A Görög Kulturális Minisztérium szerint a bika valamikor Krisztus előtt 1050 és 700 között készült. A felfedezés a szerencsének is köszönhető: egy régész vette észre az apró szobor egyik szarvát, ami a heves esőzés után kilógott a földből.
A szinte teljesen ép figurát fáradtságos munkával tisztították meg az üledéktől, ami után égéstől származó nyomokat találtak a felületén.
Ez a szakemberek szerint arra utal, hogy a bika a Zeusz oltárán tett ezer fogadalmi felajánlás egyike lehetett; míg az égési nyomok az oltár tüzének hatására keletkezhettek.
A bika a lóhoz hasonlóan kiemelten fontos élőlény lehetett a korai civilizációk számára
– írta a Kulturális Minisztérium egy nyilatkozatban, amit a Smithsonian Magazine idéz. –Az állatok az emberi túlélést és a teremtést is szimbolizálták egészen a modern időkig.
Hozzátették: ennek az alapvető szerepnek az elismeréseként az ókori görögök különleges szerepet szántak az állatnak a vallási életben.
Egy híres görög mítosz szerint ráadásul Zeusz bika képében rabolta el Európé hercegnőt.
Az Agence France-Presse jelentése szerint a bikát az Altis, Zeusz szent ligete közelében találták meg. A ligetben vagy körzetben álltak egykor Zeusz és Héra templomai, az olimpiai játékok adminisztratív épületei, valamint egyéb rituális jelentőségű helyszínek.
A figura Görögország úgynevezett geometriai periódusának idejére datálható, amikor a klasszikus civilizáció számos fontos jellemzője kezdődött. Amint azt a Metropolitan Museum of Art megjegyzi, a görög városállamok ekkor kezdtek el nagy templomokat és szentélyeket építeni a védőszentjeik számára, fejlődésnek indult a írás és a művészetek, megélénkült a kis-ázsiai és dél-itáliai városokkal folytatott kereskedelem.