Az idei tavasz leghatásosabb sorozata a Csernobil az HBO-n, mely helyenként dokumentarista hitelességgel, korhű dialógusokkal kiegészítve adja vissza, mi is történt 1986 tavaszán és a következő hónapokban a szovjet diktatúrában. A filmről itt írtunk hosszabban.
A film kerüli a fölösleges pátoszt, nem érzelgősködik, és kétségtelenül hatásos. A néző nem tud elszakadni tőle.
Nem túlzás azt állítani, hogy a 2020-as tévés díjátadók nagy esélyese, az úgynevezett minisorozat kategóriában biztos nyertesnek tűnik, de nyilván a nagy színészek, Stellan Skarsgard vagy Emily Watson is fog díjat kapni.
Természetesen minden készítő és tévétársaság nagyrészt azért dolgozik, hogy minél többet beszéljenek produkciójáról, és minél többen nézzék. A Vulture szerint nemcsak kritikai siker a sorozat, hiszen az utolsó részt - annak ellenére, hogy kemény, szovjet időkben játszódó drámáról van szó –
egy nap alatt már 6 millióan látták, csak az USA-ban.
Ebben az adatban értelemszerűen nincsenek azok a tízmilliók, akik más országokban nézték meg az ötödik, egyben utolsó részt.
Ez a magas nézettség persze az utána következő sorozatnak is jót tett (egy Barry című sorozat), azt is meglepően sokan nézték.
A hatmilliós nézettséggel olyan HBO-s, szintén nagyszerű sorozatot előz meg a Csernobil, mint a The Young Pope, amelyet ötmillióan néztek.
Az pedig, hogy az HBO hetente ad új részeket, és nem egyszerre teszi ki az évadokat, ebben az esetben is kiderült, hogy jó stratégia. A nemzetközi óriás, a Netflix például egyben tesz ki évadokat, amiket aztán sokan ledarálnak, sorozatnézős kifejezéssel, és így hetek telnek el, mire az interneten és a munkahelyi, családi, iskolai beszélgetések során terjedni kezd a híre egy újdonságnak. A csernobili katasztrófából heti egy órát kaptunk, amely sokkoló volt ugyan, de mindig adott témát: ez a finom adagolás is kellett ahhoz, hogy egyre több nézőt kezdjen érdekelni a sorozat, és egyre nőjön a nézettség.
Ennyi volt tehát a Csernobil, az idei év egyik leghatásosabb tévés remekműve.