A változás

Leo az elmúlt két napban nagyon sokat változott. Azt lehet mondani, hogy teljesen megnyílt társai előtt, ugyanis... 

Leo már a tegnapi ebéd közben is mondott egy-két dolgot a családjáról, de ma Anettnek egy délutáni beszélgetés keretében jókedvűen mesélt az életéről.

Új képek

Kifejezte, hogy mennyire szereti a szüleit, milyen büszke azokra a dolgokra, amiket tőlük tanult. Szóba került, hogy vágyik már egy komoly társra, és azt is elárulta, hogy volt szerelmével is jó a kapcsolata.

Anett ugyanígy beavatta a fiút magánéleti dolgaiba. Ő is rendezett családból jött, számára is elég fontos az életre szóló kötelék, és nem akar férjhez menni, csak akkor, mikor már biztos a dolgában.

Ebből a kedves beszélgetésből csíptünk el egy kis részt, amit megosztunk Önökkel.

Anett: Én barátnői viszonyban vagyok anyuval.
Leo: Nálunk nem ez van. De ez nem azt jelenti, hogy nem beszélünk meg mindent. Például a nagymamámat utolsó pillanatig magáztam. Szerintem minta családban élek.
Anett: Nekünk is jó a családunk. Én addig nem fogok férjhez menni, amíg olyan embert nem találok, akiről azt gondolom, hogy soha nem fogok tőle elválni.
Leo: Atyaég! Ezt úgy mondtad, mintha én fogalmaztam volna meg. Én már huszonkilenc éves vagyok. Már jó lenne egyszer úgy haza menni, hogy vár egy igazi társ.
Anett: Aha. Mondjuk én még csak huszonhárom éves vagyok, de bízom benne, hogy ha kimegyek megtalálom az igazit.
Leo: Biztos.
Anett: Ez az ismertség biztos nehezíteni fogja. Soha nem tudhatod, hogy ki miért szeret. Utálom azt, ha valaki jópofizik mondjuk egy discoban.
Leo: Én sose megyek oda a csajokhoz. Illetve néha. Amikor iszunk egy kicsit, akkor minden mindegy alapon oda merek menni.
Anett: Volt már olyan eset, hogy randi lett belőle?
Leo: Igen. Egy ilyenre emlékszem, de aztán kiderült, hogy tévedtem.
Anett: A régi barátnőddel jóban vagytok?
Leo: Igen. Legalábbis remélem.
Anett:Miért lett vége? Vagy ez nem ide való?
Leo: Nem is ide való, de nincs mit beszélni róla. Jó volt, de vége lett.