Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ha a szerencsejátékosok, befektetők és kvantum empirikusok meg tudnák hajlítani az idő nyilát, hasznuk szignifikánsan magasabb lenne, és jelentősen jobb eredményeik lennének. A Cambridgei Egyetem kutatói bebizonyították, hogy az összefonódás manipulálásával szimulálni tudják mi történne, ha valaki vissza tudna utazni az időben. Úgy, hogy a szerencsejátékosok, befektetők és kvantum empirikusok egyes esetekben visszamenőleg meg tudnák változtatni múltbéli cselekedeteiket és javítani tudnák eredményeiket a jelenben. A tanulmány a Physical Review Letters magazinban jelent meg.
Hogy vajon a részecskék vissza tudnak-e utazni az időben ellentmondásos téma a fizikusok között, annak ellenére, hogy a tudósok korábban szimuláltak modelleket arról, hogy viselkednének a téridő hurkok, ha léteznének.
A cambridgei csapat új elméletét összekapcsolta a kvantum metrológiával és így bebizonyította, hogy az összefonódás megold olyan problémákat, amiket megoldani másként lehetetlennek tűnnek.
Képzeljük el, hogy akarunk egy ajándékot küldeni valakiknek: el kell küldenünk ezt elsején, hogy biztosan megérkezzen harmadikán. De csak másodikán kapjuk meg az illetők kívánságlistáját. Így ebben a kronológia-tisztelő forgatókönyvben, lehetetlen számunkra, hogy előre tudjuk milyen ajándékot akarnak és hogy biztosítsuk, hogy a megfelelőt küldjük. Most képzeljük el, hogy megváltoztathatjuk, amit elsején küldünk a másodikán megkapott kívánságlistából származó információval. A kutatók szimulációja kvantumösszefonódás manipulációval megmutatja, hogy tudjuk visszamenőleg megváltoztatni korábbi cselekedeteinket, hogy biztosítsuk, hogy a végső eredmény az legyen, amit akarunk. A szimuláció a kvantumösszefonódáson alapszik.
A kvantumfizika különlegessége, hogy ha két részecske elég közel van egymáshoz, hogy kölcsönhatásba kerüljenek, összekapcsolva maradnak, még ha külön válnak is. Ez a kvantumszámítás alapja: az összekapcsolódott részecskéket hasznosítja, hogy olyan számításokat végezzen el, ami túl komplex a klasszikus számítógépeknek.
A kutatók javaslatában egy empirikus összefon két részecskét. Aztán az első részecskét elküldik, hogy egy kísérletben használják. Új információt nyerve, az empirikusok manipulálják a második részecskét, hogy hatékonyan megváltoztassák az első részecske múltbéli állapotát, megváltoztatva így a kísérlet végeredményét.
A hatás figyelemreméltó, de négyből egyszer történik csak. Más szavakkal 75% az esélye, hogy a szimuláció hibázik. De a jó hír az, hogy tudjuk, ha hibázunk. Ha maradunk az ajándékos analógiánál, a négy esetből egyszer a vágyott ajándék lesz, például egy nadrág, egy másik esetben ez egy nadrág lesz, de rossz méret, vagy rossz szín, vagy egy kabát lesz.
Hogy modelljüket relevánssá tegyék a technológiák számára, a teoretikusok modelljüket összekapcsolták a kvantummetrológiával. Egy gyakori kvantummetrológiai kísérletben a fotonokkal megvilágítanak egy mintát és aztán regisztrálják egy speciális kamera típussal. Hogy a kísérlet hatékony legyen, a fotonokat elő kell készíteni egy bizonyos módon, mielőtt elérik a mintát. A kutatók bebizonyították, azt, hogy még ha csak azután tudják a fotonok legjobb előkészítési módját, hogy a fotonok elérték a mintát, akkor is tudják használni az időutazós szimulációkat, hogy visszamenőleg megváltoztassák az eredeti fotonokat.
Hogy ellensúlyozzák a hibázás nagy valószínűségét, a teoretikusok javaslata, hogy nagy számú összefonódott részecskét kell küldeni, tudván, hogy lesznek, amelyek végül a helyes, naprakész információt szállítják. Aztán egy szűrővel biztosítják, hogy a megfelelő fotonok érjék el a kamerát, miközben a filter kiselejtezi a rossz fotonokat.
Tekintsük az ajándékos analógiát. Mondjuk az ajándékküldés olcsó és számos csomagot el tudunk küldeni elsején. Másodikán tudjuk melyik ajándékot kellett volna küldenünk. Mire a csomagok megérkeznek harmadikán, négy csomagból egy jó lesz, és szelektálni tudjuk úgy, hogy megmondjuk a címzettnek melyik kézbesítést dobja ki.
David Arvidsson-Shukur, a kutatás vezető szerzője azt mondja, megnyugtató az, hogy szűrőt kell használni ahhoz, hogy működjön a kísérlet. A világ nagyon furcsa volna, ha az időutazós szimuláció mindig működne. A relativitás és minden elméletünk amit az univerzumunkról megalkottunk kukába kerülne.
A kutatók azt mondják, hogy ők nem időutazó gépet kínálnak, hanem inkább a kvantumfizika alapjaiba való belemélyedést. Ezek a szimulációk nem teszik lehetővé, hogy visszamenjünk az időben és megváltoztassuk a múltunkat, de lehetővé teszik, hogy egy jobb holnapot hozzunk létre úgy, hogy ma kijavítjuk a tegnap problémáit.
(Forrás: Cambridgei Egyetem: https://www.cam.ac.uk/)
