Kíméletlen leépítések futószalagon

Az utóbbi fél évben világszerte megugrott az elbocsátások száma. Magyarországon a tíz százalékhoz közelít a munkanélküliségi ráta. A leépítések között nem nehéz erkölcsileg, jogilag támadhatókat találni. Hazai kirúgottaktól gyűjtöttünk történeteket és találtunk olyan amerikai honlapot, amelyen ilyen sztorikat publikálnak az érintettek.

Olvassunk a gyanús jelekből - ez a tanulsága Péter történetének, aki egy multinacionális cégnél tapasztalta meg a kódnyelven előadott leépítést. "Először azt jelentették be, hogy átszervezik a céget. Ekkor még szó sem volt leépítésről, csak arról, hogy szeretnék racionalizálni a munkafolyamatokat. Amikor mindenki elfoglalta új pozícióját, már kezdett gyanús lenni a dolog. A napi teendők ugyanis annyira leegyszerűsödtek, hogy azt egy 8 osztályt kijárt indiai munkás is meg tudta csinálni két dollárért óránként" - meséli Péter. "A naivabbak még akkor is örültek, amikor a tárgyalókból konditermet csináltak, csak arra nem gondoltak, hogy vajon miért nincsen szükség több tárgyalóra" - mesélte a cég másik egykori alkalmazottja, aki még a leépítés előtt talált magának új munkahelyet.

Nem a teljesítmény számított

"Február környékén kezdték pedzegetni, hogy leépítés lesz, majd pár hét múlva már hivatalosan is bejelentették. Eredetileg azt mondták, hogy érdemes mindenkinek igyekeznie, mert a legjobbakat tartják meg a maradék posztokra. Majd májusban volt egy nagy előadás, ahol elmondták, hogy teljes teamek szüntetnek meg, köztük az enyémet is. Tehát végül egyáltalán nem érdekelt senkit, a dolgozók egyéni teljesítménye, az egyszerűbb utat választották" - meséli szomorúan Péter.

Egy másik nagyvállalat szintén rákényszerült, hogy megváljon jó néhány alkalmazottjától, köztük a 30 éves Ivettől is. A hölgy elmondása szerint munkaadója igyekszik segítséget nyújtani az elhelyezkedésben, ám azt is elég faramuci módon. "A cég felbérelt egy karrierirodát, akinek a szolgáltatásait igénybe vehetjük. Elvileg segítenek megírni az önéletrajzot és a motivációs levelet, illetve felkészítenek az állásinterjúkra. Amikor megpróbáltam a központi rendszerben bejelentkezni hozzájuk, akkor törölték az időpontomat, mondván nekem szeptember 30-ig van szerződésem, tehát legkorábban augusztusban mehetek hozzájuk konzultációra. A cég oldaláról azt mondják, hogy legyünk hálásak, ugyanakkor azt nem nézik jó szemmel, ha már most neki kezdek az álláskeresésnek."

Kerülik a csoportos létszámleépítést

A cégek másik jellemző gyakorlata a leépítésre kerülő dolgozók számával trükközés. Számos cég ugyanis kifejezetten arra játszik, hogy az egy hullámban elbocsátott munkatársak száma épp csak 1-2 fővel maradjon el attól létszámtól, mint amennyit a cégnek a munkaügyi kirendeltségeken csoportos elbocsátásként már kötelező bejelentenie (ez tíz főt jelent). Hogy miért? Amellett, hogy a nagy létszámban elküldött dolgozók rontják a cég hírnevét, a csoportos létszámleépítés eltussolásával elejét lehet venni a végkielégítések kifizetésének és a bonyolultabb procedúrának.
Az elbocsátás meglehetősen kíméletlen eszközeihez folyamodott egy hazai kereskedelmi televíziótársaság és egy minisztérium is. A tévénél az "elbocsátó szép üzenet" közlésére egy irodába terelték az épp kirúgás előtt álló pénzügyest és informatikust. A szakemberek beléptető kártyáit és személyes holmiját ott helyben elvették. Az irodahelyiség ajtaját pedig nyomatékként biztonsági őrökkel torlaszolták el, mindaddig, amíg a szakemberek "önként"alá nem írták, hogy közös megegyezéssel távoznak a cégtől. Csak utána voltak hajlandók kiengedni őket.
Az egyik hazai minisztériumban pályázati területen dolgozó szakemberrel sem bántak épp kesztyűs kézzel a munkaadónál-a férfi egy reggel azzal volt kénytelen szembesülni, hogy nem tud bemenni az irodájába. Utóbb kiderült, azért nem, mert távolléte alatt a zárat kicserélték. Az incidens után, a felmondólevél kézhezvételekor nem sokkal tudta meg: a történtek nem a véletlen művei. A szakember egyébként azóta sem kapta vissza személyes tárgyait...

Közös megegyezés: a tanúk korábban aláírták

Az elbocsátás drasztikus eszközei a friss munkatapasztalattal rendelkező pályakezdők körében is megjelennek. A 18 éves, Heves megyében élő Mariann például hiába indult lelkesen néhány hete vasárnap délelőtt 10-re dolgozni egy élelmiszer-áruházlánc üzletébe, főnöke megérkezése után pár perccel már ki is tette a szűrét. A próbaidőn már jócskán túl lévő lánnyal közölte: ne is menjen átöltözni, mától nem dolgozik az áruházban. Majd rögtön orra alá tolta a két tanú aláírásával ellátott, közös megegyezésű felmondásról szóló iratot, miközben a felmondást ellenjegyző tanúk jelen sem voltak az esetnél. Velük a főnök már jó előre aláíratta a szükséges papírokat. A fiatal hölgynek szerencsére volt lélekjelenléte és nem kellett sokáig munka nélkül tengődnie: az első csalódás után megrázta magát. Az elbocsátás utáni héten rögtön végigjárta a környező üzleteket és állás után kilincselt. Viselkedése annyira elnyerte az egyik butiktulajdonos figyelmét, hogy azonnal állást ajánlott számára.

USA: blogot írnak a kirúgottak

Nem csupán Magyarországon, hanem más országokban is történnek furcsa elbocsátások. Egy amerikai férfi, aki szintén áldozata lett egy leépítésnek, úgy döntött, hogy indít egy blogoldalt (www.howigotlaidoff.com), ahol az emberek elmesélhetik saját történetüket elbocsátásukkal kapcsolatban. A Greg McGunagle által létrehozott honlapon (How I got laid off) sok történetet lehet olvasni. Az elbeszélők között van olyan, akivel édesapja temetéséről visszatérve közölték a rossz hírt, úgy, hogy még egy szóbeli részvétnyilvánításra sem futotta a cégtől. Akad, akit egy vasárnap délutánon, kislánya babazsúrja alatt ért a telefon és olyan is, akit egy rövid sms-ben értesítettek, hogy "nem tartanak igényt a további szolgálataira".

D.T.-T.G.