A parazita hatalma<br/>

Egy parazita baktérium és annak egy gazdája között fennálló kapcsolat kutatásának legújabb eredményei azt bizonyítják, hogy a baktérium nem egyszerű szemlélője, hanem aktív részese a gazdafaj evolúciójának. A Wolbachia baktérium a kutatók állítása szerint nem engedi gazdáját, a fertőzött darazsat nem fertőzött egyedekkel szaporodni. Ezzel a mechanizmussal a parazita faji szintű elszigetelődést vált ki.

A Wolbachia ma a becslések szerint az ízeltlábú fajok húsz százalékát fertőzi, melyeknek egyedei között egyre nagyobb arányban terjed is. Valamikor ötven évvel ezelőtt vették észre a szakértők első alkalommal azt, hogy a természetben egymással szaporodni képtelen szúnyogfajok egyedei antibiotikumos kezelés után utódokat hoztak létre. A 70-es években azonosították a jelenségért felelős baktériumot, a Wolbachiá-t, melynek pontos szerepéről azóta sem teljes az egyetértés.

A University of Rochester kutatói azonban munkájuk nyomán egyre egyértelműbbnek tartják a Wolbachia szerepét. Megfigyeléseik szerint a baktérium módosítja gazdája hímivarsejtjeit, mégpedig oly módon, hogy a nem fertőzött nőstények ivarsejtjeivel szemben egész egyszerűen megtermékenyítésre képtelenné teszi a sejteket. Fertőzött egyed petesejtjének baktériuma viszont a sérült hímivarsejtet megjavítja, így a megtermékenyítés előtt tovább nem marad akadály. A kutatók úgy fogalmaztak, hogy a baktérium kódolja a hímivarsejtet, így téve azt terméketlenné egészen addig, míg egy fertőzött női ivarsejt nem dekódolja a spermiumot. Így a darázsfaj Wolbachiával fertőzött populációjában fertőzöttek csak fertőzöttekkel, míg nem fertőzött egyedek kizárólag nem fertőzött egyedekkel képesek sikeresen párosodni.

A most részleteiben feltárt mechanizmus biztosítja a Wolbachia számára azt, hogy a baktérium a következő nemzedékekben a lehető legnagyobb arányban képviseltesse magát, hiszen a fertőzött darazsaknak minden egyes utódja is fertőzött lesz, vagyis a fertőzés a következő nemzedékre automatikusan továbbadódik. A kutatók szerint ez az eddig ismert legjobb példa arra, hogyan járulhat hozzá a parazita a fajképződéshez, hiszen a fent ismertetett mechanizmus a fertőzött darázspopuláció egyedeit egymással szaporodni többé már nem képes két csoportra osztja. Márpedig ettől kezdve akár két külön fajról is beszélhetünk. A két darázsfaj egyedei - hasonlóan a szúnyogokhoz, melyeknél a jelenséget felfedezték - újra képesek szaporodni egymással, ha egy antibiotikumos kezeléssel kiirtjuk a Wolbachiát a fertőzött darazsakból.

A kutatók nem állítják, hogy a két fajt a természetben kizárólag a Wolbachia különíti el, a lehetőséget mindenesetre igazolva látják, azaz állítják, hogy a Wolbachia képes a specifikáció kiváltására. A kutatóknak sorra vették a két faj között fennálló gátakat, és meghatározták, hogy ezek milyen sorrendben alakultak ki. Mivel a párzást megelőző párválasztási rituálékban kevés különbséget találtak, arra a megállapításra jutottak, hogy minden jel szerint a Wolbachia a legalapvetőbb, és egyben a legrégebben fennálló gát, vagyis a darazsak faji szintű elszigetelődésének kiváltó oka.

(Pipacs.hu - Online Élettudomány)

Ajánló:

A témához kapcsolódó korábbi kutatások a Katholieke Universiteit Leuven honlapján.