A Foxley-terv leghasználhatóbb javaslata a magányos lövész ötlete volt, aki Hitler alpesi rezidenciáján, az obersalzbergi Berghofon végez majd a diktátorral. A forgatókönyv emlékeztetett a cikkünk elején idézett regényre, amelyből egyébként az Amerikába menekült, világhírű német rendező, Fritz Lang elkészítette az Embervadászat c. filmet. A regény írója, Geoffrey Household, maga is a SOE tisztje volt, de nem vett részt a tervek kidolgozásában.
A berghofi lövész-forgatókönyvhöz a német hadifoglyok kihallgatásai adták az alapot. Azok a katonák, akik a hegyi rezidencián szolgáltak, azt mondták a kihallgatótiszteknek, hogy 1944 márciusától Hitler minden reggel megtett egy 20 perces sétát, az ún. Teehausig, ami kifejezetten Hitler számára építettek a birtok egyik sarkában.
Séta közben egyedül akart lenni, ezért a testőrök csak távolabbról követhették.
A rabok arról is beszéltek, honnan lehet tudni, hogy Hitler a hegyi rezidenciáján van-e: ezt egy nagy horogkeresztes zászló jelezte, amit ilyenkor felhúztak az épület előtt, illetve az, hogy a szolgálatba be nem osztott testőrök a szabadidejükben a helyi fogadókban iddogáltak.
A lövész az erdőben akár 100 méterre is megközelíthette volna Hitlert, ami egy kiképzett mesterlövésznek nem nagy távolság. A Foxley-dosszié szerint a brit katonát német hegyivadász egyenruhával, német puskával és hangtompítós német pisztollyal, valamint német kézigránáttal szerelnék fel.
Ha valamiért nem kerülne lőpozícióba, két másik ügynök a Teehausnál várta volna, hogy Hitler, a délelőtti teája végeztével beüljön az autóba a visszaútra. Visszafelé ugyanis sosem gyalogolt a náci diktátor. A terv szerint a két ügynök közvetlenül az indulás után két páncélököllel kilőtte volna a Führer Mercedesét, majd elmenekül.
Eric Lee brit történész, aki könyvet írt a Foxley-hadműveletről, úgy vélte, hogy bár maga a merénylet kivitelezhető lett volna, a dosszié nem számolt azzal, hogy a SOE-nak Németországban semmilyen ügynökhálózata nem volt, tehát senki segítségére nem számíthattak.
A terepen senki nem tudott volna segíteni az ügynökünknek. Ez öngyilkosság lett volna.
A tervező tisztnek fogalma sem lehetett arról sem, hogy a különvonat vízkészletének megmérgezésénél a vonaton dolgozó francia takarítónők vállalták-e volna a részvételt a merényletben, mégis beleírta az anyagba.
A Foxley-terv egy második változata, a Foxley II-nek nevezett dokumentum science fiction-szerű ötlettel állt elő. Az egyik SOE-tiszt, Leopold Manderstam 1944 júniusában felvetette, hogy fel lehet használni valamire Rudolf Hesst, aki 1941 óta brit fogságban volt. Hess korábban Hitler helyettese volt a náci pártban, és a háború első időszakában Angliába repült, hogy személyesen járja ki a békekötést a brit kormánynál.
Manderstan őrnagy szerint ha Hesst hipnotizálnák, rá lehetne venni, hogy megölje a náci vezetőket, elsősorban Hitlert és Heinrich Himmlert, az SS főnökét.
A hipnózis a kor akkori tudományos ismeretei szerint nem is volt őrültség, mondja Eric Lee történész.
Az 1940-es években, az akkori tudásnak megfelelt ez a javaslat. Pl. abban az időben létezett egy tudományos testület, amely tudományos alapon vizsgálta a hipnózis lehetőségeit és korlátait. Rudolf Hess megszállottan hitt a hipnózisban. Az őt vizsgáló orvosoknak azt mondta, hogy a zsidók hipnotizálták Németországot.
A terv nem számolt azzal - vagy Manderstam őrnagy nem tudott róla -, hogy Hitler árulónak tartotta Hesst, és ha váratlanul felbukkant volna Németországban, nem valószínű, hogy a Führer közelébe kerülhetett volna.
Eric Lee szerint csak csapatmunkával sikerülhetett volna a mesterlövész-forgatókönyv is, nem is beszélve a többi felvetésről. Persze csak akkor, ha ezt még 1944. július 14-e előtt végrehajtják. Hitler ugyanis ekkor elhagyta a Berghofot, és soha többé nem tért vissza.
Akárhogy is, a SOE nem fektetett nagy energiát abba, hogy megtalálja a megfelelő ügynököt, aki majd lelövi Hitlert. Csak 1945 januárjában nevezték meg Edmund Bennett századost lövészként. Ez a választás mindenképpen különös, ugyanis Bennett a vezérkarban dolgozott, holott sok harci tapasztalattal rendelkező, kiképzett mesterlövész állt a SOE rendelkezésére, ráadásul még a szervezet német szekciójában is, ahol mindenki folyékonyan beszélt németül, míg Bennett nem.
Ráadásul a kijelölt századosnak szemtengely-ferdülése volt, magyarul, kancsal volt.
És még nincs vége: a felesége szerint Bennett egy emeletes házat sem tudott volna eltalálni, nemhogy egy mozgó embert 100 méterről.
Ha olvasóink most nevetnek, jól teszik. Mindez nem egy profi, kommandósokkal végrehajtott, reális forgatókönyvet mutat, hanem tulajdonképpen egy vígjátékot, amelyben a főhős félvakon csetlik-botlik, és csoda, ha önmagában kárt nem tesz.
Holott a brit haderő ekkorra már számos sikeres kommandós akciót tudhatott maga mögött, egyebek mellett a krétai műveletet 1944 februárjában, amikor a SOE egy különítménye elrabolta Heinrich Kreipe tábornokot, az ott állomásozó ejtőernyős hadosztály parancsnokátt.
A Foxley-műveletet 1945. március 26-án hivatalosan is lefújták. Bennettet értesítették, hogy nem fogják mesterlövészként bevetni. Hitler öt héttel később öngyilkos lett a berlini bunkerben.