Mozaikcsaládok karácsonya

Vajon megőrizhető a karácsonyi varázslat és a meghittség a mozaikcsaládokban?

Az ünnepi időszak még a legharmonikusabb családban élők számára is stresszes időszak lehet: a sok szervezés, a sűrű programok, az elvárások mind elárasztóak lehetnek, a sok igyekezet, hogy meghitté varázsoljuk ezt az időszakot gyakran megfelelésbe megy át, ami aztán éppen az elkerülni vágyott feszültséghez vezet. Ez az időszak még nehezebb lehet azok számára, akik éppen nagy változáson mennek keresztül, családi krízist élnek meg, egy válás közepén vannak vagy éppen nemrég estek túl rajta. A mozaikcsaládok, akik olyan rendszerben élnek, ahol legalább az egyik szülői tag szerepe „pótszülői", vagyis egy együttélő, adott esetben házasságban élő pár legalább egyik tagja hozott a kapcsolatba egy gyereket korábbi kapcsolatából, sokszor még nehezebben, veszteségekkel terhelten élik meg ezt az időszakot.

A mozaikcsaládoknak az ünnepi időszakon kívül is nagy mennyiségű stresszel kell megküzdenie, általánosságban több a konfliktushelyzetet eredményezhető surlódó felület, mint a hagyományos családokban, ez pedig nem véletlen:

a hagyományos családban a szülői szerepek és funkciók csak a házaspárnak jutnak, míg a mozaikcsaládban a mostohaszülőkre is hárul ez a feladat, miközben a különélő szülő szintén gyakorolja a szerepet.

A hagyományos család tagjai mind egy és ugyanazon rendszerhez tartoznak, ami viszonylag zárt, határai jól meghatározhatóak: a családtagok rendszerbe tartozása egyértelműen meghatározott, kifelé pedig lehatárolt. Az, hogy a családtagok egyazon családba tartoznak, biológiailag, érzelmileg, jogilag, de még térben is stabil. A mozaikcsaládoknál viszont a gyerekek több családközösség részei is egyszerre, a határaik eltérnek a hagyományos családokétól, hiszen itt mindig van „átjárás". Ezáltal az a tény, hogy pontosan ki tartozik a családhoz, biológiai, érzelmi, jogi, de térbeli szempontból sincs egyértelműen meghatározva, stabilizálva. A mozaikcsaládban a mostohaszülőnek kérdésesek a szülői jogai a mostohagyerek felé, akkor is, ha egy háztartásban élnek. Míg a hagyományos család a kezdetektől együtt írja a történetét, közös rítusaik, szokásaik vannak, identitásuk, mely összefogja őket, a mozaikcsaládban nem így van: ott különböző kultúrák, szokások találkoznak egymással, együtt kell megírniuk a saját történetüket.

A karácsonyi időszak a legtöbb mozaikcsalád számára, ha nem is az első, de egy kiemelkedő időszak, mely során intenzívebben élhetik meg az átalakult rendszer okozta veszteséget: a karácsonyhoz és az ünnepekhez rendelt meghitt ábrándok, a várt nyugodt ünnepi időszak helyett extra szervezés, rengeteg alkalmazkodás és több magányosan töltött nap jut. Nehéz elviselni, hogy a „másik oldalon" más, új szokások vannak, de az is gond lehet, ha valamit ugyanúgy akar csinálni „a másik", hiszen akkor hova lesz a varázslat, ha a gyerek kétszer vesz részt ugyanabban a szokásban?

Rengeteg félelem, feszültség, düh és sok összetett érzelem szabadulhat fel ebben a kontrollvesztett helyzetben, ami aztán teret adhat a játszmáknak és a konfliktusoknak.

Tény, hogy a „vegyes ünneplés" több szervezést és alkalmazkodást igényel és valószínű lehet az is, hogy több karácsony szükséges ahhoz, hogy kialakuljon egy olyan rendszer, ami mindenki számára a leginkább feltöltő. Komoly kompromisszumkészség, együttműködés és szemléletváltás szükséges ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, miközben az is fontos, hogy a szemléletváltás ne alakuljon át a felek érzelmeit érvénytelenítő, elnyomó-elfojtó hozzáállássá. Előfordulhat, hogy a felek részéről felmerül a közös ünneplés, mely ideális esetben még működhet is, azonban nagyon fontos felmérni a szülőtársaknak azt, hogy nem teremtenek-e ezzel hamis képet a gyermekeikben azzal kapcsolatban, hogy „anya és apa újra együtt lesz még". Az első években éppen ezért nem is ajánlott a közös ünneplés még akkor sem, ha a felek a lehető legegyüttműködőbben tudják egy térben tölteni az időt.

Mindamellett, hogy a közös szokások kialakítása és megtartása egy kiemelt szempont, főleg ebben az időszakban, az is segít a helyzet könnyebbé tételén, ha a mozaikcsalád felei kicsit a „dobozon kívül" gondolkodnak ebben az időszakban. Hiszen a hagyományos családok esetében is feszültséggel terhelt lehet ez az időszak, nehéz lehet összeegyeztetni az igényeket, mindenki számára megfelelő menüt tervezni, a nagycsalád összes tagját meglátogatni, minden nagymamához és unokatestvérhez eljutni, lehetőleg még szenteste. Az ünnepek megnyújtása, az ajándékozás több, külön napra szétosztása nem kell, hogy a varázslat eltűnését is jelentse. A gyerekek szempontjából ez különösen igaz, a legkisebbek számára ettől még ugyanúgy megtartható a család kívánt hiedelemrendszere. Az adventi időszak megteremtheti a ráhangolódás, az elcsendesedés lehetőségét, a közös programok, a közös játék és vele a meleg, szeretetteljes biztonság érzése lesz az, amire a gyerekek később is emlékeznek, nem pedig az, hogy mindezt szenteste vagy a két ünnep között élték meg az egyes szülőkkel.

Attól nem kell megijednie senkinek, hogy kicsit más ez a karácsony, mint ahogy az idilli képeslapokon meg van festve, persze a szorongás leküzdése nehéz, főleg a közösségi médián ábrázolt tökéletes felvételek általi elárasztásban. Mivel ez az időszak érzelmileg különösen szenzitív, érdemes lehet külső segítséget is kérnie annak, akinek szüksége van rá, senkinek nem kell egyedül megküzdenie ezen időszak nehézségeivel.