Öngyilkos küldetéssel búcsúzik a Cassini

A Nagy Finálé idején végzett 22 keringés pályája. A legutolsó a Szaturnuszba viszi a Cassini szondát

A Szaturnuszhoz 2004-ben érkezett Cassini űrszonda több mint 453 ezer képet küldött a Földre a Naprendszer második legnagyobb bolygójáról, annak gyűrűiről és holdjairól, az utolsó felvételek órákkal az előtt fognak megérkezni, hogy pénteken a Cassini megsemmisül a Szaturnusz gázlégkörében.

„Ezek a felvételek olyanok lesznek, mint amikor utoljára körülnézel a házadban vagy a lakásodban, mielőtt elköltözöl onnan. Körbesétálsz az alsó szinten, majd felmész a felsőre, végighúzod az ujjaid a lépcsőkarfán, körülnézel régi szobádban, és előbukkannak az elmúlt évek emlékei” - mondta Linda Spilker, az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) pasadenai bolygókutatási laboratóriumának munkatársa, a Cassini-program egyik felelőse.

A Cassini hasonló módon utoljára fog körülnézni a Szaturnusz rendszerében, amely 13 éven át volt az otthona.

És az általa küldött képekkel szívmelengető emlékek érkeznek a Földre” - tette hozzá.

A Nagy Finálé idején végzett 22 keringés pályája. A legutolsó a Szaturnuszba viszi a Cassini szondát Forrás: NASA

Ma készülnek az utolsó képek

A Cassini a tervek szerint ma készíti el az utolsó képeket

egyebek között a Titan és az Enceladus holdakról, a Szaturnusz északi féltekéjén lévő hatszögletű légköri képződményről, valamint a gyűrűkbe ágyazott, Peggy nevű objektumról.

A szondát ezután felkészítik a becsapódásra, ami azt jelenti, hogy kikapcsolják a kamerákat, de a Cassini nyolc másik műszere – infravörösben és ultraibolyában észlelő spektrométerek, részecskeanalizátorok, magnetométerek stb. – továbbra is működnek.

A végső, megsemmisítő ugrásról tehát nem fognak fotók készülni. Helyette a tudományos műszerek a bolygó légköréről gyűjtenek adatokat, és küldik el, mielőtt az űrszonda irányíthatatlanná válik és antennája már nem a Föld irányába mutat.

A Földről is megpróbálják lefényképezni

Földi teleszkópok - mintegy 1,6 milliárd kilométer távolságból - megpróbálják elkapni a „kozmikus fellobbanást”.

A Cassini elolvad és szétszúzódik, ahogy több mint 120 ezer kilométeres óránkénti sebességgel alámerül a bolygó légkörébe.

A földi irányítók akkor fogják tudni, hogy a szonda megsemmisült, ha a földi antennák elveszítik vele a rádiókapcsolatot, ami várhatóan szeptember 15-én, közép-európai idő szerint 13 óra 54 perckor fog bekövetkezni.

Az amerikai Repülésügyi és Űrkutatási Hivatal, a NASA által közreadott, a Cassini űrszonda által 2016. január 28-én készített felvétel a Szaturnusz gyűrűiről Forrás: MTI/AP/NASA/-------------------

Négy évre tervezték a küldetést

A Cassini eredetileg négyévesre tervezett küldetését már kétszer meghosszabbították. A Szaturnusz vizsgálatára tervezett Cassini-Huygens-űrszondát 1997. október 15-én indították. Az anyaszonda, a Cassini feladata az volt, hogy a Szaturnusz körül keringve vizsgálja a bolygót, valamint annak gyűrű- és holdrendszerét.

A Cassini küldetésének eseményei infografikán összegezve Forrás: NASA/MTI

A szondapáros 2004. július 1-jén állt pályára a Szaturnusz körül. A Huygens 2004. december 25-én vált le az anyaszondáról, majd 2005. január 14-én sima leszállást végzett a bolygó (és egyben a Naprendszer) legnagyobb holdja, a Titan addig teljesen ismeretlen felszínére.

A Cassini–Huygens páros ezzel két rekordot is megdöntött: A Cassini a legmesszebbre küldött űreszköz, amely pályára állt egy égitest körül, a Huygens pedig az eddigi legtávolabbi helyen hajtott végre sima leszállást.

Az adatok elemzése még évekre szóló munkát ad

Bár a Cassini maga megsemmisül, a szonda mérési adatainak elemzése tovább folytatódik, és bizton lehet számítani arra, hogy évek hosszú során át újabb érdekességek derülnek ki a gyűrűs bolygóról és környezetéről.

Az amerikai Repülésügyi és Űrkutatási Hivatal, a NASA által közreadott, a Cassini űrszonda által 2017. június 9-én készített felvétel sodródó metánfelhőkről (lent) és sötétebb, szintén szénhidrogénekből álló tavakról (fent) a Szaturnusz Titán nevű holdján Forrás: MTI/AP/NASA/-------------------

A Cassini 20 évet töltött a bolygóközi térben, ebből 13 éven át a Szaturnusz körül keringve rótta az ellipsziseket.

Ha a Naprendszerben igazán érdekes és változatos vidéket keresünk, akkor a Szaturnusz környezeténél ki is köthetünk. Az összetett gyűrűrendszer, a változatos külsejű, méretű és eredetű holdak, a bolygó erősen mágnesezett és nagyon mozgalmas környezete, nemkülönben maga a bolygó – mindezek alapos vizsgálata rengeteg új információval szolgált a bolygókutatók számára.

Az amerikai Repülésügyi és Űrkutatási Hivatal, a NASA által közreadott, a Cassini űrszonda által 2015. május 21-én készített felvétel a Szaturnusz Dione nevű holdjáról az óriásbolygó előtt Forrás: MTI/AP/NASA/-------------------

A Titan hold etánt és metánt tartalmazó tavai, az Enceladus kéreg alatti vízóceánjából a felszín fölé lövellő jeges anyag, a Szaturnusz atmoszférájában több mint egy éven át tomboló-örvénylő és egy bizonyos szélességnél az egész bolygót körülfolyó vihar korábban elképzelhetetlen jelenségek voltak a kutatók és a laikusok számára is. Mindezek valódi természetének tisztázása azonban még hosszú időt vehet igénybe.