Az egy falatnyi csokoládétól a kis pohárka boron át mindenkinek megvan a saját maga hatékony jó kedvre derítő technikája, amikor éppen rossz hangulatban van. Az Iowa Állami Egyetem kutatói azonban egy friss kutatásra alapozva azt javasolják, hogy a legjobb recept, ha a saját igényeink helyett másokéra koncentrálunk és boldogságot, szeretetet sugárzunk.

Csupán 12 percig kell sétálniuk az épületben

A közös séta és túrázás, valamint a mások felé mutatott kedvesség csökkenti a szorongást, miközben növeli a boldogság érzését és erősíti a közösséghez való kapcsolódást – mondta Douglas Gentile, a pszichológia professzora. – Ez egy pofonegyszerű stratégia, amely nem igényel különösebb erőfeszítést és könnyen be tudjuk illeszteni a napi tevékenységeinkbe.

A közösség jó hatással van az életünkreForrás: pexels.com

A professzor és főiskolai hallgatója, Lanmiao He három különböző módszert teszteltek, amelyekkel a szorongás csökkentésének, valamint a boldogság és jólét növelésének leginkább hatásos eszközeit keresték. A vizsgálataik során azonban egy, a korábbiaktól teljesen eltérő tesztet alkalmaztak: arra kérték a kutatásba bevont, önkéntes diákokat, hogy összesen 12 percig sétáljanak az egyetem épületében, és a javasolt technikák, stratégiák egyikét gyakorolják közben.

Elmélyedtek mások érzéseiben, gondolataiban

Gentile professzor első tesztcsoportja a „szeretető-kedvességet" gyakorolta. A résztvevőknek azt javasolta, hogy séta közben nézzenek azoknak az embereknek a szemébe, akikkel találkoznak, és gondoljanak a következőkre:
Mindennél jobban azt szeretném, ha ez a személy boldog lenne – ismételgették ezt a mondatot magukban az önkéntesek, és a kutatás során a diákokat igyekeztek arra ösztönözni, hogy ezek ne csupán üres szavakként csengjenek, hanem valóban azt gondolják, amit kimondanak magukban.

Boldoggá szerették volna tenni a másikatForrás: pexels.com

A második tesztcsoport az „összefüggéstelenség" feladatát kapta. Itt a résztvevők szintén az intézmény területén sétáltak és a szembejövő emberekre nézve elgondolkodtak azon, hogyan tudnának még jobban egymáshoz kapcsolódni, közelebb kerülni a másikhoz és szorosabb kötődéseket kialakítani. Azt javasolták a diákoknak, hogy mélyedjenek el azokban az érzésekben és reményekben, amelyeket szívesen osztanának meg egymással, vagy hogy melyek azok a dolgok, amiben hasonlíthatnak és próbáljanak meg másokat boldogabbá tenni.

Az egyik csoport csak a külsőségekre koncentrált

Az önkéntesek harmadik tesztcsoportjával a kutatók a „lefelé mutató közösségi összehasonlítás" hatékonyságát vizsgálták. Itt arra kérték az önkénteseket, hogy a találkozások során kezdjenek el azon gondolkodni, hogy hogyan és miben lehetnek jobbak, mint azok a diáktársaik, akikkel összefutottak a 12 perces séta során. Gentile professzor és kollégái azonban megkértek egy kontroll csoportot is a kísérletben való részvételre.

A kontrollcsoport elsősorban a külső jellemzőkre koncentráltForrás: pexels.com

Ők a feladatuknak megfelelően a teszt során úgy néztek az emberekre, hogy közben csupán a külsejükre – például ruházatukra, a színek összhangjára, a bőrükre, a sminkjükre és a kiegészítőikre – koncentráltak. A kutatók a séta előtt és után is végeztek egy felmérést mind a négy csoport tagjai körében, hogy felmérjék a szorongás, a boldogság, a stressz, az empátia és az egymáshoz kapcsolódás szintjét.

Egyértelműen a szeretet és a kedvesség nyert

A kutatók összehasonlították az egyes tesztcsoportoknál alkalmazott technikákat a kontroll csoporttal. Azt találták, hogy azok a résztvevők, akik a szerető-kedvességet gyakorolták vagy megpróbáltak másokat boldogabbá tenni, azok a séta után jóval közelebb kerültek egymáshoz, miközben gondoskodóbbnak, empatikusabbnak és kevésbé stresszesnek érezték magukat. A lefelé mutató közösségi összehasonlítás végeredményében lényegesen rosszabb eredményekkel járt a kedélyállapot tekintetében, mint a szerető-kedvesség technika. Emellett azok a diákok, akik összehasonlították magukat másokkal, kevésbé empatikusnak és gondoskodónak érezték magukat a tesztek után.

A szeretet járt csak kézzelfogható előnyökkel

Bár a lefelé irányuló társadalmi összehasonlítás alapvetően egy versenyképes stratégia, ez azonban nem jelenti azt, hogy esetenként nem jár együtt a stresszel, szorongással vagy a depresszióval – mutatott rá a professzor.
A kutatás során azt is figyelték, hogy a különböző típusú emberek hogyan reagáltak az egyes technikákra és végeredményként arra jutottak, hogy a szerető-kedvesség járt leginkább mindkét fél számára kézzel fogható előnyökkel.

A válasz a szeretetben rejlikForrás: pexels.com

Ez egy egyszerű gyakorlat, ám alkalmazása nagyon értékes lehet az életünkben a személyiségtípusunktól függetlenül, hiszen a szerető-kedvesség kiterjesztése minden tesztcsoportnál ugyanolyan jól működött és valóban csökkentette a szorongást, növelte a boldogságot és az empátiát – összegezte Lanmiao.

Akaratlanul is összehasonlításokat végzünk

A közösségi média a kutatók szerint pont olyan, mint egy nagy játszótér, ahol akarva-akaratlanul is folyamatosan összehasonlításokat végzünk: kinek van több pénze vagy szebb autója. És bár a tanulmány nem foglalkozott kifejezetten ezzel a területtel, Gentile szerint az eredményeik azt mutatják, hogy ez az összehasonlítás bizony kockázatos stratégia.

A közösségi médián akarva-akaratlanul is összehasonlításokba futunk beleForrás: Photononstop/Fabrice Lerouge

Szinte lehetetlen, hogy ne hasonlítsuk össze magunkat másokhoz, amikor a közösségi médiát használjuk, ahol gyakran érzünk irigységet, féltékenységet, haragot vagy csalódást, amikor meglátjuk mások posztjait – vázolta a professzor. – Az összehasonlítás akkor működhet csak jól, amikor tanulunk valamit vagy egy döntést szeretnénk meghozni. Ugyanakkor, amikor arról van szó, hogy igazán jól érezzük magunkat, akkor az összehasonlítás már nem lehet olyan hatékony, mint a szerető-kedvesség, ami következetesen javítja a boldogságot.
A kutatók eredményeiket a Journal of Happiness Studies tudományos lapban publikálták.