Van félelme az úttal kapcsolatban?
Mivel főállású hipochonder vagyok, a kinti háború nem nagyon nyugtat. Amúgy is mindig túlparázom a dolgokat, de ez is családi örökség, apám is ilyen volt régebben. Izgulós típus vagyok, kell egyfajta egyedüllét, mielőtt fellépek. Ilyenkor másfél órát magamba fordulok, nem vagyok ott lelkileg, a körülöttem levők tudják, és nem is szólnak hozzám ilyenkor. Ha egy oviban lépek fel tíz gyereknek, akkor is úgy izgulok, mintha százezrek néznek a tévében élőben.
Változott az emberek véleménye, megítélése az elmúlt hetekben?
Remélem, azért annyira nem. Ez egy másik szint most az életemben, de szeretnék az a szerény kisfiú maradni, aki voltam ötévesen.
Szerény volt?
Azért persze vagány is! De a szívembe azért elültették a szüleim a szeretetet, és igazából az egész életem erről szól. Nagyon szép gyerekkorom volt, és bár nem voltunk mindig kiegyensúlyozott anyagi helyzetben, a szeretet mindig élt, ez határozott meg minket.
Ez veszi körül ma is?
Maximálisan. Nem is tudom, hogy fogom kibírni Kijevben, 14 napig távol a családomtól, nekem ez nem lesz kis feladat. De hát felnőtt férfi vagyok, össze kell szednem magam! Amikor Görögországban voltam hat napig, sírva hívtam fel a családomat, hogy haza akarok menni. Nagyon fognak hiányozni.
A sok szeretet mellett azért biztosan vannak rosszakarók is. Velük mit tud kezdeni?
Jó, ha valakiről rosszakat mondanak, mert akkor az azt jelenti, hogy jó helyen van. Akik sikeresek voltak eddig, azokat mindig ítélték és bántották. Én nem foglalkozom a rosszakarókkal, ez a megoldásom erre. Biztos vagyok benne, hogy sokan szóvá teszik, hogy egy roma származású ember megy az Eurovízióra, de direkt nem olvasok kommenteket. Úgy érzem, egy
nagyon nagy áttörés Magyarország részéről, hogy romaként ilyen bizalmat kaptam,
és ennek a pozitív részét kell nézni. Én vagyok az első roma fiatal, aki az országot képviseli, és örülök, hogy ilyen sokan álltak eddig is mögöttem.