Régmúlt idők röntgenvisszhangja<br/>

Vágólapra másolva!
A Tejútrendszer középső vidékeiről érkező K-alfasugárzás változásait nyomon követve feltérképezhető az Sgr A, galaxisunk fekete lyukat rejtő aktív centruma röntgenkitöréseinek története.
Vágólapra másolva!

Ha vasat tartalmazó semleges anyagmintát laboratóriumban kemény röntgensugarakkal világítanak meg, az utánfénylés spektrumában 6,4 keV energiánál egy fényes színképvonal figyelhető meg, a semleges vasatom úgynevezett K-alfa vonala. Ha ezt a színképvonalat egy csillagászati objektum spektrumában találják meg, az arra utal, hogy egy hűvös, vasatomokat is tartalmazó gázfelhő van egy forró, erős röntgensugarakat kibocsátó tartomány szomszédságában. A japán ASCA műhold legfrissebb megfigyelései szerint Tejútrendszerünk középső tájai felől, több ezer fényéves távolságokból, nagyon erős K-alfa sugárzás érkezik hozzánk. Ez valójában nem meglepő, mivel már régebb óta ismeretes, hogy ebben a tartományban hatalmas molekuláris gázfelhők és erős röntgenforrások találhatók.

A Tejútrendszer infravörös képe.



Egy adott időpillanatban olyan K-alfa fotonok érnek el hozzánk, amelyeknek a "fényútja" (az Sgr A-ból eredő elsődleges kemény röntgensugárzásnak a molekuláris felhőkig, majd a K-alfa fotonoknak a Földig jutásához szükséges idő) egyenlő. Az ezeket kibocsátó molekuláris felhők minden időpillanatban egy-egy parabolafelületen (paraboloidon) helyezkednek el, amelynek fókuszpontjában az Sgr A ül. A kép azonban a valóságban nem sztatikus: a most hozzánk érkező K-alfa fotonok különböző időpontokban bekövetkezett röntgenkitöréseknek felelnek meg. Egy véges időtartamú röntgenkitörésből eredő fotonok egy olyan tértartományból érkeznek hozzánk, amelynek határfelületeit a kitörés kezdetének és végének megfelelő paraboloidok adják. Az innen jövő K-alfasugárzás intenzitásának eloszlásából ezért következtetni lehet az eredeti röntgenkitörés időtartamára és időbeli lefolyására, figyelembe véve a régebben gerjesztett felhők halványodását, továbbá maximális fényességüknek a gerjesztő röntgensugárzás intenzitásától való függését. Így a Tejútrendszer középső vidékeiről érkező K-alfasugárzás változásait nyomon követve feltérképezhető az Sgr A röntgenkitöréseinek története.

Ajánló:

A nagy energiájú csillagászathoz kapcsolódó legfontosabb oktatási oldalak. Az egyik legsikeresebb röntgenműhold honlapja - tudományos eredmények, képek, videók.