Mindenkinek vannak égő sztorijai az egyetemről, csak nem mindenkiét akarjuk meghallgatni. Dunham a Csajok-kal érdemelte ki az érdeklődésünket, de keményvonalas rajongónak kell lennünk, ha nem érzünk egy pici csalódottságot sem, miután letettük a kötetet.
Rajongói szemmel ugyanakkor a könyvnek valóban vitathatatlanok az értékei: nemcsak konkrét sztorikra ismerhetünk rá, de sok mindent vissza lehet fejteni a sorozat központi karaktereinek, elsősorban a Dunham által megformált Hannah-nak a jellemével kapcsolatban, hiszen itt is fontos szerepet kapnak a szerző kényszerbetegsége, szorongása és egyéb pszichológiai problémái.
További kényelmetlen érzést okoz azonban, hogy a kötet végére érve rá kell döbbennünk, hogy a szerző ugyan egyértelmű humorral és öniróniával ír, de nem túl jól. Eszmefuttatásai körülményes, túlbonyolított mondatokban érkeznek, amit tovább súlyosbít, hogy csapong a témák között. Végül kénytelenek vagyunk feltenni a költői kérdést: hogyan írhat ilyen rosszul valaki, aki az írásból él?
A képernyőn is mindig zavarbaejtően nyílt Lena Dunham ezzel együtt leplezetlen őszinteséggel tárja fel túlsúlyos és neurotikus önmaga minden szennyes kis titkát (még azt a szívszorító momentumot sem titkolja el, hogy saját maga sem biztos benne, megerőszakolták-e a kollégiumban vagy sem), és ez önmagában még akkor is tiszteletre méltó, ha őszintesége megnyerő helyett gyakran inkább megterhelő.
Lena Dunham: Nem olyan csaj. Egy fiatal nő útmutatója az élethez (Not That Kind of Girl: A Young Woman Tells You What She’s „Learned”), Bookline Könyvek, Budapest, 2015.