Valószínűleg sokan hallottak már a fuguról, a japán csemegéről, amelyet nagyon körültekintően kell elkészíteni, ha nem akarja, hogy a vendégek meghaljanak az étkezőjében. De nem kevés olyan hétköznapi étel is akad, amely nem megfelelő elkészítés esetén halálos lehet.
Ilyen a világon széles körűen elterjedt burgonya. Burgonya nélkül elképzelhetetlen lenne sok ország konyhája, Magyarországon is a leggyakrabban fogyasztott élelmiszerek közé tartozik. Kevesen gondolják azonban, hogy a burgonya fogyasztását ma valószínűleg nem is engedélyeznék a szigorú élelmiszerbiztonsági előírások miatt, olyan veszélyes mérgeket tartalmaz.
A burgonyában lévő legveszélyesebb méreg a szolanin, egy glikoalkaloid. A szolanin halálos adagja nagyjából 3-6 milligramm/testtömegkilogramm.
Szerencsére a burgonya érett gumói csak 0,002-0,01% szolanint tartalmaznak, ez a mennyiség az emberre és az állatokra veszélytelen. Más a helyzet azonban a rosszul tárolt, kicsírázott burgonyával.
A burgonyagumó fény hatására elkezd zöldülni, és a csírák is megjelennek rajta. Az éretlen vagy az öreg, kicsírázott gumókban már 0,06% is lehet a mérgező alkaloidból, a csírában pedig ennél egy nagyságrenddel több is, tehát az ilyen burgonya már mérgező lehet. Ebből az okból a burgonyáról a csírákat el kell távolítani a felhasználás előtt, illetve hosszabb tárolás alatt akár többször is.
Mivel a szolanin főként a felszín közelében koncentrálódik, a zöld héjú vagy kicsírázott gumókat a főzés előtt vastagon meg kell hámozni, és sok vízben kell főzni, hogy a mérgező anyag kioldódjon.
A rebarbarának, a lekvárokban és pitékben gyakran megtalálható fényes zöldségnek van egy sötét oldala. Levelei, amelyeket nem szabad sütéshez vagy főzéshez használni, oxálsavat tartalmaznak.
A túl sok oxálsav fogyasztása halálos lehet, bár nagy mennyiségű rebarbaralevelet (körülbelül 5 kilogrammot) kellene elfogyasztani ahhoz, hogy belehaljunk.
De a nem megfelelően elkészített ételekben lévő kis mennyiségek fogyasztása is számos kellemetlen tünetet okozhat, például égő érzést a szájban és a torokban, hányingert, hasmenést, szemfájást, légzési nehézséget és vörös vizeletet.
Az oxálsav vesekövet is okozhat - amely a koncentrált vizeletben összetapadt ásványi anyagok és savas sók kemény lerakódása -, ami köztudottan erős fájdalmat, zavaros, vörös vagy bűzös szagú vizeletet, lázat és hidegrázást okoz.
A vörös vesebab gazdag növényi fehérjében, rostokban, valamint alapvető vitaminokban és ásványi anyagokban. Nyers vagy nem kellően főtt formájában azonban sok fitohemagglutinin, a lektinek egy mérgező fajtája is nagy mennyiségben megtalálható benne.
A fitohaemagglutinin károsíthatja a bélfalat, és megakadályozhatja a tápanyagok megfelelő felszívódását. A mérgezés tünetei közé tartozhat a hasmenés, hasi fájdalom, hányás és fejfájás.
A szárított vörös vesebabot gondosan kell elkészíteni - ami több órás áztatást és legalább 10 perces főzést jelent - ahhoz, hogy biztonságos legyen.
Érdekes tény, hogy az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) szerint a szárított vörös vesebab 10 percnél rövidebb ideig történő főzése a forrásnál alacsonyabb hőmérsékleten ötszörösére növelheti a toxicitást, így a bab még mérgezőbb, mintha nyersen fogyasztanánk.