Egyre gyorsabban fogy az Antarktisz jege

Egymástól független vizsgálatok megerősítették, hogy az Antarktisz jégtakarója a globális felmelegedés miatt gyorsuló ütemben fogyatkozik. A 2006-os évben 200 millárd tonna jeget veszített a kontinens, ami 75%-kal több az 1996-os értéknél. Csak a 2006-os olvadás fél milliméteres tengerszintemelkedést jelent, de ha a fogyás a jelenlegi ütemben halad, a következő száz évben mintegy két méterrel emelkedhet a világtenger szintje.

A bevezetőben említett 200 milliárd tonnás jégveszteség már komoly értéknek számít. A szakemberek szerint azonban a helyzet akkor lesz kritikus, amikor a jégtakaróból származó olvadékvizek mennyisége egy bizonyos érték fölé nő. Az olvadékvíz ugyanis a jég alján, a kőzetekkel érintkező felületen "olajozza" a jégtakaró mozgását, és azt nagyságrendekkel gyorsíthatja. A jégtakaró alatti, gyakran több kilométer mélyen lévő tavakat nemrég fedezték fel, és az antarktiszi jég állapotában, változásaiban betöltött szerepük egyelőre nem tisztázott. A modellek alapján azonban elképzelhető, hogy ha megnő a tavak kiterjedése, az a fent említettek mintájára ugrásszerűen felgyorsítják a jégárak haladását - esetleg visszafordíthatatlan folyamatot beindítva.

Bomló jégpáncélok

Az antarktiszi jégtakaró csökkenésének látványos következménye az egyre több jégtábla leválása a partvidéken. Ez főleg a Nyugat-Antarktisz térségében jellemző az elmúlt években, ahol legnagyobb feltűnést a Larsen-slef feldarabolódása keltette 2002-ben. Az esemény során a déli kontinens jégpáncélja egy hónap alatt több mint 3000 négyzetkilométernyi területet veszített. A mellékelt felvételen a felbomlás képei láthatók.

A Larsen-jégself felbomlása 2002-ben (NASA, MODIS)

A sarkvidéki területek kiemelt kutatásait a Nemzetközi Poláris Év foglalja keretbe, amely tavaly márciustól 2008 márciusáig tart, és amelynek keretében 60 országban közel 200 összehangolt kutatási programot folytatnak. A munka fő célja bolygónk sarkvidéki területein lévő jégtakarónak, a csapadéknak és a víz körfogásának elemzése, elsősorban a globális felmelegedés következményeinek megértése érdekében.

Vulkánok is segíthetik az olvadást

A jégtakaró mozgását nem csak a globális melegedés, de az alulról, a Föld belseje felől érkező hő is befolyásolhatja. A Nyugat-Antarktisz területén High Corr (British Antarctic Survey) és kollégái a jégrétegen is áthatoló radarral, repülőgépről mérték a jégpáncél jellemzőit. A jég viselkedésének pontos előrejelzéséhez ugyanis azt is ismerni kell, hogy milyen anyagon mozognak a hatalmas gleccserek.

A radarmérésekkel sikerült a jég alatt egy 23 ezer négyzetkilométeres területet borító vulkáni hamuréteget felfedezni a Hudson-hegyek térségében. Az ezt létrehozó kitörés az elmúlt 10 ezer évben a legnagyobb lehetett az Antarktiszon. A területeken végzett fúrásokból megállapították, hogy az esemény i.e. 325 környékén történhetett.

Az ilyen vulkánkitörések részben megolvaszthatják a jeget, esetünkben azokban bonyolult hatással lehet a jégtakaróra is. Bár a térségben található Pine Island névre keresztelt gleccser mozgása meggyorsult az elmúlt évtizedekben, nem tudni pontosan, hogy ebben milyen szerepe lehet a jég alatti hamurétegnek.

Magyar kutatók az Antarktiszon

A kontinens peremvidékén található King George-szigetet Nagy Balázs és kollégái tanulmányozzák évek óta. A Magyar Antarktisz Program 2005 keretében több expedíciót is vezettek már a helyszínre.

A kérdéses vidék érdekes kutatási célpont, ugyanis élénken reagál az éghajlati változásokra, amelyek vizsgálata itt gyors eredményt adhat. Eddigi méréseik alapján a területen az örökfagy (még nyáron is nulla fok alatti hőmérsékletű, állandóan fagyott terület) veszít kiterjedéséből, és a korábbi összefüggő fagyott zóna kisebb részterületekre esik szét.

Az utóbbi évek megfigyelési alapján egyértelműnek látszik, hogy az antarktiszi jégtakaró átalakulásban van, és területe zsugorodik. A jelenség lehetséges következményei pontosan még nem ismertek, bár a világtenger szintjének globális emelkedésére kétségtelenül számíthatunk.