Az első évezred fordulóján egy Egyiptomban élő kisgyermek elkapott egy halálos betegséget, valószínűleg tüdőgyulladást, és meghalt. Apró testét felkészítették a mumifikálásra és a temetésre: néhány szervét eltávolították, maradványait keresztbe vetett vászonkötésekbe tekerték, majd a múmia tetejére rögzítették az arcképét. Ez az úgynevezett „múmiaportré" a görög-római időkben az egyiptomiak körében a népszerű hagyomány részének számított.

A fiatalabbakat idősebbnek mutathatták

A múmia közelebbi megismeréséhez egy osztrák és német tudóscsoport CT vizsgálat alá vetette ennek a kisfiúnak a testét, majd háromdimenziós (3D), digitális rekonstrukciót készített az arcáról. Az eredmények azt mutatták, hogy a portré meglehetősen pontosnak bizonyult, egy szempontot leszámítva: a művész 3-4 évesnél idősebbnek mutatta a fiút.

Az arcrekonstrukció után meglepő a hasonlóságForrás: Nerlich AG, et al. PLOS One (2020); CC BY 4.0

A portré kissé „idősebb" vonásokat mutat, amelyek egy akkori művészi konvenció eredményei lehetnek – mondta Andreas Nerlich, a tanulmány vezető kutatója, a németországi München-Bogenhausen Akadémiai Klinika Patológiai Intézetének igazgatója a LiveScience online tudományos lapnak. – Ez az egyetlen portré azonban nem árulja el, hogy az ókori egyiptomi művészek körében általánosan bevett szokás volt-e a fiatalabb embereket idősebbnek mutatni a múmiaportréikon.

A projekt során a kutatók most először hasonlították össze egy, az ókori Egyiptomból származó kisgyermek múmia-arcképét az arcrekonstrukciójával.

A tudósok a szóban forgó múmiát az 1880-as években találták egy temetőben,

a Hawara-piramis közelében, Kairótól délnyugatra. A mintegy 78 centiméteres múmia ma a müncheni Egyiptomi Múzeumban található.

Szinte teljesen pontosra sikerült

A csapat CT vizsgálat alá vetette a múmiát, majd megvizsgálta az 1984-ben készített röntgensugarakat is, így háromdimenziós (3D), digitális képet alkothattak a testről. Az elemzés során kiderült, hogy a fiú agyát és néhány hasi szervét eltávolították, ami az ókori Egyiptomban bevett gyakorlatnak számított a mumifikáció során.

A mintegy 78 centiméteres múmia ma a müncheni Egyiptomi Múzeumban találhatóForrás: Nerlich AG, et al. PLOS One (2020); CC BY 4.0

A csont- és fogfejlődés feltárta a fiú életkorát a halála pillanatában, aki valószínűleg tüdőgyulladásban szenvedett – állítja Nerlich. – Ezután a fiú arcára összpontosítottunk, akinek nagy barna szeme, hosszú, vékony orra és kicsi, teljes ajkú szája volt; a nyakában egy kis medalionnal ellátott nyaklánc lógott.

A megfelelő bőr rekonstruálásához a kutatók a modern, 3 és 8 év közötti gyermekek általános jellemzőire támaszkodtak. Az újjáépített arc nagy része így a koponya és a fogak alakjára épült, míg a fiú bőrének és hajszínének és frizurájának alapja a portré maradt.
A szakemberek végső következtetése szerint az arcrekonstrukció „nagyon hasonló" volt a portréhoz, mivel a homlok és a szem vonal méretei, valamint az orr és a száj közötti távolság „pontosan megegyezett a portré és a rekonstrukció között". Hozzátették, hogy az orrhíd szélessége és a szájnyílás mérete között azonban különbségek láthatók, mindkettő karcsúbb és keskenyebb volt a portrén, mint a virtuális rekonstrukción.

Ahogy végül Nerlich rámutatott: a kettő annyira hasonlít egymásra, a portré „biztosan röviddel a fiú a halála előtt vagy után készült".

A kutatók eredményeiket a napokban tették közzé online a PLOS One tudományos folyóiratban.