Január 2-án lesz 20 éve, hogy meghalt Zámbó Jimmy, az ellentmondásos személyiségű, rengeteg lemezt eladott énekes. Az évfordulóra készült cikksorozatunk első részében megmutatjuk, hogyan bukkant fel a magyar sajtóban az érzelmesnek mutatkozó, de azért revolverrel járkáló dalnok.

Zámbó Imre a hazai médiában Jimmy néven első ízben a Pesti Műsorban tűnt fel, 1987 áprilisában. Júniustól rendszeresen a margitszigeti Casino Show-n lépett fel pár szólista társaságában. A Magyar Nemzet Zámbó Jimmyről így írt: „Kezd divatba jönni, egyre gyakrabban sugározza felvételeit tévé és rádió, megjelenőben van első kislemeze. Itt is szinte pillanatok alatt megnyerte a közönséget erőteljes, természetes szépségű éneke, született muzikalitása, s mindez sejteni engedi, hogy rövid Időn belül nemzetközileg is versenyképes popénekessel gazdagodunk." Itt az első sajtóemlítés Jimmyként:

Arcanum

Ősszel már a Halló bárban zongorázott és énekelt, minden este 23.30-tól, vasárnap kivételével. 1987 novemberében már a Casanova bárban bukkan fel, érdemes rápillantani a hirdetésre: a kezdés éjjel 2-kor volt, így akkoriban az énekes gyakran csak pirkadatkor került haza, már ha egyáltalán hazakerült. Itt már 4 oktávot kiéneklő sztárként hivatkoznak rá:

Arcanum

A Halló bár és a Casanova megvolt tehát, de itt vegyük elő, mint nyilakozott Paudit Béla egykoron az Origónak: "Ismertem Zámbó Jimmyt akkor, amikor még nem volt sztár, sőt, igazából én fedeztem fel. A Lenin körút és a Majakovszkij utca sarkán üzemeltettem egy bárt, oda kellett egy zenekar. Adtak egy tippet, hogy menjek a Népstadion mellé egy kocsmába, ott van egy félelmetesen jó banda. Tetszett, meghívtam őket hozzánk, a Halló bárba, de közben a nejem is hozott egy együttest. Ki ez a nő? - kérdeztem, a furcsán kinéző Jimmyre pillantván. Én se voltam egy szépfiú, tegyük hozzá.... Ez nem nő, ez egy férfi" - mondta a feleségem.

Forrás: MTI/Mohai Balázs

Miután meghallották Zámbó Jimmy énekhangját, megállapodtak, hogy az együttese nem kell, de rá szükség van a bárban. Paudits szerint Zámbónak nagy sikere volt, imádták, amikor egymaga zongorázott és énekelt, akkor szinte nem akarták elengedni a vendégek. Amikor meghívta valaki egy konyakra (ami minden este többször előfordult), akkor Jimmy "kamuba" kapta meg, azaz teát vittek ki neki, míg a vendégnek kiszámlázták a drága italt. Zámbó ezért is kapta a legmagasabb gázsit a helyen.

Paudits szerint a későbbi, pisztollyal járó, alvilági imidzs akkor még nem volt jellemző Jimmyre. "Csodálatos dolgokat művelt, de a nővére elvitte később máshová zenélni. Aranyos fickónak ismertem meg, aki imádta a feleségét, családját. Halála után persze mindenki azzal dicsekedett, hogy jó barátja volt!" - tette hozzá.

Az első kislemeze

1988 januárjában már elragadtatva írtak első kislemezéről: „Csak azoknak meglepetés, akik számára rejtély volt: hol lappangott eddig ez az egészen különleges adottságú énekes? Jimmy hangszeres zenész volt az éjszakában, csak alkalomadtán énekelt, mint a legtöbb billentyűs. Talán maga sem tudta, hogy kincs van a torkában: nem is csupán az a bizonyos négy oktáv, amelyre még a lemezborító is külön hívja föl a figyelmet. Ritka az a kislemez, amely jóval több ígéretnél. Ezúttal pontosan erről van szó" – írják a cikkben. A szerző szerint minden esélye megvan, hogy Magyarországon kívül is befusson, nemzetközi sztár legyen. „Ha szellemileg is föl tud nőni a lehetőségeihez, s nem kerül szembe a szerencse istennőjével sem, bizonyára még sokra viszi. Azért persze némi menedzselés sem ártana neki" – írták.

1988 nyarán megkopott emlékeink szerint a márványfarmer már kezdett kimenni a divatból, de Jimmy nem gondolta így, legalábbis a Polip magazinban így bukkant fel:

Arcanum

A Vas Népe már nem volt elragadtatva a kislemeztől: „Zámbó ezzel a kislemezével nem tör be a zenepiacra, nem újítja meg a magyar rockzenét. Legfeljebb tisztes mesterembernek tartják majd, ő lesz a Négyoktávos Jimmy" – írták róla. De alatta, ugyanabban a hasábban már a Pink Floyd A Momentary Lapse of Reason című lemezéről írnak, tehát előkelő társaságba került Zámbó (pedig a lemez 1985-ös, úgyhogy volt 3 év fáziskésés.)

1988 nyarán a Vasárnapi Hírek némi gúnnyal írt róla az Interpop Fesztivál kapcsán. „A négyoktávos Zámbó Jimmynek szerencsére valaki elárulta, hogy csak a hangokkal bravúroskodni még nem maga a stílus. Most, hogy visszafogottabb volt, kiderült - már az is van neki."

Az Esti Hírlap szerint szép volt a két díj, de a stílus, a ruházat nem volt megfelelő: „A fesztivál szerzői és első díját kiérdemlő Zámbó Jimmy négy oktávos hangterjedelme, adottságai révén képes lenne rá, hogy betöltse a Máté Péter hagyta űrt, amennyiben színpadi öltözködése, viselkedése sokkal visszafogottabbá, elegánsabbá válna. Bár igazi az lenne, ha egyéniségként jelenne meg, s a felkészítést végzők csupán kitalálnák a neki jól álló fazont."

Hogy lett Imréből Jimmy?

„Egy évig Amerikában zenéltem egy nagyon jó zenekarral, a Black Steellel. Ők neveztek el — mert az Imrét nem tudták kimondani — Jimmynek. Néha négy és fél oktávot is ki tudok énekelni, de ezzel nem szoktam kérkedni, mert akkor mindig elvárnák tőlem. Tizenegy évig zongoráztam, és először csak a magam szórakoztatására énekelgettem, egy dalon belül hol magas, hol mély hangon. Azután egyre növeltem a hangok közötti távolságot, míg végül kijött a négy oktáv" – ezt a Képes 7-nek nyilatkozta még 1987 nyarán.

„Inkább zeneszerző vagyok, aki szeret énekelni. A kettőt akarom összehozni, és így megpróbálok betörni az élvonalba. Soha nem akartam sztár lenni. Engem csak a zene érdekelt. Boldog voltam, hogy vendéglátó-zenekarokban játszhattam idehaza és külföldön. Ez az iskola a legjobb annak, aki csak zenélni akar. Naponta nyolc-tíz órát játszhattam. Ebből nagyon sokat tanul az ember. Amerikában szerettek is, jó is volt, és még lehetőség is kínálkozott. De a szívem hazahúzott. Hiába, én mindig pesti srác voltam, és az is maradok" – vélekedett.

Az Újhullám című műsorral lett ismert, előtte nem volt a tévében. „Ez volt az első televíziós szereplésem. Amikor hazajöttem, egy lokálban dolgoztam, és hamar elterjedt a híre, hogy van egy új hang. Egyre többen érdeklődtek utánam, és a legnagyobb örömömre, esténként több neves zenészt fedeztem fel a nézők között. Az egyik este bejött hozzám Feyér Zoltán és felkért, hogy szerepeljek a műsorában. Rajtam semmi nem múlik. Én mindent megteszek, de szeretném, ha nemcsak arról szólna a dolog, hogy ez a fiú négy oktávon tud énekelni. Olyan énekes akarok lenni, aki a szívhez szól. Azért vonzódom annyira a blueszenéhez, mert szerintem ebbe a muzsikába fér a legtöbb érzelem.

„A világon minden valamirevaló énekes kislemezzel indult a pályán, itthon pedig mindenki fél tőle. Ha valaki két dalban képes megmutatni, hogy mit tud, milyen zenész, s akkora lesz a sikere, hogy egyből elfogy a lemez, akkor minden jöhet. Nagylemez, koncert és esetleg külföldi siker. Az adottságaim? ... Jól beszélek angolul, kollégáim szerint nem vagyok rossz zeneszerző.Én feltettem az életemet a zenére. A lemez A oldalán az Ugye nem adod fel című dal hallható, amelyben megpróbálok hitet tenni a jó zene mellett. A másik oldalon a Füstös éjszakai bluesban négy és fél oktávon énekelek" – mondta akkor.

A cikksorozat 2. részében további sikerek és az első nagy botrányok jönnek.