A bálnák 40 év után végre visszatérnek a sarkvidéki vizekbe

A vadászat számos bálnafajt a kihalás szélére sodort a történelem során, még az északi és déli sarkok távoli vizein is. Csak az Antarktisz környékén az elmúlt 70 év alatt több mint 1,3 millió bálna pusztult el. Az ipari méretű pusztítás teljesen megtizedelte az óceán déli részén található bálnák több populációját. Ám közel 40 évvel a kereskedelmi célú bálnavadászat lezárása után a tudósok végre jeleket látnak arra vonatkozóan, hogy a legsúlyosabban veszélyeztetett fajok közül néhány regenerálódott.

Egy nemrégiben készült tanulmányban a kutatók arról számoltak be, hogy a kék bálnák (Balaenoptera musculus) egyre nagyobb számban bukkannak fel az antarktiszi dél-georgiai szigetet körülölelő vizeken. Csak az elmúlt években összesen új 41 egyedet vettek nyilvántartásba a szakemberek.

A területen a 20. század elején óriási méreteket öltött a bálnavadászat, amikor évente mintegy 3 000 egyedet pusztítottak el a vadászok.

A szigetet körülvevő vizekben gazdag a krill, amelyet ezek az álatok szívesen fogyasztanak. Emiatt a tudósok úgy gondolják, hogy visszatérésük ennek az „óceáni éléskamrának az új generációk általi újrafelfedezését jelentheti".

kék bálna Forrás: AFP

Hasonló regenerálódás jeleit dokumentálták az Antarktisz nyugati félszigeténél a púpos bálnák Megaptera novaeangliae) esetében is, miközben a nyugati sarkvidéki íjbálnák (Balaena mysticetus) száma is megközelíti a bálnavadászatot megelőző napokban tapasztalt adatokat, és a csukabálnákat (Balaenoptera acutorostrata) is rendszeresen látják napjainkban a Jeges-tenger egyik peremtengerén, a Csukcs-tengeren.

Az ipari méretű bálnavadászat korának leáldozásával a sarki tengerek a legjobb helyek ezeknek az óceáni óriásoknak a populáció helyreállításához

– mondta Lauren McWhinnie, a Heriot-Watt Egyetem tengerföldrajzi kutatója a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Élőhelyeik itt még viszonylag érintetlenek, és jelenleg meglehetősen stabil táplálék-mennyiséget tartalmaznak.

Hozzátette: bár a kereskedelmi célú bálnavadászat 1984-es felfüggesztése megakadályozta a nagy bálnák pusztulását a sarki vizekben, ám

nem tudja megvédeni az állatokat az olyan, új veszélyektől, mint a globális klímaváltozás, a felmelegedés, a szennyezések vagy a kereskedelmi halászat.

A hosszúszárnyú bálnák a csodával határos regenerálódást mutattak Forrás: UWPhotog/iStock

Mivel kevesebb a tengeri jég és hosszabb a jégmentes időszak a nyáron, ez több iparágat csábít arra, hogy terjeszkedjen vagy megtelepedjen ezeken a távoli vizeken. A hajóforgalom megnövekedése pedig még sérülékenyebbé teszi a bálnákat az ütközések potenciálisan halálos veszélye és a növekvő tengeri zajszennyezés miatt, amely megakadályozhatja az állatokat a hatékony kommunikációban és táplálkozásban.

Közben úgy tűnik, hogy nem minden bálnafajnak sikerült még „kigyógyulnia" az egykori vadászat hosszú távú hatásaiból:

a nagy ámbráscet (Physeter macrocephalus) és a szürke bálna (Eschrichtius robustus) még mindig küzd a túléléséért. A tudósok azonban egyetértenek abban, hogy az állatok jövőjének megőrzéséhez távlatos szemléletre van szükség e gyönyörű lények szükségleteiről és sérülékenységéről.