Nyolcéves voltam, mikor érdekelni kezdett a világűr - Gaál Bernadett bemutatkozása<br/>

"Amikor megjelent a mozikban az Apollo-13 című film, órákat töltöttem egy szék alatt, érdekes mozdulatokat tettem, és néhány, a filmből kivehető szakkifejezést kiabáltam azzal a címszóval, hogy dokkolok."

A munkánk bemutatásán kívül most lehetőséget kaptam arra, hogy bemutassam, ki vagyok, és hogy mit is tettem abban a "hatalmas" időintervallumban (15 év), ami születésem és a Mars-pályázatunk közé esik, illetve azt, hogy mit tervezek a jövőt illetően.

Egészen kicsi koromban egyetlen álmom volt: bojócművésznő akartam lenni. (Nem, nem írtam el a szót.) Ha jól sejtem, ez nőnemű bohócot jelent.
Egy kicsit később mindenáron juhásznak akartam menni. Akkoriban furulyázni tanultam, s mint köztudott, a juhászok heverésznek a szénakazalban, és egész nap furulyáznak. Talán e vágyamban az is közrejátszott, hogy egy alföldi városban, Hódmezővásárhelyen lakom szüleimmel és nagymamámmal. Nővérem Budapesten angoltanár.

Körülbelül nyolcéves voltam, mikor érdekelni kezdett a világűr. Akkoriban mindenkinek azt mondtam, csillagász akarok lenni. Az igazság az volt, hogy űrhajós szerettem volna lenni, csakhogy eleinte fogalmam sem volt róla, hogy mi a különbség a két szó jelentése közt.

Amikor megjelent a mozikban az Apollo-13 című film, órákat töltöttem egy szék alatt, érdekes mozdulatokat tettem, és néhány, a filmből kivehető szakkifejezést kiabáltam azzal a címszóval, hogy dokkolok. Tulajdonképpen szimulációkat végeztem. Imádtam ezt játszani.

Kicsit később beálltam az akkoriban alakult Hódmezővásárhelyi Leány Kosárlabda Klubba (HLKK), ahol a mai napig is játszom, egy csodálatos csapat tagjaként. Elég hosszú ideje együtt vagyunk, így szerves részét képezik életemnek a mindennapos edzések, a meccsek és természetesen a csapaton belüli barátságok.

Egy másik hobbim, hogy kis, motoros repülőgépet vezetek. Illetve tanulok vezetni. Engedélyt sajnos csak 16 évesen kaphatok. Érdekes, hogy mint utas, nem különösebben szeretek kis gépben ülni, de ha én vagyok a pilóta, az leírhatatlanul csodálatos érzés.

Komolyabban 1998/99-ben kezdtem foglalkozni az űrkutatással, mikor édesanyám hazahozta nekem a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) diákpályázatának kiírását. Nagyon megörültem neki, és megírtam. Nagyon élveztem a "munkát", mert végre találtam valamit, ami valóban nagyon érdekelt.

Én lepődtem meg a legjobban, mikor kiderült, hogy a harmadik helyezést értem el vele az általános iskolai kategóriában.

A 2000. évben ugyanezen a pályázaton a negyedik helyet sikerült megszereznem.
Mind 1999-ben, mind 2000-ben részt vettem a MANT nyári űrtáborában, ahol rengeteget tanultam, és megismerkedtem hasonló érdeklődésű fiatalokkal.

Első osztályos korom óta a Hódtói Általános Iskola és Gimnáziumba járok. Az első hat osztályt Freinet-módszerrel (ez egy alternatív pedagógiai módszer) tanuló osztályban végeztem, melyet édesanyám, Gaálné Gaál Györgyi vezetett. Ezután az iskolámban akkor indult matematika tagozatos gimnáziumi csoportban folytattam, és ebbe az osztályba járok ma is.

Az iskolában idén indult egy csillagászati csoport Lőrincz Győző, iskolám tanárának vezetésével.

A jövőben mindenképpen űrkutatással szeretnék foglalkozni. Nem tudhatom pontosan, hogy milyen témában fogok elmélyülni, de azt hiszem, a mostani munka során jöttem rá, hogy igazából az űrkutatás tudománya az, ami érdekel, és ezért érdemes dolgozni. Nem mondom, hogy elfelejtem az űrhajókat, csak azt, hogy a tudománynak kell lennie az első és legfontosabb dolognak egy jövőbeli asztronauta számára is. És ha meglesz a képességem és a lehetőségem a kutatásra, akkor nem fogok összeomlani akkor sem, ha sohasem repülhetek.

Gaál Bernadett

Ajánló:

Több mint tízezer jelentkezőből választotta ki a Planetary Society és a NASA azt a kilencet, akik közé két magyar pályázó is bekerült. Bodó Zsófia és Gaál Bernadett 2001 februárjában a Mars aktív kutatásába is bekapcsolódik. Az előkészületeket, a kaliforniai munkát és az eredményeket dossziénkban kísérheti figyelemmel.