Széchényi Pál (1645 - 1710) mumifikálódott teste a világszínvonalú Múmiavilág kiállításnak még öt napig helyet adó Természettudományi Múzeum embertörténeti raktárában pihen, amíg vissza nem szállítják a jelenleg felújítás alatt álló nagycenki Széchenyi mauzóleumba. A történelmi család egyik legfiatalabb tagja, Széchényi Krisztián az érsek kilencedik mellékági leszármazottja, aki kedd délután tette tiszteletét a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) idején kulcsszerepet játszó rokona előtt.
Nem ez volt az első eset, hogy az ifjú gróf meglátogatta híres felmenője földi maradványait.
Nagycenken már láttam őt, de akkor csak üvegkoporsóban. Ez az első alkalom, hogy közelebbről is megnézhetem.
– mondta el az Origónak Széchényi Krisztián. "Kíváncsi voltam, mi történik vele egy múzeumban, hogyan tárolják, mit csinálnak a múmiájával. Egészen eddig nem láttam a kulisszák mögé."
Széchényi Pált 1811-ben, 101 évvel a halála után szállították át a nagycenki családi kriptába, egészen addig Bánfalván nyugodott.
Életéről a 2000-res évek végéig szinte semmit nem tudtunk, csupán pár mondatos bejegyzést szenteltek neki a történelmi lexikonokban.
Az, hogy mára részletesen ismerjük az élettörténetét, Kristóf Lilla győri antropológusnak köszönhető, ő vette szárnyai alá ezt az érdemtelenül mellőzött történelmi hőst.
Kristóf Lilla az Origónak elmondta, férje hívta fel a figyelmét arra, milyen keveset tudunk az I. Lipót császár (uralkodott 1657 és 1705 között) és a Rákóczi felkelők között békítő szerepet vállaló érsekről. Az antropológus 2007-ben kezdett el foglalkozni a témával, mára pedig egy színvonalas, Széchényi Pál életét és személyét bemutató győri kiállítás mellett szinte mindent kiderített az érsekről, amit tudni lehet.
Széchényi Pál katolikus főpap volt, akinek családját 1697-ben emelte grófi rangra I. Lipót császár.
A Rákóczi szabadságharcig szinte egyáltalán nem szerepelt a közéletben, és nem is tartott igényt rá – amikor azonban a felkelés kitört, hazafiként kötelességének érezte, hogy tegyen valamit az országért. A magyar ügyek védőjeként vonult be a köztudatba, I. Lipótnak ki is fejtette, hogy véleménye szerint csak az országgyűlés jogosult az adótörvények meghozatalára.
A bécsi udvar 1704-ben bízta meg azzal, hogy közvetítőként lépjen fel a császári erők és a Rákóczi-felkelők között. Azért rá esett a választás, mert határozott, erőskezű férfiként nem csak Bécs, de a felkelők is mélyen tisztelték. Többször iszemélyesen is tárgyalt II. Rákóczi Ferenccel (1676 - 1735), és egyáltalán nem rajta múlt, hogy az egyezség végül nem született meg: a bécsi udvar teljesen elzárkózott a felkelők minden követelésétől, így nem köthettek békét.
A tárgyalások vége felé Széchényi Pál elvesztette mind a császár, mind a felkelők bizalmát. Mindkét fél úgy gondolta, hogy az érsek a másiknak kémkedik, így elindultak a pletykák, hogy mindkét oldal egyszerre arzénnal mérgezte a jószándékú békekötőt. Kristóf Lilla paleoradiológiai vizsgálatok segítségével kiderítette, hogy egyáltalán nem igaz a történelmi pletyka: találtak ugyan arzént az érsek mumifikálódott bőrének felszínén, de csupán azért, mert arzénoldattal tartósították a testet.
Sokáig élt az az elképzelés, hogy Széchényi Pál testét a nagy mennyiségű méreg őrizte meg ilyen jó állapotban. Mára egyértelműen kiderült, hogy mesterséges méghozzá szakszerű, diszkrét módszerrel elvégzett mumifikálásról van szó : a testet a belső szervek eltávolítása céljából oldalt vágták fel, hogy az eljárás minél kevésbé látsszon a ravatalon. A hozzá hasonló magasrangú egyházi személyek holttestét egyébként azért szokás mumifikálni, hogy a sokszor hetekkel később esedékes pompás, díszes temetésre jó állapotban maradhasson az elhunyt teteme.
Széchényi Pál egy DISH nevű betegségben hunyt el, amely az íntapadás fokozott meszesedésével jár. Személyével kapcsolatban még mindig rengeteg kérdés maradt, de ezekre sajnos Széchényi Krisztián sem tudott választ adni.
Édesapám nem igazán szeretett beszélni a családunkról, mert rengeteg megpróbáltatás érte a kitelepítések alatt.
"Mi itthon maradtunk, de rengetegen külföldre menekültek, mert osztályidegennek minősítették és üldözték őket. Ha kérdeztem is édesapámat, nagyon szűkszavú válaszokat kaptam, rettenetesen megkeserítette az az időszak.” A családot teljesen megfosztották vagyonától, aki tudott, külföldre menekült.
Hiába volt a háború után számos nehéz megpróbáltatás, a sokfelé szakadt család tagjaiban még ma is élnek a hagyományok, és időnként nagy Széchényi-találkozókat tartanak a rokonok. „Most augusztusban lesz egy összejövetelünk Nagycenken, legutóbb 1991-ben voltam hasonlón” – mondta el az Origónak Széchényi Krisztián. – „Széchényi Péter akkor festette meg egyébként a családfát, ami most is a nagycenki kastélyban látható. Pontosan nem tudom, hogy hány Széchényi él még, de igyekszünk szemmel tartani mindenkit, akiről tudunk, és ahogy időnk engedi, újra találkozni.”
Nem csak Széchényi Pál, de Széchenyi István földi maradványai is a Természettudományi Múzeumban pihennek - igaz, utóbbinak csupán egy koponyadarabját őrzik az embertani raktár egyik barna papírdobozában, gondosan elzárva a külvilág elől. Széchenyi testének többi része a nagycenki mauzóleumban várja, hogy befejeződjenek a felújítások, és ismét bárki tiszteletét tehesse a legnagyobb magyar előtt.