Real-Barca párharc várható a Primera Divisiónban

A spanyol bajnokságra az elmúlt években nem volt jellemző, hogy az FC Barcelona és a Real Madrid különversenyt folytatott volna az aranyéremért, de könnyen előfordulhat, hogy a most startoló pontvadászatban ez lesz a helyzet. A rajt előtt ugyanis a többi klub nem tűnik olyan meggyőzőnek, igaz, egyelőre a Barca is csak papíron erős, az átalakult csapat valós játékereje még nem derült ki. Egyvalami azonban biztos: a David Beckhammel erősítő Real Madridnál csak az aranyérem az elfogadható eredmény.

A Primera División esetében az esélylatolgatást mindig a két legnagyobb és legsikeresebb klubbal, a Real Madriddal és az FC Barcelonával kell kezdeni, függetlenül attól, hogy a két csapat milyen pozícióban fejezte be az előző idényt, hiszen a királyi gárda és a katalánok mindig azzal a céllal vágnak neki a bajnokságnak, hogy az élen végezzenek.

A fővárosiak esetében ráadásul a címvédőről beszélünk, nem csoda tehát, hogy a Real számít a legnagyobb esélyesnek az aranyéremre, különösen, ha a klub játékoskeretét vesszük alapul, amely az általános közvélekedés szerint a legerősebb a világon. Nos, ez a kijelentés egészen biztosan nem igaz, az sokkal inkább megállja a helyét, hogy a Real Madrid rendelkezik a legjobb kezdő tizeneggyel. Kétségtelen, hogy az alapcsapatban majd mindegyik poszton olyan focista található, akinél pozíciójában meglehetősen nehéz lenne jobbat mondani.

A kapuban Iker Casillas egyértelműen világklasszis, ugyanez mondható el a védelemben Iván Helgueráról és Roberto Carlosról is, de a jobbhátvéd Míchel Salgado is spanyol válogatott, középen Claude Makelele (a francia erősen elvágyik Madridból, ahol véleménye szerint közel sem képességeinek megfelelően fizetik), Zinédine Zidane, Luis Figo vagy a frissen igazolt David Beckham is a maga posztján a világ három legjobb labdarúgója közé tartozik, elöl pedig Raúl és Ronaldo - ez a csatárduó is felülmúlhatatlannak tűnik. Igen ám, de mi van akkor, ha valaki megsérül?

Márpedig a mai labdarúgásban ez szinte bizonyosan előfordul, olyan csapatról még senki sem hallott, aki ugyanazzal a 11 focistával játszana végig egy teljes szezont, különösen manapság, amikor a szerda-szombat ritmus általánosnak számít. Nos, ez esetben a Real könnyen bajban lehet, hiszen a védelemben végképp nincs bevethető, rutinos cseréje (a fiatal Francisco Pavón tehetséges ugyan, de nem az igazi megoldás), a középpályán Flávio Conceicaótól már megszabadultak, és ugyanezt szeretnék tenni Steve McManamannel, valamint Pedro Munitisszel, akárcsak a csatársorban szereplő Fernando Morientesszel - a saját nevelésű Tote már a Real Betisben kötött ki. Játékoskeret szempontjából tehát a Real egyáltalán nem áll jól, az új trénernek, Carlos Queiroznak tehát nem lesz könnyű dolga - annál is inkább, mert a királyi gárdánál csak a trófeák számítanak.

Az FC Barcelona szintén új trénerrel vág neki a bajnokságnak, de a katalánoknál a teljes vezetőség megújult a nyáron, és az új elnök, Joan Laporta ígérete szerint modernizálni fogja az egyesületet. Ezt azonban csak akkor hajthatja végre, ha a csapat jó eredményeket ér el - igaz, a legutóbbi szezonhoz képest ez nem lesz túlságosan nehéz.

Frank Rijkaardnak ugyan nincsen túl sok edzői tapasztalata (két év a holland válogatott kispadján, majd egy szezon a Sparta Rotterdamnál), és a drukkerek már eleve gyanakvással fogadnak mindenkit, aki Németalföldről érkezik, de egyelőre még él a bizalom vele szemben. A szakvezetőnek szinte teljesen új csapatot kell építenie, nincs olyan csapatrész, amely ne változott volna, de a jelek szerint ez csak előnyére vált a Barcának.

Különösen a hátsó alakzatra fért rá a "renoválás", és a kapuba érkezett Rüstü Recber, valamint a védelem tengelyébe leigazolt Rafael Márquez ebből a szempontból remek választásnak ígérkezik - bár Rijkaard szerint egy balhátvédre még szüksége lenne. Ami a támadórészleget illeti, a szélsőjátékkal nem lesz sok probléma, hiszen Marc Overmars mellé érkezett a fiatal portugál Ricardo Quaresma a Sporting Lisboától, valamint a saját nevelésű, de eddig mindig kölcsönadott Luís García az Atlético Madridtól, aki a Vicente Calderón stadionban spanyol válogatottá nőtte ki magát.

A legtöbben azonban a Barca "galaktikusára", a brazil Ronaldinhóra kíváncsiak, aki eddig Európában nem sok mindent tett le az asztalra, két év alatt a Paris-SG-nél legalább annyit cikkeztek fegyelmezetlenségeiről, mint parádés cseleiről. Ha végre tartósan produkálni tudja azt a teljesítményt, amit a brazil válogatottban megszokhattunk tőle, akkor a Barcával klubszinten is sikeres lehet, és elhallgattathatja a vele szemben sokszor hallható kritikus hangokat.