Pszichozsaruk<br/>

A gyilkosságok 95-96 százalékában van valamilyen kapcsolat a tettes és az áldozat között. Ilyenkor kideríthető a tett motívuma, és a nyomozás klasszikus módszereivel elfogható az elkövető. Merőben más azonban a helyzet a kéjgyilkosok és a sorozatgyilkosok esetén. Ezeknél a bűncselekményeknél a nyomozók a legutóbbi időkig a sötétben tapogatóztak.

Robert Ressler 1978-ban lett az FBI viselkedéskutatási részlegének vezetője. Miközben kegyetlen gyilkosságok felderítésén dolgozott, azt kérdezte magában, miért pont valamilyen speciális módon követi el a tettes a bűncselekményt. Mit árul el személyiségéről az, hogy felvágja egy nő hasát és a bokrokra akasztja a beleit, vagy hetvenegy késszúrással öli meg áldozatát?

Hannibal Lecter (Anthony Hopkins) A bárányok hallgatnak c. filmben

A pszichológusok csak a vállukat vonogatták Ressler kérdéseire, aki erre elhatározta, hogy magukat a "szakértőket" kérdezi meg: az amerikai börtönökben raboskodó sorozatgyilkosokat. Évekig járta a börtönöket és beszélgetéseket folytatott az Egyesült Államok legfélelmetesebb bűnözőivel, köztük Charles Mansonnal, akinek "családja" megölte Sharon Tate filmszínésznőt, Roman Polanski feleségét. Ezeket a beszélgetéseket aztán kollégáival kiértékelve visszatérő motívumokat fedezett fel a bűnelkövetők életmódja, családi viszonyaik, gyermekkoruk és a bűncselekményük elkövetési módja között.

Az olyan gyilkosok, akik áldozataikat hosszan és módszeresen kínozzák, gyakran mesterei az álcázásnak. Ezek a "klasszikus szadisták" rendkívül alkalmazkodó emberek, gyakran házasok, és gyermekeik is vannak. Ezzel szemben a tettüket spontán, minden előzetes terv nélkül elkövető gyilkosok a mindennapi életükben is dezorganizáltak, és külsőleg is elhanyagolt benyomást keltenek. Sok szexuális gyilkosnak nemcsak a filmekben, hanem a valóságban is szeretet nélküli gyermekkora volt, és rendezetlen volt az anyjával való kapcsolata.

Az FBI erre specializálódott nyomozói megdöbbentően pontos megállapításokat tudnak tenni a még ismeretlen tettesről, ezért a kezdeti bizalmatlanság után a bűnelkövetők pszichológiai profiljának a kidolgozása az FBI rendszeresített szolgáltatásává vált.

Az analitikus nyomozónak nem feladata a tettes elfogása. Ő csak a lélektani profil kidolgozásával szűkíti a lehetséges gyanúsítottak körét. A tetthelyen talált nyomokból kell megállapítani, mi történt a bűncselekmény előtt, közben és utána. Nem az érdekli, hogy láttak-e a közelben egy zöld autót, hanem a bűnöző látszólag értelmetlen tettei. Azon túl, hogy megölte áldozatát, valami egyebet is tett-e vele: összekötözte-e kezét, juttatott-e idegen tárgyat valamelyik testüregébe, ott feledte-e a gyilkos fegyvert, alkalmas volt-e a tetthely a bűncselekmény elkövetésére, volt-e a gyilkosnak helyismerete?

A bűncselekmény elkövetése közben a tettesnek döntéseket kell hoznia, s ezek tükrözik karakterét. Az analitikus nyomozónak meg kell állapítania, melyek a bűncselekmény rögtönzött és melyek a kitervelt elemei. Fontos tudni, hogy az áldozat könnyű, vagy nehéz prédája volt-e a bűnözőnek.

Sok analitikus nyomozó nem pszichológus, hanem tapasztalt detektív, aki az FBI akadémiáján tanulta meg az új módszert. Itt képezték ki az osztrák nyomozót is, akinek lélektani profilja segítségével sikerült csapdát állítani és 1997-ben elfogni az ausztriai levélbombás merénylőt. Az ismeretlen merénylő lázban tartotta egész Ausztriát. Ő kísérelt meg bombamerényletet Arabella Kiesbauer, a PRO7 moderátornője ellen és egyik levélbombája Helmut Zilket, Bécs főpolgármesterét is súlyosan megsebesítette.

A tettes leveleit és a bombák építési módját elemezve Thomas Müller, az Amerikában kiképzett analitikus nyomozó kidolgozta a tettes profilját: családi házban él, hobbiműhelye van, magasabb képzettsége van, és kényszeresen rendszerető. Ez utóbbit abból állapította meg a nyomozó, hogy a bombában az elemek úgy voltak egymás mellett elhelyezve, hogy a rajtuk levő nyomtatott felirat sorai pontosan egy vonalba estek. Az ilyen emberek váratlan helyzetben elvesztik a fejüket, és vigyázatlanná válnak. Ezt használta ki a nyomozó!

A rendőrség nagy médiakampányt indított, amely abban csúcsosodott ki, hogy nyilvánosságra hozták a bombagyáros lélektani profilját. Azt is közölték az újságok, hogy a profil egész Ausztriában csak tíz személyre illik, és ezeket figyeli a rendőrség. A bombagyártó tényleg pánikba esett és teljesen közömbös személyeket inzultált. Ezek egyike a rendőrség segítségét kérte, és így figyeltek fel rá. Amikor a rendőrség kérdőre akarta vonni, a bombagyártó felrobbantotta magát. A robbanás mindkét kezét letépte, és azóta már öngyilkos lett a börtönben.

(Természet Világa)

Ajánló:

A sorozatgyilkosok évszázadok óta sokkolják rémtetteikkel az embereket. Ha pedig a valóság sokkol, miért ne sokkolhatna velük a film?