Nyolcvan éve rohanta le a náci Németország a Szovjetuniót

1941 június 22-én hajnalban a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót

Nyolcvan éve, 1941. június 22-én hajnali 3 óra 15 perckor, a kora nyári pirkadatban három német hadseregcsoport 162 hadosztálya, rövid, de intenzív tüzérségi előkészítés után a Balti-tengertől a Fekete-tengerig húzódó háromezer kilométer széles fronton átlépte a határt, és betört a Szovjetunió területére. Az „Unternehmen Barbarossa", a hadtörténet legnagyobb szárazföldi hadművelete teljesen felkészületlenül érte a Vörös Hadsereget, amely csaknem összeroppant a német hadigépezet súlyos csapásai alatt. A német támadás hírére Sztálin összeomlott, és hosszú napokra eltűnt a nyilvánosság valamint közvetlen munkatársai szeme elől. Noha 1941 forró nyarán, a történelem legnagyobb katlancsatáiban megrendítő veszteségek érték a Szovjetuniót, de a szovjetrendszer, Hitler várakozásaival szemben, mégsem omlott össze. A rövid villámháborúnak tervezett hadművelet halálos csapdává épült fel Hitler számára.

„Csak be kell rúgnunk az ajtót, és az agyaglábú kolosszus magától fog összeomlani."
(Adolf Hitler a Szovjetunió megtámadásáról)

"Ön szerint ezt érdemeltük?"

1941. június 22-én vasárnap kora hajnalban, a diplomáciai érintkezés szempontjából rendkívül szokatlan időpontban, azzal ébresztették fel Vlagyimir Dekanozov berlini szovjet nagykövetet, hogy elhalaszthatatlanul sürgős ügyben, azonnal a birodalmi külügyminisztériumba várják. A Wilhelmstrasse-i palotába megérkezett szovjet diplomatát pontban hajnali négy órakor személyesen Joachim von Ribbentrop birodalmi külügyminiszter fogadta a dolgozószobájában.

Joachim von Ribbentrop (a kép közepén) birodalmi külügyminiszter Ante Pavelic horvát usztasa vezető társaságában Forrás: Bundesarchiv/Henkel

Von Ribbentrop rögtön a tárgyra térve egy írásos jegyzéket adott át a megdöbbent szovjet nagykövetnek. „...A birodalmi kormány kijelenti, hogy a szovjet kormány a vállalt kötelezettségeivel ellentétben nemcsak folytatta, hanem erősítette is aknamunkáját Németország és Európa ellen, ... összpontosította és készenlétbe helyezte csapatait a német határ mentén. ... Ezért a Führer elrendelte, hogy a német fegyveres erők minden rendelkezésre álló eszközzel szálljanak szembe e veszéllyel"- állt többek között a memorandumnak nevezett hadüzenetben.

Amikor a lesújtott Dekanozov végigolvasta az iratot, a Wehrmacht alakulatai keleten már átlépték a Szovjetunió határait.

1941 június 22-én hajnalban a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót Forrás: World War 2 in Colour

Nagyjából ezzel egy időben Berlintől 1600 kilométerre, Moszkvában, gróf Freidrich-Werner von Schulenburg német birodalmi követ kért azonnali kihallgatást Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztostól.

A szovjet diplomácia vezetője a Kremlbeli hivatalában fogadta a német nagykövetet.

Von Schulenburg ugyanazt a jegyzéket olvasta fel Molotovnak, amit a főnöke Berlinben Vlagyimir Dekanozovnak.

Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztos a Kremlben lévő dolgozószobájában Forrás: AFP/Sputnik

Molotov – akihez a gróf megérkezése előtti percekben futottak be az első hírek a német támadásról-, szótlanul végighallgatta a német diplomatát, majd rövid gondolkodás után a következőket mondta: „Ez háborút jelent. Repülőgépeik éppen az imént bombáztak vagy tíz védtelen falut. Ön szerint ezt érdemeltük?"

A nyugati villámháború sikerei túl elbizakodottá tették a Führert

Adolf Hitler nem sokkal a fényes német diadallal végződött nyugati hadjárat befejezése után, egy 1940. július 30-án megtartott szűk körű bizalmas megbeszélésen vetette fel először a Szovjetunió megtámadásának tervét, az ötlettől megdöbbent vezérkari tisztek előtt.

A Führer közlésétől megzavarodott tábornokok ugyanis még jól emlékeztek Hitler előttük tett korábbi fogadkozásaira, miszerint ő nem követi el azt a hibát, amit a császári Németország 1914-ben, és sohasem fog kétfrontos háborúba bocsátkozni.

Hitler és Ribbentrop. A Führer már 1940 nyarán elhatározta a Szovjetunió megtámadását Forrás: WW2

Pedig az 1940-es nagy nyugati győzelemsorozatnak akadt egy komoly szépséghibája: az angolokat nem sikerült térdre kényszeríteni, sőt a megbékéltetési politikájába belebukott Neville Chamberlain kormányfőt felváltó új miniszterelnök, Winston Churchill kíméletlen harcot hirdetett meg a náci Németország ellen.

Chamberlain brit miniszterelnök Hitlernél tett berchtesgadeni látogatása idején. Chamberlain azt hitte, képes lesz Hitler leszerelésére Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Nagy Britanniát pedig nem lehetett még leírni, mert a dunkerque-i kudarc, és az 1940 nyarától kibontakozó angliai légi csata ellenére, a szigetország keményen ellenállt a német expanziónak.

Hitler nem tudta rászánni magát az angliai partraszállásra, hogy pontot tegyen a nyugati háború végére,

mert a Royal Navy túl veszedelmes ellenfélnek számított ahhoz, hogy a siker reményében kísérelhessék meg az Anglia elleni offenzívát.

Hitlert elbizakodottá tette az 1939 szeptemberétől tartó katonai sikersorozat Forrás: Bundesarchiv/Kliem

Az 1939 szeptemberétől tartó katonai sikersorozat túl elbizakodottá tette a Führert, aki úgy vélte, hogy az angol szigetekre bezárkózott Nagy Britannia nem sok vizet zavarhat Németország hátában, ha az megtámadja és egy rövid villámháborúban – ahogy azt Hitler remélte – legyőzi a Szovjetuniót.

A tábornoki kar először megdöbbent Hitler tervén

Adolf Hitlert 1940 őszén egyre jobban magával ragadta a Szovjetunió leigázásának terve. Ennek az ideológiai alapjait tulajdonképpen már 1925-ben, a landsbergi fogsága idején megírt Mein Kampf-ban lefektette, a németeket megillető keleti élettér, a „Lebensraum", valamint a bolsevizmus elleni harc, mint történelmi szükségszerűség felvázolásával.

A Szovjetunió megtámadásának ötletét azonban korántsem övezte akkora lelkesedés a tábornoki karban,

mint például a Franciaország elleni 1940. májusi offenzívát.

Hitler tervén először megdöbbentek a tábornokai Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Még eleinte Hitler bizalmasai is megosztottak voltak a vezér Szovjetunió ellen forralt terveivel kapcsolatban. Joachim von Ribbentropot is - aki az 1939.augusztus 23-án megkötött német-szovjet megnemtámadási egyezményt, illetve az azt követő kétoldalú kereskedelmi és együttműködési megállapodást élete főművének tartotta -, váratlanul érte Hitler elhatározása. A birodalmi külügyminiszter ugyanis azt hitte, hogy a nevével fémjelzett szovjet-német megállapodás a két totális diktatúra közötti hosszabb távú együttműködés alapjait fektette le.

Sztálin a Kremlben üdvözli a német külügyminisztert Joachim von Ribbentropot 1939-ben Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A józanabbul gondolkodó tábornokok között is akadtak szép számmal, akik túl kockázatosnak tartották a Szovjetunió elleni háborút, elsősorban az ország hatalmas méretei és szinte kimeríthetetlen ember illetve nyersanyagforrásai miatt. Ehhez járult még hozzá,

hogy a világtól teljesen elzárkózó kommunista diktatúráról aggasztóan kevés információval rendelkezett a német katonai hírszerzés.

Georg Thomas vezérezredes, a Wehrmacht hadtápfőnöke, majd hadfelszerelési miniszter 1940 őszén egy külön memorandumban hívta fel a Führer figyelmét a szovjetellenes hadjárat katonai kockázataira, Hitler azonban hajthatatlan maradt.

1941 nyarán Sztálin ugyanazt a hibát követte el, amit Hitler Sztálingrád után, nem engedte egyetlen talpalatnyi hely feladását még a bekerítésben lévő csapatok számára sem. A szovjet diktátor ezzel kapcsolatos parancsa is hozzájárult 1941 nyarának rettenetes veszteségeihez Forrás: Ria/Novosti

A Szovjetunió megtámadásának szándéka Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztos 1940. novemberi berlini hivatalos látogatása után vált véglegessé. A berlini tárgyalásokon Hitler felajánlotta, hogy a Szovjetunió is csatlakozzon a háromhatalmi egyezményhez, de Molotov kitért az ajánlat elől.

Sztálin és Vjacseszlav Molotov, külügyi népbiztos Forrás: Ria/Novosti/Archive

Adolf Hitler 1940. december 18-án írta alá a sorsfordító 21. számú hadműveleti utasítását, amelyben lefektette a Szovjetunió elleni támadás alapelveit, és elrendelte a hadműveleti terv elkészítését. A kocka ezzel végleg el lett vetve.

Már maga a haditerv kódolta a kudarcot

A 21. számú hadműveleti utasítás kiadása után az aggályokat félretéve, a vezérkar engedelmesen nekilátott a Szovjetunió elleni hadjárat részletes tervének a kidolgozásához. A hitleri direktíva szerint a hadjárat legfőbb célja a Szovjetunió európai területén állomásozó haderő megsemmisítése, és „annyi terület elfoglalása, amennyi csak lehetséges",illetve az A - A (északon Arhangelszk, délen pedig Asztrahany) vonalig való előrenyomulás, ahonnan a szovjet légierő már nem fenyegetheti a német birodalmi területeket.

A világtörténelem legnagyobb szárazföldi offenzívája, a Szovjetunió elleni Barbarossa-hadművelet nyolcvan éve, 1941. június 22-én vette kezdetét Forrás: World War 2 in Colour

Konkrét hadászati célként északon Leningrád, középen Moszkva, délen pedig Ukrajna, valamint a donyecki iparvidéki és a kaukázusi olajmezők elfoglalását jelölte ki Hitler, aki úgy vélekedett, hogy ezeket a célokat a nyugaton már jól bevált villámháborús stratégia alkalmazásával négy hónap alatt teljesíteni lehet. Az „Untenehmen Barbaross" (Barbarossa terv) kódnevet kapott hadműveltet

az eredeti terv szerint 1941. május 15-én kellett volna elindítani.

Az 1941. március 27-én Belgrádban végrehajtott angolbarát katonai puccs és Mussolini balul elsült görögországi kalandja miatt azonban a támadás időpontját több mint egy hónappal el kellett halasztani; az új határidő 1941. június 22. lett.

Német fogságba esett szovjet katonák. Az 1941-es hadjáratban a Wehrmacht alakulatait is súlyos ember és technikai veszteség érte Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Noha ez az egy hónapos csúszás nem tűnt túl soknak, ám mégis végzetesnek bizonyult 1941 végén. A Barbarossa hadművelet leegyszerűsítve egy széles arcvonalon egyszerre megindított támadó műveltnek indult, amelyben az offenzíva három hadseregcsoportja elfoglalja a nekik rendelt hadászati célokat: Leningrádot, Moszkvát, és Ukrajnát.

A terveket részletesen kidolgozták, de a Barbarossa hadműveletnek akadt egy súlyos hiányossága:

a haditerv nem rendelkezett egyetlen olyan fő hadászati prioritással, aminek az összes többi cél is alá lett volna rendelve.

A rendkívül rossz utak, a forróság és a por megviselte a német haditechnikát Forrás: World War in Colour

Az 1941. június 22-én hajnalban elindított offenzívát végig az egymással versengő és változó hadászati prioritások jellemezték, ezek pedig előre kódolták a kudarcot.

A szovjet mesterkém a támadás konkrét időpontjáról is tájékoztatta Sztálint

A Barbarossa hadművelet sikerét alapvetően a meglepetésre alapozták. Hitler azt remélte, hogy a Vörös Hadsereget ért csapások súlya alatt gyorsan összeroskad Sztálin rendszere. A hadművelet sikerének ez a vélelem lett volna az egyik legfontosabb pillére.

A grandiózus haditervnek azonban nem volt B verziója,

vagyis nem készültek fel arra, hogy mi a teendő, ha a szovjetrendszer mégsem omlik össze, és a Vörös Hadsereg a remélt hadászati célok elérése ellenére tovább folytatja az ellenállást.

A Barbarossa tervnek nem volt B verziója. Nyár végére a német csapatok jelentős része már alaposan leharcolta magát, és egyre fenyegetőbbé vált az esőzésekkel terhes ősz, valamint a korán érkező kemény orosz tél réme Forrás: Bundesarchiv

A Barbarossa tervet a katonai hírszerzés utóbb rendkívül pontatlannak bizonyult információira alapozták. Csak a támadás elindítása után derült ki az a kellemetlen tény, hogy a Vörös Hadsereg sokkal több repülőgéppel és harckocsival, továbbá azonnal mozgósítható tartalékkal rendelkezik, mint amivel a német stratégák számoltak. De vajon Sztálin és a szovjet politikai vezetés mit tudott a német szándékokról, és tett-e valamit a fenyegetés ellen? A második világháború utáni szovjet történetírás hivatalos álláspontja szerint a „hitszegő fasiszta orvtámadás" teljesen váratlanul érte az országot.

A Barbarossa-hadműveletnek az volt az egyik legnagyobb hibája, hogy nem volt egy olyan legfőbb hadászati cél, aminek az egyéb célok alá lettek volna rendelve. Hitler pedig gyakran változtatta a prioritásokat, ami az év végére súlyosan megbosszulta magát Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A Szovjetunió 1991-ben történt megszűnése után kutathatóvá lett források azonban mást bizonyítanak:

Sztálint és a szovjet katonai vezetést nem váratlanul, hanem felkészületlenül érte a német offenzíva.

Sztálin már 1941. december 29-én tudomást szerzett az alig tíz nappal korábban aláírt 21. számú hadműveleti utasításról, amiről a német legfelsőbb hadvezetésbe beépült és mind a mai napig ismeretlen kilétű szovjet kémtől kapott részletes jelentést más,kapcsolódó szigorúan titkos információkkal együtt.

Sztálin már 1940 december végén tudomást szerzett a Szovjetunió elleni német támadás tervéről Forrás: AFP/Ria/Novosti

1941 tavaszától megsokasodtak a német katonai felderítőgépek szovjet légtérsértései is, április végétől pedig egyre több jelentés érkezett a Kreml urához az ország nyugati határán zajló német csapatösszevonásokról, a küszöbön álló német támadás csalhatatlan jeleiről. 1941. május 5-én a moszkvai katonai akadémia végzős hallgatói előtt megtartott beszédében Sztálin a következőket mondta:

„A háború Németországgal elkerülhetetlen. Ha jó szerencsénk van, Molotov elvtársnak sikerült a háborút elhalasztani két-három hónapig, de maguknak mindent meg kell tenniük, hogy fegyveres erőink harckészültségét minél magasabb szintre emeljék." (Forrás: N. Lyaschenko, O'vystuplenii I.V. Stalina v. Kremle 5 maya 1941, Volkogonov Papers, reel no. 8, 1.)

A brit miniszterelnök, Churchill is üzent a Kremlbe a készülő német támadásról Forrás: Wikimedia Commons/Imperial War Museum

Egyik utolsó figyelmeztetésként,

személyesen Winston Churchill utasítására

1941. június 10-én a brit külügyi államtitkár, Sir Cadogan bizalmasan arról tájékoztatta Majszkijt, a Szovjetunió londoni követét, hogy a brit hírszerzés információi szerint rendkívül erős, álcázott német csapategységek vonulnak fel a szovjet-német határra.

Richard Sorge, a 20. század egyik leghíresebb mesterkémje Forrás: Assasincreed.wikia

A tokiói német követségen dolgozó szovjet mesterkém, dr. Richard Sorge pedig a támadás konkrét időpontjáról is tájékoztatta Sztálint. A szovjet diktátor mindezek ellenére sem rendelte el a nyugati határ mentén állomásozó szovjet hadseregcsoportok számára a fokozott harckészültséget.

A hitleri tőr végül beletört a sztálini Szovjetunióba

De mi állhatott Sztálin érthetetlen, halogató magatartása mögött? A betegesen gyanakvó szovjet diktátor, noha pontos információkkal rendelkezett a fenyegető német készülődésről, de mégsem akarta elhinni, hogy Hitler valóban rátámad a Szovjetunióra. Sir Cadogan tájékoztatását egyenesen provokációnak, Churchill mesterkedésének vélte, hogy összeugrassza Moszkvát Berlinnel.

Vonuló szovjet alakulat, 1941 nyarán. Az oroszok képesek voltak pótolni hatalmas veszteségeiket Forrás: Ria/Novosti

De még a saját legkitűnőbb kémjében, Richard Sorgéban sem bízott meg. Annak ellenére, hogy a Vörös Hadsereg hatvan százalékát 1941 tavaszától a nyugati határ térségébe vezényelték, a fenyegető hírek dacára sem tettek semmit a harckészültség megerősítésére. A térségben állomásozó szovjet seregtestek parancsnokait és katonáit ezért készületlenül, keserves meglepetésként érte a június 22-i hajnali német csapás.

A borzalmas veszteségekkel nem törődő szívós és kemény szovjet ellenállás megdöbbentette a németeket, nem erre számítottak Forrás: Bundesarchiv/Zoll

A csapás pedig irtózatos erejű volt: június 29-én a Közép Hadseregcsoport páncélos ékei a belorusz főváros, Minszk határába értek, július 26-án pedig bezáródott a gyűrű a Moszkva felé vezető út egyik pszichológiailag fontos állomása, Szmolenszk körül. Augusztus végén Fedor von Bock vezértábornagy előretörő seregtestei már csak alig 160 kilométerre álltak a szovjet fővárostól.

A német haderő "öklét" a gépesített és páncélosalakulatok alkották Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A nyári hatalmas katlancsatákban a kétségbeesetten védekező Vörös Hadsereg elképesztően nagy, hárommilliós veszteséget szenvedett,

de ennek ellenére sem következett be az, amit Hitler remélt,

a Vörös Hadsereg és a szovjetrendszer összeomlása. A német tábornokokat megdöbbentette az a szívósság, ahogyan a szovjetek védekeztek.

Hitler álma 1941 decemberében foszlott semmivé, Moszkva alatt Forrás: Bundesarchiv/Gebauer

1941 nyarán a Wehrmacht ugyan még vitathatatlan hadászati és taktikai valamint vezetési-technikai fölényben állt a Vörös Hadsereggel szemben, de a veszteségekkel nem törődő elszánt szovjet védekezés, és a szakadatlanul áramló utánpótlás, a német vezetési hibákkal együtt már az 1941-es nyár forró hónapjaiban előrevetítette, a fagyos decembert, a Moszkva alatti vereséget.