című filmben szerepelt először együtt Carlo Pedersolival, azaz Bud Spencerrel (első közös filmjük valójában az 1959-es Hannibál volt, itt még Mario Girottiként, de nem volt közös jelentük, nem is haverkodtak). Akkoriban állt elő azzal egy producer, hogy változtassa meg a nevét. Egy húszas listáról kellett választania, a Terence Hillben állítólag az tetszett meg neki, hogy a vezetéknév kicsit hasonlít édesanyja keresztnevéhez, a kezdőbetűk pedig megegyeztek (Hildegard Thieme).

Forrás: NORTHFOTO/Evandro Inetti

Egy szerencsés véletlen kellett hozzá, hogy megragadjon a filmes világban: az Isten megbocsát, én nem forgatása előtt a Bud Spencer mellé kiszemelt színész egy családi perpatvarban eltörte a lábát, Colizzi rendező Rómába sietett, és ott jajveszékelt. Egy producer, aki ismerte Terence Hillt, beajánlotta őt, mondván, kék szemei vannak, kell tenni egy fekete kalapot a fejére, és akkor úgy néz ki, mint Franco Nero. Így lett főszereplő a filmben későbbi állandó társa mellett.

1967 és 1985 között szinte évente forgattak egy filmet a Spencer–Hill kettőssel, összesen tizenhatot. Ezek közül a legismertebbek Az ördög jobb és bal keze, a Különben dühbe jövünk, a Kincs, ami nincs, a Nincs kettő négy nélkül, plusz az 1994-es búcsúelőadás, a Bunyó karácsonyig. A nagydumás Terence Hill és a kevésbé beszédes, ám annál nagyobb pofonokat osztó Bud Spencer a filmtörténet klasszikus párosává nőtte ki magát.

Forrás: AFP

Hulla nincs, humor van

A westernek nagy felfutása 1965 és 1968 között volt, Hill úgy saccolta, hogy évente 300 ilyen készült az USA-ban, de az európai nézőknek szerinte elegük lett a sok halottból, így új színt hoztak a vászonra filmjeikkel, amelyekben már több volt a humor, és nem volt hulla.

„Amikor Az ördög jobb és bal kezét csináltuk, egyáltalán nem gondoltunk arra, hogy valami különlegeset készítünk. Igazából izgultunk is a sorsa miatt, mert a forgatókönyv megvolt, de senki nem akarta leforgatni. Szerencsések voltunk, hogy épp időben érkeztünk, akkor, amikor a nézőknek már elegük lett az öldöklésből. A mi figuráink is szembeszálltak a rosszfiúkkal, de nem gyilkoltak, csak felpofozták a gonosztevőket, nevetségessé téve így őket" – emlékezett a színész.

„Számos rendezővel dolgoztam együtt, köztük Leone, Visconti, Lizzani, De Sica, Pontecorvo, de Enzo Barboni volt a legtermészetesebb, olyan, mint egy pohár friss víz. Ő természetesen, egyszerűen dolgozott, így mi is azt tettük. Nagyszerű idők voltak, nagyszerű rendező készített remek filmeket... nagyon élveztük" – mondta.

Forrás: AFP

Szabadon játszhattak, emelte ki Hill, de a dialógusokban nem improvizáltak, mert mint mondta, azokat nagyon jól megírták. A munka fizikai részével nem volt baja: „Bud Spencer vízilabdázott, két olimpián is részt vett, én meg tornából voltam jó, úgyhogy élveztük az akciórészeket is."

Hill szeretett volna drámai és másféle karaktereket is eljátszani, de elmondása szerint az utcán rendre megállították az olasz asszonyok, és kérlelték, hogy maradjon a szórakoztató westernnél, hogy együtt tudjanak moziba menni a gyerekeikkel, és ne kelljen brutális jelenetektől tartaniuk. „Így felelősségünk is volt abban, hogy minden korosztálynak megfelelő filmeket készítsünk" – mondta.

Spencer szerint az emberek felszabadultan nevettek a filmjeiken azért, mert nem folyt bennük a vér: „Terence volt a jobb kéz, én voltam a bal, de soha nem öltünk meg senkit. Mi voltunk az elsők a világon, akik westernkomédiát gyártottak, az amerikaiak csupán minket utánoztak. Az ötlet onnan jött, hogy Charlie Chaplin és Buster Keaton úgy nevettették halálra a közönséget, hogy egy szót sem beszéltek. Ezért mi is úgy próbáltunk filmet csinálni, hogy a lehető legkevesebb legyen benne a beszéd, így mindenki értette. Ezért lettünk ilyen népszerűek. Negyven évig dolgoztunk együtt, soha nem volt semmi probléma közöttünk. Ma is hetente találkozunk, eljön hozzám pastát enni, mert szerinte az én spagettim a legjobb."

Itthon változatlanul imádják

Terence Hill egy spanyolországi forgatás szünetében ismerte meg, majd feleségül is vette az amerikai forgatókönyvíró Lori Zwicklbauert, két gyerekük született. A magánélete mentes volt a botrányoktól, 1990-ben azonban autóbalesetben meghalt fogadott fia, Ross Hill (akit a felesége hozott a házasságba), ami után a színész depresszióba esett. Sok éven át egyetlen filmet sem forgatott, bár a Lucky Luke és a Bunyó karácsonyig még belefért az ezredforduló előtt. Utána 2000-től az itthon is vetített Don Matteó-ban volt látható, ez 14 éven át forgott, az Alpesi őrjáratban pedig 16 részt kapott, 2011 és 2012 között.

Sok Terence Hill-videó itt

A magyar programigazgatók előszeretettel teszik képernyőre Terence Hill filmjeit, nagyot hibázni nem lehet velük. Utánanéztünk: 2010 óta összesen 309 alkalommal ment le itthon a hét legnépszerűbb filmje. A magyarok pedig századszor sem unnak rá ugyanazokra a jelenetekre, 2011-ben a Különben dühbe jövünk közel 700 ezres nézettséggel ment az RTL Klubon, de többször is volt félmillió fölötti adat. Terence Hill filmjeit legszorgosabban a Film+ és a Film+2 adta az elmúlt négy-öt évben, de az RTL Klub mellett aktív volt a Cool és a Prizma TV is. A Viasat3 csak a Különben dühbe jövünk jogaival rendelkezett 2011 után, de nem rejtegette, három év alatt 11 alkalommal le is vetítette.

Újréti és Bujtor nem tudták előre

Filmjei 95 százalékában Újréti László magyar hangjával hallhattuk, de megkapta szinkronra Szersén Gyula, Rátóti Zoltán, Oszter Sándor, Rubold Ödön, Szakácsi Sándor, egy korai szerepében pedig még Zana József is.

Újréti a leggyakrabban a Bud Spencert szinkronizáló Bujtor Istvánnal dolgozott a stúdióban. „1979-ben vagy 1980-ban volt az első, a Különben dühbe jövünk, a Pannonia Filmstúdióban szinkronizáltuk, és borzasztó nagy sikere volt a filmnek. Akkoriban még nem az volt divat, hogy külön veszik fel a hangsávokat. A rendezők hozzánk diszponálták volna a többi szereplőt, de Bujtor addig sürgött-forgott, intézkedett, hogy elérte, hogy kettőnket vegyenek fel külön, akkor hamarabb végzünk. Akkor mi felmondtunk mindent egy külön sávba, egy film szinkronja a mi részünkkel megvolt három óra alatt. Az újabb sorozataiban, a Don Matteóban és az Alpesi őrjáratban is én szinkronizáltam, azokat már úgy vállalta el, hogy ne kelljen sok szöveget megtanulni: nagyokat néz, majd mond három mondatot" – mesélte Újréti.

Forrás: AFP

A Spencer–Hill párosnak van egy aktív hazai rajongói klubja is, amely pár éve meghívta Bujtort és Újrétit. Előbbi nem ment el az agárdi találkozóra, de Hill magyar hangja igen. „Tavaly egy pesti eseményre is meghívtak, nagyon sokan voltak ott, és nekem is dedikálni kellett, komoly sor állt. Egyszer csak sorra került egy tizenéves kislány, nem volt könyve, csak a belépőjegye, a karja belső felére kérte az én szignómat. Amúgy nemrég ellenőriztem, 88 filmjét szinkronizáltam én, de a Szuperzsarut Szersén Gyuszi kapta, pedig akkor már automatikusan engem hívtak Terence Hillre" – emlékezett Újréti.

Európában hazánkon és Olaszországon kívül csak Németországban volt ekkora sikere a párosnak, a dicsőségből pedig jutott egy kis szelet itthon Újrétinek is, akit többször megállítottak már emiatt az utcán. „Egyszer egy fiatal lány szólított meg, kutatta, honnan ismeri a hangomat. Mondtam, hogy a Spektrumnak készítek hangalámondásokat, meg a Kórház a város szélén-ben voltam Blazsej doktor, de csak a fejét rázta... végül rájött, hogy Terence Hill a megoldás, és nagyon örült. Egyszer régebben pedig reklámot vettem fel, majd egy 25 körüli hangmérnök fiú szaladt utánam, hogy mondjak fel egy szöveget a telefonja üzenetrögzítőjére. Kérésére Terence Hillként kellett bemutatkoznom, meg is tettem. A lényeg, hogy ketten nagy filmeket készítettek, mi pedig Bujtorral akkoriban nem is sejtettük, hogy egész generációk fognak felnőni ezeken."