Csak nagyon-nagyon sok sikert és kitartást szeretnék kívánni a doktornőnek, mert hát akármennyire lovagoljuk ezt a témát, a hősök mégiscsak ők. Üdvözlettel: Szabó József György.
- Köszönöm. Mi a betegekből merítünk erőt, mert valóban nagyon sokat segítünk a szenvedéseiken, nekik is és a családjaiknak is. De nagyon sokat kapunk önöktől, a támogatóktól, akik akár anyagilag, akár önkéntes munkával járulnak hozzá tevékenységünkhöz.
Üdvözlöm! Szerintem tiszteletre méltó dolog, amit Ön tett az emberekért! Becsülöm is érte! Hogy jött az ötlet?
- 15 éve foglalkozom daganatos betegek pszichés problémáival, mint pszichiáter. Ennek kapcsán fedeztem fel, hogy a legelhanyagoltabb csoport a gyógyíthatatlan rákbeteg. Kiváló munkatársakat találtam, és rengeteget tanultam Polcz Alaine-től. Csak így lehet csapatban dolgozni.
Elmondaná, hogyan tudja elviselni, hogy az életnek ilyen végtelenül szomorú részével foglalkozik nap mint nap?
- Bár mindig nehéz a veszteség és az elmúlás, a szakmaiság és a sok év pszichoanalitikus előképzés segít a megküzdésben. Magam és munkatársaim szeme előtt az lebeg és az segít, hogy milyen sokat tudunk a betegeknek nyújtani a fájdalom és a lelki szenvedések enyhítésében. Magunk is sokat kapunk a betegektől, ami hozzásegít a hosszú távú munkához.
Mikor döntötte el, hogy ilyen módon fog segíteni az embereken? Ezt gyermekként tervezte el?
- Az orvosi hivatást érettségi után választottam, a rákbetegekkel való foglalkozást már 40 éves korom környékén. Jól döntöttem.
A családja mit szól az Ön sikereihez? A férje is segít Önnek?