Ide vezethet a brüsszeli korrupciós botrány

A tavaly decemberben Eva Kaili ügyével tetőző botránycunami alapvető kérdéseket vetnek fel az európai intézményrendszerek létjogosultságával kapcsolatban.

A szakirodalom bizonyos korrupciós botrányok „hatásfokát" különböző tényezők együttállásához köti, ami azonban biztos, hogy

a választók általában azokat a politikusokat és politikai erőket büntetik, akik kisstílű önös érdekből mutatnak jogsértő magatartást, megkárosítva ezzel a választókat.

Ezzel összefüggésben elmondható, hogy a három említett botrány (Paradise-iratok, Pfizer SMS-botrány, Katargate) osztozik egy közös motívumban,

mindhárom esetben ugyanis a lobbitevékenységgel való visszaélés révén károsították meg az európai polgárokat helyrehozatatlan módon.

A baloldali és néppárti politikusok érintettségének továbbá van egy meglehetősen egyszerű politikai magyarázata,

a brüsszeli korrupciós botrány kapcsán is megfigyelhető, hogy ugyanazon okok állnak a háttérben, mint a baloldal migráció vagy a háború és a szankciós politika pártolása kapcsán. Az európai törvényhozó hatalom kiüresedett és nincsenek érdemi viták,mivel a benne résztvevő politikai erők nagyobbik része elszakadt eredeti választóiktól, a baloldal a munkásosztálytól és a munkavállalói jogoktól, a Néppárt a középosztálytól és a zsidó-keresztény értékvilágtól.

A lobbitevékenység kérdésével kapcsolatban zárásként érdemes rögzíteni egy pár tényszerűséget. Nem véletlen, hogy a vezető európai politikusok szekrényeibő egymás után kezdtek kidőlni a csontvázak. Sajtótermékek legalább egy évtizedes áttekintésének fényében ugyanis megállapítható, hogy

az Európai Bizottság jelenlegi vezetőiről és az Európai Parlament vezető politikusairól évek óta tudható, hogy különböző pénzintézetek és energiapiaci vállalat esetében is részvényeket tulajdonolnak.

Miközben Európai Unió a hazai korrupció kiterjedtségére hivatkozva tartja vissza a Magyarországnak járó helyreállítási alapból származó összegeket, addig az online médiában – mint például a francia, balliberális politikai irányultságú Libération – több alkalommal foglalkoztak már a Bizottság tagjainak kiszolgáltatottságával a multinacionális vállalatokkel szembeni érdekeltségeivel és egyúttal kiszolgáltatottságával. Josep Borell-nek érdekeltsége és szavazati joga van a Bayer AG-csoportban, valamint az energiaszektorban jelentős IBERDROLA-csoportban.

Johannes Hahn költségvetési biztos, von der Leyen jobbkeze pedig szintúgy részvényes az OMV-ben, a Verbund AG-ben, az Erste-csoportban és a Raiffeisen Bank-csoportban.

Miért is fontos ezt megemlíteni? Önmagában a részvénytulajdonlás nem számítana illegális cselekedetnek vagy törvénysértő magatartásnak. Ugyanakkor fontos rögzíteni, hogy részvényesként nemcsak meghatározott mértékű befolyásuk van ezekre a vállalatokra,

hanem a többi szavazati joggal rendelkező részvényessel szemben ezek a szereplők tulajdonképpen kisebbségbe szorulnak, így tulajdonrészük vonatkozásában nem marad más szerepük, mint kiszolgálni és becsatornázni a többi szavazati joggal rendelkező részvényes érdekeit.

Mindezek fényében további lényeges kérdésként merül fel,

hogyan képviselhetik ezek a döntéshozók kizárólag az európai polgárok érdekeit, ha ezze egyidejűleg kötelezettséggel tartoznak a többi szavazati joggal bíró részvényes és jegyzett lobbistáik irányába?

Az fentiek fényében tehát nem nehéz belátni, hogy

az Európai Unió vezetői így nem többek kiüresített bürökratáknál, akik aközött „vacillálhatnak", hogy a kibontakozó multipoláris világrendben a nyugati centrumnak (USA) vagy az egykori perifériának (Maghreb és a MERCOSUR) szolgáltassák ki az Uniót.