Egy félénk szőke Tűzvonalban

Vágólapra másolva!
Hábermann Lívia alakítja Pircsit, a kissé naiv, szeleburdi, néha félénk rendőrnőt a Tűzvonalban című magyar sorozatban, mely vasárnap esténként fut az m1-en. A színésznő nem igazán fárad el a forgatások során, inkább feltöltődik attól, hogy neves, rutinos, elismert színészekkel játszhat együtt. A karaktere keresi a helyét a világban, de a tulajdonosa már tudja, hol a helye: a színpadon és a kamerák előtt.
Vágólapra másolva!

Édesapád a sorozat producere. Mennyiben előny és hátrány ez számodra?

- Sem előnyöm, sem hátrányom sem származik ebből. Színész vagyok, mindenki úgy kezel, mint a stáb bármely tagját, és mindent megteszek, hogy megálljam a helyem. Amit tudok, megteszek. Bizonyítanom kell, hogy színész vagyok, de nem apám miatt - akire amúgy büszke vagyok -, hanem azért, mert neves és nagyszerű színészekkel szerepelek egy sorozatban.

Mióta érdekel a színjátszás?

- Mindig is vonzott a színház. 13 éve látogatom Földessy Margit stúdióját, ahol drámapedagógiai asszisztensként is dolgozom. Korábban az IBS-en végeztem: az iskolát azért választottam, mert nagyon szeretem az angolt. Korábban mindig mondták, hogy több lábon kell állni, így hiába érdekelt már gyerekként a színészet, elmentem dolgozni más, úgymond "civil" munkahelyre, így voltam multinál, HR-osztályon, illetve egy kereskedelmi cégnél is, tolmácsként. Ezek mind olyan munkák voltak, melyeknek nincs semmi közük a filmhez és a színház világához. Most viszont nincs más az életemben, csak a film és a színház.

A nagyközönség a Tűzvonalban szereplőjeként ismert meg, de filmeztél is korábban.

- Játszottam a Boldogság színé-ben, a Lopott képek-ben, a Nenő-ben és a Mansfeld-ben. Színpadon pedig többek között a Van, aki forrón szereti-ben, a Popfesztivál-ban, a Szentivánéji álom-ban.

Mennyire volt új a csapat, amellyel a Tűzvonalban-t forgatjátok?

- Színészek közül keveset ismertem személyesen, inkább a stábból többekkel és a rendezővel dolgoztam korábban. Örülök ennek a munkának, mert igazán nagy színészekkel játszhatom együtt, mert tanulni lehet tőlük a szakmáról. Figyelem a háttérmunkát, azt, hogyan működnek egyes fázisok, és mert minden oldalról próbálom megismerni azt, miképp jön létre egy ilyen produkció. Ez igazi csapatmunka, melynek szerintem a közönség látja is az eredményét. Jó kis közösség jött létre: ha épp két-három ember nem forgat, már megy is a beszélgetés, indulnak az anekdoták, a színházi történetek. Közös pontok akadnak sokaknál, ilyenkor gyakran csak hallgatom a színházi sztorikat, kicsit kívülállóként.

Nem te vagy a főszereplő, de jócskán akad jeleneted. Heti hány napodat köti le a sorozat?

- Nagyon rapszodikus, változó, mennyit forgatok. Ha minden nap 10-12 órában kellene feszült tempóban dolgozni, mint a stáb nagy részének, akkor persze éppannyira elfáradnék, mint ők, de így én érdekes módon inkább feltöltődöm egy fárasztóbb forgatási nap után. Ez a sorozat nagy ajándék, lehetőség, semmiképp nem panaszkodom.

Sok amerikai sorozatban csak egy részt látnak előre a szereplők, hogy viselkedésüket ne befolyásolja az, hogy tudják, hogy - mondjuk - a karakter meghal öt epizód múlva. Ti mennyire láttok előre?

- Nagy vonalakban tudtuk, hogy mi fog történni, mert az első 17 részt például, megkaptuk egyben. Én nem bántam, hogy az elején tudtam, mi fog történni Pircsivel. Azt viszont nagyon szeretem, hogy szabad kezet kapunk, ezért ha valamelyik mondat nem a szánk íze szerint íródott, helyben, spontán meg lehet változtatni. Vannak olyan emberek, akik többet improvizálnak, de ez még inkább életszerűvé teszi a Tűzvonalban-t. Most a második menet első három epizódját kaptuk meg, folyamatosan íródik a többi. Úgy tudom, még 21 epizód lesz második menetre.

Hogy látod, milyenek a kritikák?

- Internetes fórumokat szoktam olvasgatni, és őszintén mondom, hogy a negatív kritikával sincs bajom, mert tanul belőle az ember. Nagyon élvezem a hozzászólásokat. Van, hogy fejtegetik a történetet, az például nagyon izgalmas, mert én tudom, merre visz a folytatás, de sokszor olyan ötletekkel áll elő a netező-néző, ami engem is elgondolkodtat. Öröm olvasni, ha dicsérik akár színészi játékot, akár a dramaturgiai húzásokat.

Milyen a karaktered, Szabó Piroska őrmester és miben hasonlítasz a karakterre?

- Pircsi? Végtelenül nyitott, kicsit naiv, szereti feltételezni a jót mindenkiről. Számára minden ember egy kis ékszerdoboz, meg akarja találni a jót bennük. Minden igazságtalanságot nehezen visel. Nagyratörő céljai, álmai is vannak, amiket próbál megvalósítani, miközben őrlődik a felelősség, munka és az álmok közt. Keresi a helyét a világban, nagyon meg akar felelni. Rendőr lett, de nem neki való igazán ez a hivatás. Én pont annyira vagyok nyitott, mint Pircsi, és én is szeretnék pozitívan hozzáállni másokhoz. Az igazságtalanság persze engem is bánt, de hál' istennek a szüleimmel meg a barátaimmal meg tudom beszélni ezeket. Először persze egyedül próbálom feldolgozni, de nem szégyellem, ha segítséget kell kérni. Az írók, ahogy megismertek minket, kissé ránk formálták a karaktereket. Úgy játszom, amilyen vagyok - azért teljesen nem tudok kivetkőzni magamból. Néha Pircsi kimond olyan dolgokat, amit én nem biztos, hogy az életben megtennék.

Izgalmas akciójelenetet forgatni? Vagy inkább maradnál a békés, nyugodt dialógusoknál?

- Azt hiszem, mind a kettőre szükség van. Féltem kissé a mozgalmas jelenetektől, de ha kész tények elé vagy állítva, meg kell tenned, amit megkövetel a szerep. Nem csak a sorozat miatt, saját magad miatt is. Forgattunk már jó pár erőszakos jelenetet, így a kezdeti lassabb tempó egyre gyorsul.

Meg lehet szeretni amúgy a rendőrök munkáját?

- Nekem most derült ki, hogy ez egy kőkemény szakma, rengeteg kihívással. S bár a dialógusé a főszerep, nagyon élveztem az akciójelenteket is. Remélem sikerült teljesítenem, amit kellett. Sokféle munka, ettől izgalmas. Az én karakterem nem az a tipikus, kemény zsaru, ő titkárnőből lett rendőrnő, aki sok bakit követ el, mivel egy szeleburdi lány. Úgy érzem, szeretik a nézők, talán épp azért, mert mindannyian követünk el hibákat.

Hol láthat az, akinek nem elég a Tűzvonalban?

- Az IBS színpadán játszom. Változó, mikor mit. Jelenleg három darabbal készülünk, egy decemberben (Dühöngő ifjúság), a másik kettő (Antigoné, Lovakat lelövik, ugye?) jövőre kerül bemutatásra.

Kalmár Csaba