Veszélyes vándorutak - kockázatos vonulások az állatvilágban

Útra kelni sosem veszélytelen, ám egy alkalmatlanná váló élőhelyen egy helyben maradni ugyanígy kockázatos a túlélés szempontjából. A fajok az évezredek során bonyolult vonulási stratégiákat alakítottak ki, igazodva az éghajlati és földrajzi viszonyokhoz. A vándorló állattömegek megjelenése a bőség időszakát jelenti a ragadozóknak, vagy éppen az embernek. Írásunkban a leghosszabb, legkockázatosabb állati vonulások közül gyűjtöttünk egy csokorra valót, válogatva a természetesen és az ember "jóvoltából" jelentkező veszélyforrások között.

Halálos légi csomópontok

A Mediterráneumon átvonuló eurázsiai madarak számára a közvetlen emberi hatások közül (élőhelyük zsugorodása mellett) minden bizonnyal a több száz éves hagyományra visszatekintő, egyes országokban máig "űzött" tavaszi és őszi madárvadászat jelenti a legnagyobb veszélyforrást.

Mivel a költöző fajok vonulásuk során lehetőleg a szárazföld felett haladnak, s csak az elkerülhetetlen szakaszokon repülnek a nyílt vizek fölött, tavasszal és ősszel az Ibériai-félsziget és Gibraltár, az olasz csizma, a Boszporusz, illetve a Földközi-tenger egyes szigetei fölött az égbolt forgalmas madárátkelővé válik. Cipruson, Máltán, Görögországban és más, földközi-tengeri országokban évente madarak (barátkák, vörösbegyek, fülemülék, rigók, fürjek, vadgerlék) tízezrei esnek áldozatul, köztük számos, fokozottan védett ragadozó faj: kerecsensólymok (Falco cherrug), kék vércsék (Falco vespertinus) is. Az ehhez hasonló direkt hatások, más veszélyforrásokkal (például a vonuló madarak számára pihenőhelyül szolgáló tavak beszennyeződése, kiszáradása) kiegészülve olyan akadályokat gördíthetnek egy-egy faj vonulásának útjába, amelyek egész vonulási rendszerek működését akaszthatják meg.

A vonulás vámszedői

A dél-afrikai és madagaszkári telelőterületekről az Égei-tenger szigeteire áprilisban visszaérő Eleonóra-sólymok (Falco eleonorae), a többi, költőhelyére érkező madárfajjal ellentétben nem sietnek a családalapítással. A szárazföld és a szigetek belsejében töltik idejüket rovarokra vadászva augusztus elejéig. Ekkor a madarak telepekben építenek fészket a szigetek elérhetetlen szikláin, s mire a fiókák kikelnek a felnevelésükhöz szükséges táplálék is megérkezik: költőterületükről dél felé vonuló kimerült énekesmadarak lepik el a szigetvilágot folyamatos, könnyű prédát biztosítva a sólymok számára. Az egy telepen fészkelő madarak gyakran közösen indulnak vadászatra, kötelékben repülve kiterjedt élő csapdát alkotnak, amelybe egyes adatok szerint évente mintegy 10 millió apró énekesmadár pusztul be, köztük poszáták, gébicsek, fecskék és légykapók. A sólymok táplálékmaradványainak vizsgálata amúgy nehezen megfigyelhető énekesmadár-fajok vonulási útvonalairól szolgálhat meggyőző bizonyítékokkal.

Ajánlat: 11 500 kilométert repült leszállás nélkül egy goda

• Vonulási távolság: az európai énekesmadarak egy része csak a Mediterráneumig vagy Észak-Afrikáig vonul néhány száztól 1-2 ezer kilométeres távolságra, mások a Szaharán túl 10 ezer kilométernél is messzebb
• Veszélyek: klímaváltozás hatásai az időjárásra, a tradicionális pihenő- és táplálkozó területek állapotára; élőhelyek megszűnése, beépítése; vadászat
• Veszélyeztetettségi státusz: az énekesmadarak között akadnak Európa-szerte elterjedt, stabil helyzetű és ritka, veszélyeztetett fajok is. A kerecsensólyom az IUCN vörös listáján a veszélyeztetett, a kék vércse a sebezhető kategóriában szerepel