Válasz a bizalomra

 

Szabad Nép:

Hetven embernek adták vissza a becsületét Kecelen. Hetven ember, kit évekkel ezelőtt kuláknak bélyegeztek, újra tisztán áll a falu népe előtt.
Gubics Józsefné egy a hetven közül.

"Nekem nem kell cseléd, család kell nekem"

"Paradicsomot lehet itt teremteni..."

Tizenhat-tizenhét esztendős gyereklány volt, amikor ezt az apja szemébe mondotta. S ezzel ösvényt vágott a maga életének. Nehéz, keserves út volt, mert gazdalánynak született, harminckét holdas, kilenc tehenes gazda lányának, ahol bűn volt a szegénység. A szülők élete adott erre gyakorlati leckét. "Te senki, te kódus!" - ez volt az anyja neve, mert vagyontalanul jött a házhoz. S ebből a leckéből ő mégse azt tanulta, hogy a vagyont tisztelje, hogy a vagyon az isten. Amikor felsenderült, jöttek a kérők, szép gazdafiúk, ki lóháton, ki féderes kocsin, de ő csak lehajtotta a fejét. Végül odavágta az apjának:

- Nekem nem kell cseléd, család kell nekem!
Család, ahol az asszonynak is szava, becsülete van. Erre vágyott. Olyan életre, ahol az asszony az urában, férj az asszonyában az emberséget tiszteli, szereti. S erre az életre a tizenhárom családos szegény Gubicsék fiát választotta társul. Nyolc évig nem bocsátotta meg az apa. Nyolc évig leste a kapuból a fiatalasszony, hogy nővére, aki gazdagon ment férjhez, tajtékos lovakon érkezik vasárnapi ebédre, tyúkhúsra, rétesre a szülői házhoz. Neki oda nem volt belépése.

- Kaptam egy liter babot napszámba, ríttam közben, úgy főztem meg a családomnak. De sokszor még az se jutott. Törés után kukoricát sütöttem, azt ették szegény gyerekeim.
Egyszer fordult segítségért a szülőkhöz. Amikor négy évi napszámmunka után az első kis birtokra, háromszáz öl szőlőre alkudtak. Húszezer korona hiányzott a vételárból. Nem adott az apja.
- Koldusnépnek egy fillért se! - ez volt a válasz.

Így szenvedett meg Gubicsné azért, mert ember akart lenni. És az lett. Szánta a gyerekei gyönge testét megtöretni, de ő maga éjjel-nappal dolgozott, aratott, trágyázott, a permetezőt cipelte, s ennyi küzdelem, harminchét éves házasság után ma is így szólítja a férjét: "Aranyos csillagom".

Amikor az apai örökségből a kisebbik rész reászállt, megmutatta, erő van benne a gazdálkodásra is. Megfogták a futóhomokot, szőlővel megkötötték. Negyven hektó bort szüreteltek ott, hol azelőtt három csomó árpa, alig kilencven kiló termett. A krumpli, a mák, a búza, mindig kimagaslott az ő földjükön.

S amikor már azt hitték, vége a szenvedéseknek, jött a legsúlyosabb csapás. Kulák lett Gubicsné. Az az asszony, aki egykor az emberségért vállalta a szegénységet is. Még ma is ríva fakad.
- Nem is tudják, milyen sebeket ütöttek rajtam.
Van erő a szervezetben, hogy behegedjenek a sebek?
Van. Gubicsék már azt tervezgetik, még ötezer ölön kéne meghódítani a homokot. Szőlőt kell telepíteni.
- Tudja, paradicsomot lehet itt csinálni. Csak most már az ember lányából ne gyomlálják ki a reményt.

Szőke János messzebb lát. Így szól a maga gazdaságáról:

"Ez a gazdasági mód teret és társakat kíván"

Most még gyerekeivel, jövőre már brigádban csomózza a hagymát Szőke János

Ő is telepíteni akar az ősszel, gyümölcsöst, de már a termelőszövetkezetben, egy hónappal ezelőtt még kuláknak számított, pedig a falu előtt rég kivívta a legjobb gazda rangját. És ez nem volt könnyű dolog, hiszen érettségivel kezdett negyedszázaddal ezelőtt a gazdálkodáshoz és közben megszerezte az ügyvédi diplomát. Milyen ember lehet az, aki a kényelmes ügyvédi iroda előtt a mezei munkát választja? Talán idealista rajongó, akit a paraszti élet romantikája vonzott? Ispánkodó úr, aki a dzsentri életformát próbálja átmenteni? Vagy elparlagiasodott intellektuel hetes szakállal, lompos kényelemmel? Egyik se.

Szőke János modern ember, modern gazda. Elhatározta, hogy azon a huszonnégy holdon, melyhez még dédnagyapja jutott a jobbágy felszabadítás során, s mely azóta is érintetlen, egy tagban van, modern gazdálkodást kezd. Az alföldi paraszt egy módját ismerte a gazdálkodásnak: ragaszkodni a birokhoz, térben terjeszkedni. Ő mást próbált meg. Nem földet, hanem a hozamát növelni, tehát belterjesen gazdálkodni.

"Gazdálkodni csak kalkulatív és spekulatív módon lehet - így mondotta Szőke János. Hogyan fordította ezt gyakorlatra? Egy példát erre. A kukorica tenyészideje a gazdasági év második felére esik. Az uborkáé, a hagymáé az elsőre. Miért ne lehetne tehát a kukoricát uborkával, vagy hagymával házasítani? Hiszen mire felnő a kukorica, addigra az uborka, a hagyma már kikerül a földből. Szőke János tehát a kukoricasorok közét beültette hagymával, uborkával. Az eredmény: háromszoros jövedelem. Ez a spekulatív módszer.

S a kalkulatív? Úgy gazdálkodni, hogy első legyen a piacon, amikor a termés legtöbb pénzt fizet. Márciusban már szedték a spenótot. A négy Szőke-gyerek most a nyári szünet elején csomózza, ládázza a hagymát. Nyolcvan mázsát már le is szállítottak. Így sokszorozódik meg a föld, nem terjedelemben ugyan, hanem a jövedelemben. Húsz követője lett már ezidén a határban Szőke János termelési módszerének.

Csakhogy ezt a gazdálkodási stílust egy ember nem győzi. Tér és társak kellenek ehhez. Modern gazdálkodási módszerhez - modern forma. Termelőszövetkezet. A gondolat egy hónap alatt elhatározássá érett. Az első társak is jelentkeztek már, sőt valóságos üzemgazdasági tervet dolgoztak ki télen is jövedelmező üzemágakra, fűrész és bognárműhelyre, darálóra, még azt is megállapították, hogy márciustól kezdve, rendszeresen harminc forintos előleget osztanak munkaegységenként. A terv merész, de kiváló!

Tervek, melyeknek sokan hasznát látják. Így válaszol két ember tiszta szívvel, teremtő értelemmel a bizalomra.

Rattai Márta