Tízéves a Félmázsás, az elektro-korszakalkotó

Szerencsés esetben mindenkinek van gyermekkora. Még az eredendő szemplergéniusz Matthew Herbert is büszkélkedhet ezzel, s hogy az elmúlt tíz évben felnövő tábor is elleshesse első ecsetvonásait, újra útjára bocsátotta a Félmázsás lemezt, első albumát, egy ritkaságokkal, furcsaságokkal teledűzdelt bónusz kíséretében.

Maga a nyers '96-os lemez természetesen nem a legutóbbi Scale-en megszokott és megszeretett dzsesszpop, és persze távol áll a Bodily... kifinomult ízlésvilágától is.

Kissé hirtelenül összerakott bigbeat keveredik klubfílinggel és megrészegített ritmusokkal a nyitó Rude-ban, majd átmenet nélkül siklunk a kilencvenes évek elejének hamisítatlan ebm-világába.

Triangulumokkal játszadozunk és súlytalan umca-umca-ütemre érintünk tárgyakat a Desire rózsaszín fellegei közt.

S amikor ujjbegyünket a gyorstekerő gomb felé mozdítanánk, a Thinking of You katonás tech-acid-unalmában, amely egyetlen percig sem tart, a mester újabb hangulattömjénnel dönt vissza elíziumi pozíciónkba.

Valahol itt kezdődik, amit nem lehet tanulni. Azért a futószalagok korában szemtelenség lenne kihagyni a posztkraftwerkes kiborgtüttyögéseket, amilyenekkel például az új A Guy Called Gerald-féle session-lemezt is teletömködte szerzője.

Ez az album mégis legalább százszor jobb annál, mégpedig nemcsak a figyelmet pillanatra lankadni nem hagyó pöttöm meglepetések miatt, hanem amiatt is, hogy erőlködés nélkül csusszanunk dalról dalra, tapintható motívumokkkal.

Ezek látszólag a semmiből buknak elő, mégis azonnal megszilárdulva akár fogódzóul is szolgálhatnak. Herbert elektronikus oldala cseppet sem kevésbé izgalmas, mint dzsesszvonala.

A marcipán azonban mégiscsak a bónuszlemez, mert a fent taglalt mestermunkákat már ismertük, az elektronikus zene alapműveivé váltak az eltelt tíz évben. A búnuszon helyet kaptak rajta régi és újabb dalok szétmixelt verziói.

Azonnal felismerhető a Back to the Start, fülbemászó, Sade-s vokállal, késhegynyi Hard Days on Planet Earth-et idéző billentyűszédelgéssel.

S ha ezután óhatatlanul át is lépjük az ideák és az ipari társadalom cérnavékony mezsgyéjét, senkit nem foghat el kétségbeesés rálelvén a The Puzzle Acid charlstonjára, ahol a húszas évek randevúznak a XXII. századdal az Orion űrhajón.

Gyakorlatilag az összes számra rámondható, hogy meglepő és mulatságos, s csak miután lecsengett, döbbenünk rá, a Félmázsás mennyire súlyos lemez volt a maga idejében, s mennyire időtállóan az ma is.

100lbs + Bonus, !K7 / Neon Music, 2006

lg