Nazca-vonalak: vízjelek a sivatagban<br/>

A Nazca-kultúra fennállása során készített ősi perui sivatagi rajzokról kiderült: olyan geológiai törésvonalakat jelölhetnek, amelyek a felszín alatti vízáramlások irányát határozzák meg.

A perui sivatagba rajzolt titokzatos vonalak eredetére sok magyarázat született már azóta, hogy archeológusok az 1920-as években felfedezték őket. A teóriák között olyan bizarr is szerepel, mely szerint a vonalak földön kívüli élőlények járműveinek landolási helyét mutatják. Szóba került egy hatalmas csillagászati naptár lehetősége is. Jóval reálisabbnak tűnnek azok az elképzelések, amelyek különböző törzsek jelek vagy az akkori emberek szertartási és vallási helyszíneihez vezető útvonalak lehetőségét vetik fel. A University of Massachusetts tudósainak új elmélete szerint azonban a vonalak egy része felszín alatti vízelőfordulásokat jelöl.

A rajzokat a nazcák készítették, akik a mai Peru sivatagos tengerparti sávjában éltek i. e. 100 és i. sz. 600 között, s földműveléssel foglalkoztak. A formák között madarak, emlősök és geometriai alakzatok rajzai is megtalálhatók. David Johnson, a University of Massachusetts kutatója úgy véli, hogy a terület vízrajzi adottságai megmagyarázhatják a száraz területen talált geometriai formákat. Az állatrajzok jelentése egyelőre megfejtetlen maradt.

"Éppen azon dolgoztam, hogy a vízforrásokat azonosítsak a helyiek számára, amikor beugrott ez az ötlet" - mondja Johnson. "Ráébredtem arra, hogy a geológiai törésvonalak vezetik a felszín alatti vizet az Andokból a sivatagon keresztül az óceán partja felé. Számos olyan törést lehet megfigyelni, amelyek a völgyekben felszínre bukkannak, és ilyen esetekben a víz forrásokon és átszivárgásokon keresztül kerül a völgybe.

Az egykor itt élő emberek úgy alkották meg a vonalakat, hogy eltávolították a felszíni kavicsokat és nagyobb köveket - amelyek sötétek voltak az időjárási elemek "munkája" miatt -, és így a világosabb színű homok maradt helyükön. Az elmozdított kődarabokat pedig rendszerint a vonalak élei mentén halomba rakták.

A terület az egyik legszárazabb hely a Földön, mivel átlagosan mindössze 20 mm-nyi esőt kap évente. A vízfolyások is csak néhány héten keresztül csörgedeznek az év során. Johnson feltételezi, hogy ilyen nehéz körülmények között az élet alapvetően azon múlott, hogy találnak-e iható vizet. Elméletének bizonyítására Johnson egy hidrogeológust és egy archeológust is bevont a kutatásba.

A vízhez vezető vonalak?

A vizsgált területeknek teljes mértékben ismertek a geokémiai, vízrajzi és geofizikai adottságai. A törésvonalak, források és kiszivárgások teljes körű felmérésének eredményét a kutatók összevetik a felszíni vonalak mintázataival, s számítógépes modellek segítségével próbálják megállapítani, hogy van-e statisztikai kapcsolat közöttük. Egyelőre nagyon jól alakulnak az eredmények, de azt még nem jelenthetik ki, hogy a rajzolatok egyértelműen csak a töréseket követik - némelyik ugyanis valóban rituális útvonal lehetett.

Vas Ottó

Ajánló:

Az eredeti sajtóanyag angol nyelven a University of Massachusetts honlapján A kutatás leírása és eddigi eredményei angolul. Még több a vonalakról angolul.

Korábban:

1999. szeptember 24. Perui és svájci régészek háromévnyi ásatás után közelebb jutottak a Nazca-vonalak rejtélyének megoldásához: feltártak két régi települést, amelyekben feltehetően a titokzatos rajzolatok készítői éltek.