A denevéreknek már régóta rossz a hírnevük: a zsúfolt telepekben élő, rendkívül mozgékony lények ugyanis jól ismert vírushordozók, amelyek akár az emberre is veszélyesek lehetnek. Egy kutatás szerint azonban talán egy kissé igazságtalanok vagyunk velük.

Teljesen megváltozott a viselkedésük

A denevérek fontos beporzók és kártevőirtók, de ennél jóval többet tesznek az ökoszisztémáért. A Behavioral Ecology tudományos szaklapban most publikált tanulmány szerint ha az állatok betegnek érzik magukat, akkor egyértelműen távolságot tartanak a társaiktól és más élőlényektől.A vizsgálat során a tudósok megjelölték a vadon élő vérszopó denevérek egy csoportját, amelyek a Belize államban található Lamanai kolóniában élnek, majd néhány napig, másodpercre pontosan nyomon követték a magatartásukat és a szokásaikat.

Amikor a szakemberek olyan anyaggal injektálták be őket, amely immunrendszeri választ váltott ki, akkor a „beteg" denevérek egyértelműen megváltoztatták a viselkedésüket és kerülték a társaikat.

A vérszopó denevér (Desmodus rotundus) Közép- és Dél-Amerikában őshonos faj, az egyetlen emlős, mely kizárólag vérrel táplálkozik.Forrás: https://www.smithsonianmag.com/smithsonian-institution/what-vampire-bat-teach-economics-friendship-180963492/

Amikor a vadonban megfigyeltük ezeket a vérszopó denevéreket, amelyek amúgy nagyon is közösségi állatok, akkor azt láttuk, hogy távolságot tartanak, ha betegek vagy beteg csoporttársakkal élnek együtt – mondta Simon Ripperger, az Ohio Állami Egyetem denevérkutatója a ScienceAlert online tudományos portálnak. – És várható, hogy ennek eredményeként csökkentik a betegségek terjedését is.

Meg tudják jósolni a betegségek terjedését

A kutatók korábban már kimutatták, hogy fogságban a beteg denevérek többet alszanak és kevesebbet mozognak, de kevesebb időt töltenek a társaik ápolásával és kevesebb társadalmi interakciót kezdeményeznek. A tudósok ezt „betegség-viselkedésnek" nevezték el.

Rőt vérszopó denevér (Desmodus rotundus)Forrás: ©ARTHUR L./HorizonFeatures/Leemage

Nagyon szerettük volna megtudni, hogy ezek a viselkedésbeli változások előfordulnak-e az olyan, természetes környezetben is, ahol a denevérek természetes társadalmi és fizikai környezetükben vannak – mutatott rá Ripperger. – A denevérek közötti társadalmi interakciókra vonatkozó adatok összegyűjtése akkor is hasznos lehet, ha meg akarjuk jósolni, hogy a betegséggel kapcsolatos viselkedés miként csökkentheti egyes betegségek terjedését.

A szakemberek ezért összesen 31 közönséges vérszopó denevér (Desmodus rotundus) csoportjának adatait elemezték, amelyek Latin-Amerikában őshonosak és egy üreges fa belsejében élnek.

Tizenhat, véletlenszerűen kiválasztott nőstény kapott egy olyan injekciót, amely aktiválta az immunrendszerüket,

és ami néhány órányi rosszullétet, de nem valódi betegséget okozott. További tizenöt egyedet placebóval oltottak be.

A beteg egyedek teljesen elkülönültek

Valamennyi állat egy pihekönnyű érzékelőt kapott, amivel a kutatók egy teljes társadalmi csoport viselkedését tudták nyomon követni, de az úgynevezett páros jel erősségéből és időtartamából azt is meg tudták állapítani, hogy két denevér mikor és mennyi ideig került szoros kapcsolatba egymással.

Denevérek hasítanak az égen AusztráliábanForrás: Flickr / shellac

A beteg denevérek viselkedésének három típusú mérésére összpontosítottunk: hány más denevérrel találkoztak, mennyi időt töltöttek másokkal, és mennyire jól kapcsolódtak az egész kolóniához – magyarázta Gerald Carter, az Ohio Állami Egyetem viselkedésökológusa. – A hálózati elemzés azt mutatta, hogy a „beteg" denevérek társadalmilag kevésbé kapcsolódtak egészséges, társas társukhoz.

A kezelés utáni, első hat órás időszakban egy „beteg" denevérnek átlagosan négyszer kevesebb találkozása volt, mint egy kontroll denevérnek, és a „beteg" denevérek 25 perccel kevesebb időt töltöttek az egyes partnerekkel való interakcióban. Ahogy az várható volt, 48 órával később (miután a kezelés befejeződött), amikor a „beteg" egyedek már jobban érezték magukat, többnyire folytatták a korábbi, normális társas viselkedésüket.

A kutatók szerint bonyolult statisztikai elemzés nélkül is jól látszik, hogy mi történt a kolóniában. Megjegyezték azonban, hogy a viselkedés változása a kórokozótól is függhet, ezért további vizsgálatokra van szükség.