A Taj Mahal, a Machu Picchu, Angkor varázslatos templomai, vagy éppen az athéni Akropolisz, mind-mind olyan történelmi látnivalók, amelyekért mát önmagukban is érdemes pénzt áldozni és útra kelni. Ha pedig valaki egyszerre többet kereshet fel ezek közül, különösen szerencsésnek mondhatja magát.
Az Agrában található Tádzs Mahal, a szerelem híres emlékműve talán a leghíresebb indiai építmény, jó esélye van arra, hogy bekerüljön a világ hét új csodája közé. Az épületet 1631 és 1648 között építtette Sah Dzsahán mogul uralkodó felesége tiszteletére, aki mikor tizennegyedik gyermekét szülte, a szülés közben meghalt. A legenda szerint az asszony halálos ágyán azt kérte férjétől, hogy az többet ne vegyen más asszonyt maga mellé, s hogy olyan sírt építtessen emlékére, amely nevét örökre emlékezetessé teszi.
Az emlékmű közel húsz évig épült, és húszezer munkás dolgozott rajta a világ minden tájáról összehívott építőmesterek irányításával. Az épület hófehér márványkupolájával, a sarkain álló minaretekkel a mogul építészet remekműve lett. A királynő sírhelye egy 26 méter magas, 18 méter átmérőjű boltív alatt helyezkedik el, a látogatók elől sűrűn csipkézett márványrács választja el. Az épület szépségét és a térélményt kiemelik az emlékmű környezetében lévő mesterséges tavak. A király eredetileg úgy tervezte, hogy a Jamma folyó túloldalán felépítteti saját síremlékét, a Tádzs Mahal pontos mását, fekete márványból, de az uralkodó fiai ezt a tervet meghiúsították.