A népautók koronaékszere - Volkswagen Corrado G60 teszt

Eredetileg Taifunnak hívták volna (akkoriban szelekről neveztek el sok VW-t), de a természeti pusztítások miatt lemondtak róla. Új neve a spanyol „correr”, vagyis futni szóból származik

Ami a Scirocco az egyes Golfnak, az a Corrado a kettesnek: izgalmas kupéváltozat, ám utóbbi technikájában és szolgáltatásaiban óriásit lépett előre. Mára kevés maradt belőle, de mi találtunk egy majdnem veteránkorút, mégpedig a híres spirálfeltöltős motorral.

Szokatlan stratégiával a két VW-sportmodell négy évig együtt létezett: a Sciroccót 1992-ig gyártották, de már 1988-ban megjelent a Corrado. A célközönség a fiatalabb korosztály volt, amelynek tagjai Golf-megbízhatóságú, de mutatósabb autóra vágytak. Herbert Schäfer, a Volkswagen főstilisztája rajzolta meg a vonalakat az akkori Golf/Jetta páros padlójára, az A2-re.

A futómű (lényegében a GTI 16V-ből vették át), a fék, a motorválaszték, a kormány és számos kezelőszerv is a Golfé.

Karosszériáját egy régi partnercég, a Karmann gyártotta,

és a Volkswagentől érkezett alkatrészeket is ott építették be. Az alapváltozatba 16 szelepes, 1,8-as, 136 lóerős szívó négyhengerest szereltek, ám valójában az izgalmas dolgok a G60-tól felfelé kezdődtek.

Spirálfeltöltős vagy kompakt V6 motorral

Ezt a kivitelt szintén 1,8-as, de nyolcszelepes, hosszúlöketű négyhengeres vitte, amire befecskendőt és furcsa, G-formájú spirálkompresszort szereltek. A nagyobb igénybevétel miatt átalakították a főtengelyt, a dugattyúkat, a hengerfejet, a szelepeket és egy közteshűtőt is beépítettek. 160 lóerő és 225 km/h-s végsebesség lett a végeredmény. Később hengerenkénti négyszelepes változat is készült, de nem került sorozatgyártásba, csak két prototípus született 1992-ben.

Ebben az évben az alap 1,8-ast is leváltotta a modernebb kétliteres, de változatlanul 136 lóerős négyhengeres, és bemutatkozott a különleges szűk hengerszögű hathengeres (VR6). Ezt a motorfajtát eredetileg a Lancia találta ki, és már a két világháború között is használta, de

a lényeg így is ugyanaz: hat henger fér el négy helyén.

A Corradóban kétféle VR6-os is futott, 2,8-as (179 lóerő) az USA-nak, és 2,9-es (190 lóerő) Európának.

Szürkeöntvény a blokk, alumínium a hengerfej, töltőlevegő-hűtőt is kap a G60. A négyhengeres szinte elvész a motortérben Forrás: Retro Mobil

Fontos különbség, hogy a VR6-osok már az A3-as (Golf III, Jetta/Vento III) újabb padlólemezén készültek, így más lett a futómű, és nőtt a nyomtáv is, ezért 2 cm-rel szélesítették a sárvédőket, és átformálták az első lökhárítót is. Idővel aztán a G60-ast kivették a kínálatból, főleg az excentrikus mozgást végző spirállal dolgozó G-töltő hibái miatt. Mindegyik változathoz alapból ötfokozatú kézi váltót adtak, de kérhető volt négyfokozatú automata is.

Sok feláras extra és 2+2 valódi ülés

Tesztünk G60-asát itthon vette gazdája a fotókon is látható, kiváló állapotban. Húsz évvel ezelőtt már volt neki egy ilyenje padlizsánlilában, a pirosat most nosztalgiából vásárolta.

Jól választott, az autó hiánytalan, semmi sem lötyög,

jóformán rozsdamentes, és mindene működik, reálisnak tűnik az órán látható 174 000 km. Semmit sem kellett javítani vagy cserélni, de a tuningos első és hátsó lámpák szörnyen néztek ki – szerencsére adták a kocsihoz az eredeti, gyáriakat is.

A kormány, a sebességmérő, a pedálsor és a váltókar a Golfból való, míg a pult, néhány kapcsoló és fordulatszámmérő egyedi Forrás: Retro Mobil

Ez a Corrado a sorozat elejéről való, így a később alapáras kütyük itt még feláras extrának számítottak – ilyen a központi zár, az ABS, a légkondi és az elektromos ablakmozgatás is. A fűtött ülésekért, a bőrkárpitért, a BBS alufelnikért és a napfénytetőért a későbbi évjáratoknál is fizetni kellett, erre a gépre ezek közül csak az elektromos tető jutott. Utasterében jellegzetes a nyolcvanas évek stílusát hordozó plasztikpult és a kemény ülés, bár utóbbinak itt legalább van valamennyi oldaltartása.

Nem egyszerű beevickélni hátra, a magas combtámaszok miatt csak felhúzott térdekkel lehet ülni Forrás: Retro Mobil

Elöl bőséges a hely, a kormány is állítható, jól testre szabható a vezetési pozíció. A motor alapjáraton szerényen duruzsol, pörgetve viszont megjön a karcos hangja. Érdekes kettőség, hogy normál vezetéssel családi autóként (két gyerek elfér hátul) egész jól használható, ugyanakkor nemhogy eltűri, hanem egyenesen igényli a sportos vezetési stílust.

Megy ez, mint a szélvész

Fontos különbség a 16V modellekhez képest, hogy nyomatékos motorját nem kell agyonforgatni: alulról is folyamatosan húz, jó a gyorsulás (a gyár szerint 8,5 másodperc alatt van százon), de igazából leginkább a rugalmassága élvezetes.

Váltója jól kézre áll, sportos, rövid úton jár,

emellett kemény és pontos. A kocsi rövid, alacsony és széles, kiváló az úttartása. Futóművét csak dicsérni lehet, hiszen sportos, de csak annyira, hogy ne legyen kellemetlenül rázós.

Hosszú orr, rövid hátsó, közöttük finom, elegáns ívek – Schäfer, a formatervező látványos vonalakat rajzolt. Gyári kabrió sajnos csak prototípusként létezett Forrás: Retro Mobil

A négyküllős, vastaghúsú kormányt kellemes markolni (sokan inkább kisebbre, sportosabbra cserélik), maga a szerkezet könnyű és precíz, hidraulikus rásegítőjével pedig gyorsan reagál. Elöl hűtött, hátul egyszerű tárcsafékek dolgoznak szervóval és ABS-szel. Érdekes műszaki megoldása a 120 km/h felett automatikusan kiemelkedő hátsó szárny, ezzel néhány hónappal még a Porsche 911-est is megelőzte. Ugyanakkor a technikának (beleértve a kényes G-töltőt is) meg kellett fizetni az árát.

Jól leolvashatók a műszerek, a fordulatszámmérő kisebb a Golfénál Forrás: Retro Mobil

A Corrado méltatlanul mellőzött modell lett, sokak véleménye szerint indokolatlanul drága, és sok odafigyelést, karbantartást igénylő autó.

A szaksajtó többször is az egekig magasztalta,

a márka legjobb élményautójának meg a jövő klasszikusának nevezte. Utóbbiban végtére lehet valami, mert a gyűjtők mostanában kezdik felfedezni, a szép példányok ára pedig lassan, de biztosan kúszik felfelé.

Műszaki adatok – VW Corrado G60

Motor: soros négyhengeres, OHC-vezérlésű, kompresszoros, hengerenkénti kétszelepes, hengerenkénti befecskendezéses benzines, elöl keresztben beépítve. Hengerűrtartalom: 1781 cm3. Furat x löket: 81,0x86,4 mm. Kompresszió: 10,8:1. Teljesítmény: 160 LE, 5600/perc fordulaton. Nyomaték: 220 Nm, 3800/perc fordulaton.

Erőátvitel: ötfokozatú kézi váltó, elsőkerék-hajtás. Felfüggesztés: elöl McPherson-futómű, hátul csatolt lengőkarok. Elöl hűtött, hátul tömör féktárcsák, ABS.

Felépítmény: háromajtós, önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4050x1690x1310 mm. Tengelytáv: 2471 mm. Tank: 55 l. Saját tömeg: 1155 kg.

Gyorsulás (0–100 km/h): 8,5 s. Végsebesség: 225 km/h.

Még több veteránteszt a Retro Mobil februári számában:

Retro Mobil 2019. február Forrás: Retro Mobil

Alább az ősmodellről és a kategória kihalásáról is olvashat: