<SPAN lang="HU" style="mso-ansi-language: HU">Hogyan lát az emberi agy?</SPAN>

Az emberi agy ingerfeldolgozását vizsgáló kutatások egyik alapkérdése az, hogy agyunk egyes területei képesek-e többféle tárgyat felismerni, vagy csupán egyetlen objektum feldolgozásáért felelősek.

Mostanáig az utóbbi elképzelés számított népszerűbbnek, mivel az első mellett jóval kevesebb bizonyíték szólt. A Science legutóbbi számában két egymástól független cikk jelent meg a témáról. Bár a tanulmányok szerzői nem jutnak azonos következtetésekre, nem is cáfolják egymás eredményeit: a két egymás mellé helyezett dolgozat arra utal, hogy agyunkban mindkét mechanizmus működik, s aszerint, hogy milyen tárgyra összpontosítjuk tekintetünket, hol az egyik, vagy a másik kerül túlsúlyra. Vagyis a végső válasz valahol a két egymással versengő teória között, félúton helyezkedik el.

Az egyik tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy a nyakszirtlebeny egyes területei erőteljesebb választ adnak a mágneses rezonancia-vizsgálaton, ha egy testet, testrészt - de nem egy arcot! - nézünk, mint amikor tekintetünk egy élettelen tárgyra irányul.

"Ezek az eredmények arra utalnak, hogy agyunkban van egy olyan rendszer, mely az emberi test képi megjelenésének feldolgozására szakosodott" - állítja Paul Downing, a Walesi Egyetem munkatársa. Mostanáig nem találtak olyan régiót az agy ezen területén, mely más típusú tárgyakra koncentrálna.

Ennek akár az is lehet az oka, hogy ilyen régiók nem léteznek. A második tanulmányban James Haxby, az amerikai National Institute of Mental Health (Nemzeti Mentálhigiénés Intézet) kutatója arról a felfedezésről számol be, mely szerint az arcok, házak, macskák, italos üvegek és számos ember alkotta tárgy számos agyterületet késztet többé-kevésbé fokozott aktivitásra. Minden egyes tárgy jellegzetes mintázatú reakciót váltott ki, míg azok a területek, ahol egy bizonyos tárgyra adott válasz a legerősebb volt, más tárgyakra is reagáltak. A következtetés kézenfekvő volt: az emberi agy különböző régiói láthatóan együttműködnek, amikor különböző tárgyakat kell azonosítani.

A tudományos folyóirat külön kommentárt szentel a két ismertetett cikknek a Princeton Egyetem két neves kutatója, Jonathan Cohen és Grank Tong tollából. Mondanivalójuk a körül a felismerés körül forog, hogy a két tanulmány nem mond feltétlenül ellen egymásnak. Bár mindkét tábor be tudja illeszteni a másik eredményét a saját nézetrendszerébe, "az megfontoltság azt diktálja, készüljünk fel arra, hogy kiderülhet: egyik elmélet sem képviseli a valóságot. Valószínűleg tartjuk - írja Cohen és Tong - hogy eljutunk még addig a pontig, amikor a részletesebben kidolgozott elméletek egyfajta köztes területen állnak majd."

[origo]