Európa legnagyobb dinoszaurusza

Vágólapra másolva!
Hatalmas állat, egy Turiasaurus riodevensis 150 millió éves csontjait fedezték fel Észak-Spanyolország jura időszaki kőzeteiben. A maradványok arra utalnak, hogy néhány Sauropoda Európában is gigantikus méreteket ért el, függetlenül a többi kontinens evolúciós vonalaitól.
Vágólapra másolva!

A Turiasaurus riodevensis névre hallgató óriásnak közel 70 csontja - lábcsontok, koponya, gerinc és a bordák, lapocka, fogak - került elő Riodeva közelében. A kulcsfontosságú részek közül szinte csak a medenceöv hiányzik. A spanyol kutatók szerint az állat elérhette a 37 m hosszúságot és a 48 tonna tömeget. A 150 millió éves dínó a Sauropodák, vagyis a hosszú nyakú, hosszú farkú növényevők közé tartozott; ugyanebbe a jól ismert csoportba tartozik az Apatosaurus, a Brachiosaurus és a Diplodocus. A Turiasaurusnak azonban primitívebbek a végtagjai és a csontszerkezete, mint a többi óriásnak: a spanyol példánynak tömörek a csontjai belülről, míg a brachiosauridáknak szivacsos szerkezetű csontjai vannak.

A Turiasaurus hasonló méretű, mint az Észak- és Dél-Amerikából ismert rokonok. Az 1,8 m hosszú felkarcsont például összehasonlítható a jelenleg ismert legnagyobb dinoszaurusznak tartott Argentinosaurussal, amelynek nem sokkal nagyobbak a végtagcsontjai és a csigolyái. A spanyol egyed joggal pályázhat az Európa óriása címre. Az eddigi legnagyobb európai dinoszaurusz maradványt 2004-ben találták az angliai Wight-szigeten egy több mint 1 m hosszú csigolya formájában - a lelet a becslések szerint egy 20 m hosszú, 40 tonnás Brachiosaurushoz tartozott. Mindezek a leletek arra utalnak, hogy néhány Sauropoda Európában is gigantikus méreteket ért el, függetlenül a többi kontinens evolúciós vonalaitól.

A Turiasaurus hatalmas karmokat viselt az ujjain. Fogainak alakja és azok kopottsági állapota arra utal, hogy növényevő volt, és meglehetősen kemény növényeket fogyasztott. Hasonló fogakat találtak Franciaországban, Portugáliában és Angliában is. A spanyol lelőhelyről egyéb maradványok is előbukkantak, amelyek gazdag élővilágra utalnak: két lábon futó húsevő dinoszauruszok, egyéb Sauropodák, Stegosaurushoz hasonló növényevők, teknősök és krokodilok.

Forrás: AAAS/Science/Carin L. Cain

Egy dél-amerikai óriás

Még tavaly augusztusban került elő egy újabb óriásdínó Argentínából. A gigantikus nyak-, hát- és farok csigolyák az eddig ismert egyik legnagyobb dinoszauruszt valószínűsítik.

A leletek legfeltűnőbb darabja egy 1,06 méter magas és 1,68 méter széles hátcsigolya - számolt be Fernando Novas, az Argentin Természettudományi Múzeum kutatója. Az új faj a Titanosauridák közé tartozik, amelyek hatalmas növényevő Sauropodák voltak. Négy lábon, esetenként hordákban vándoroltak, miközben hosszú nyakukkal és farkukkal egyensúlyozták magukat. A csigolyák vizsgálata és egyéb, jól ismert Titanosauridákkal való összehasonlítása arra utal, hogy az állat 35-40 méter hosszú és 90-110 tonna súlyú lehetett.

A 70 millió éves csontokat Argentínában, az ország déli részén, Patagóniában található Santa Cruz tartományban fedezték fel. A faj a maradványokat felfedező Pablo Puerta és Santiago Reuil után a Puertasaurus reuili nevet kapta. A Puertasaurus egyike az eddig felfedezett legnagyobb testű dinoszauruszoknak. Az egyetlen méretbeli rivális az Argentinosaurus huinculensis lehet, amely szintén a mai Patagónia területén élt 90 millió évvel ezelőtt. Az új csigolya leleteket azonban elég nehéz összehasonlítani a többi Titanosaurida fajjal, amelyeknek főleg végtagcsontjai ismertek.

A Puertasaurus jelentősen kitágítja azt az időintervallumot, amelyből Titanosaurida leleteket ismerünk. A paleontológusok korábban úgy vélték, hogy a hatalmas állatok előfordulásának 90-100 millió éve volt a csúcspontja, és a kréta időszak vége a kisebb méretű Titanosauridáké volt. Az új lelet viszont azt bizonyítja, hogy a gigantikus termetű fajok is tovább éltek a kréta végéig, legalábbis Dél-Patagónia területén. Ráadásul ez újabb bizonyíték amellett, hogy a Sauropodák nagyon változatos és sikeres csoportot alkottak. Tartoztak ide hatalmas és törpe méretű alakok egyaránt, és mára már valamennyi kontinensről előkerültek a maradványaik.

Forrás: Argentin Természettudományi Múzeum

Az argentin őslénykutatók szerint 70 millió évvel ezelőtt Dél-Patagóniát gyakran elöntötte a tenger. Hol a Csendes-óceán irányából, hol pedig az Atlanti-óceán felől, mivel ekkor az Andok hegyláncai még nem léteztek. Nagyméretű fosszilizálódott farönköket is találtak a csonttartalmú rétegekben, ami közeli erdős területekre utal.

A Pterosaurusok a fejükkel hódítottak

Ugyancsak dél-amerikai leletek alapján brit kutatók megoldani vélik a repülő őshüllők egyik rejtélyét: miért növesztettek változatos alakú taréjt fejük tetején? A válasz nem más: ezzel kellették magukat a Pterosaurus-lányok előtt.

Egy Brazíliában talált ritka Pterosauria-koponya maradványa azt mutatta, hogy a taréj serdülőkorban jelent meg. Ez arra utal, hogy a taréj a figyelemfelkeltésre szolgált az ellenkező nemű példányok között. A Portsmouth Egyetem kutatói szerint a Pterosaurusok a fejdíszükkel hivalkodtak szexuális bemutatóik során. A Palaeontology című folyóiratban publikált kutatások szerint a taréj jelezte a szexuális érettséget, és valószínűleg úgy működött, mint a pávák farok tollai a párkeresés során: olyan lehetett, mint egy hatalmas kakastaraj, élénk színekkel és változatos megjelenéssel. Egyesek szerint nem zárható ki, hogy mozgatni is tudták ezeket a feltűnő nyúlványokat, de erre vonatkozóan egyelőre nincsenek fosszilis bizonyítékok.

Az elmélet egy fiatal Tupuxuara koponyán alapul, amelyet a közelmúltban fedeztek fel Brazília északkeleti részén. Ez valóban ritka leletnek számít, mivel mindössze néhány Tupuxuara-maradvány ismert világszerte, és az összes többi felnőtt egyedhez tartozott. A korábbi maradványokkal összehasonlítva kiderült, hogy a fiatal példányon lévő taréj eltér a felnőttekétől. A felnőttek egyetlen nagyméretű, háromszög alakú csonttaréjt mutatnak, amely az állat pofájától nyúlik a fej hátsó része felé. A fiatal egyednél viszont két részből áll a taréj: az egyik a koponya hátsó részéből indul ki, a másik pedig a pofa frontális részétől. A két taréjrész csak akkor egyesült, amikor a példány elérte a serdülőkort. A brit paleontológusok szerint ez fontos felfedezés, mert a fizikai érettséghez köti a taréj növekedésének egy fontos fázisát.