Kiderült, hogy egyszerre sétál és fut az elefánt

Vágólapra másolva!
A legtöbb állatnál a futás szökkenéseket tartalmaz. Az elefántok esetében azonban a nagy tömeg lehetetlenné teszi, hogy a levegőbe emelkedjenek. Ezek az állatok másképpen futnak, mint a kisebb testű négylábúak. Hogyan?
Vágólapra másolva!

Az elefántok futása első pillantásra gyors sétának tűnik. Az elefántok futólépéseinek John Hutchinson (Royal Veterinary College, UK) által elvégzett elemzése azonban azt derítette ki, hogy a mellső lábak sétálnak, mikörben a hátsók ügetnek. A rejtély megoldásában Norman Heglund (Université Catholique de Louvain, Belgium) volt a segítségére, aki kidolgozta, hogy lehet megmérni az állatok által a talajra kifejtett erőt.

A kutatók az elefántok taposóerejének megméréséhez egy 8 méter hosszúságú, elefánt méretű nyomólemezt készítettek 16 darab 1 négyzetméteres elemből, melyet egy vasbetonalap tartott. A kísérletre Lampangban (Thaiföld) került sor, és 34 ormányos vett benne részt - 870 kilós bébiktől 4 tonnás felnőttekig. Az állatok sebessége a 0,38 m/s-os sétától a 4,97 m/s-os rohanásig terjedt. A mérések alapján ki lehetett számítani az elefántok tömegközéppontjának a mozgását, mely rendkívül gazdaságosnak adódott. Egy elefánt energiafelhasználása 0,8 J/kg/m, ami harmada az emberének és harmincada az egérének. A sétáló elefántnak mindig három, a rohanónak két lába érinti a talajt, így az állat tömegközéppontja kevésbé emelkedik elrugaszkodáskor, mint más állatoké.

A kutatók kiszámolták, mi módon konvertálják át egymásba a különféleképpen mozgó állatok a helyzeti és a mozgási energiát. Futáskor az inakban és izmokban tárolt helyzeti és a szökelléshez szükséges mozgási energia közötti átmenet folytonos - éppen úgy, mint a pogo bot esetében. Ezzel szemben a sétáló állatok a lépés elején alakítják a helyzeti energiát mozgásivá, az energiaátmenet a felül lengő inga esetéhez hasonlóan szakaszos. Az elefántok haladásának energia-körforgása más járáskor, és más futáskor.

Az ügetőlépés első fázisában az elefántok tömegközéppontja áttolódik egyik oldalukról a másikra, magassága azonban változatlan marad. Az ügetési mozdulat második felében a tömegközéppont fel-le mozog. Az elefántok tehát úgy haladnak gyorsan, hogy az egyik definíció szerint futnak, a másik szerint ballagnak - ez az elefántokra jellemző mozgás nem sorolható be a klasszikus kategóriákba.

Az eredmények fényében lehet, hogy újra át kell gondolni a hajdani nagytestű szárazföldi állatok - a mamut, az ősorrszarvú, a dinoszauruszok - mozgását. Az eredményeket The Journal of Experimental Biology 12 February 2010 számában publikálták.