Franciaországban tudatosan, intézményesítve járatják le a nemzettudatot

Barbara Lefebvre, egyetemi tanár.

A fiatal franciák „csomag nélküli utazók" lettek, olyanok, akik nem ismerik sem saját történelmüket, sem irodalmukat, sem országuk földrajzát. Barbara Lefebvre egyetemi tanár, a Le Figaro rendszeres esszéírója most megjelent „Ez Franciaország..." (C'est ça la France) című könyvében úgy látja, hogy a politikai kormányzat kapitulált, és jelenleg a nemzettudat intézményesített lejáratása zajlik. A könyv megjelenése kapcsán a Le Figarónak adott interjút.

A nemzettudat felszámolására tett kísérletet a baloldal

Miután a Nyugat évszázadok alatt megalkotta a nemzet fogalmát, mint politikai konstrukciót, 1945 óta szisztematikusan rombolja, tagadja, kritizálja azt, ami társadalmi berendezkedésének évszázadokon keresztül a hajtóereje volt - mondja Lefebvre. Franciaország és Anglia voltak az első európai nemzetek, amelyek egy hosszantartó konfliktusban - a 100 éves háborúban - kovácsolódtak össze igazi nemzetté.

Anglia ma teljes szuverenitásának visszaszerzésében reménykedik, miután kilép egy olyan posztnacionális politikai konstrukcióból, mint az Európai Unió, amelynek valójában soha sem volt teljesen a tagja.

A franciák többsége tisztában van azzal, hogy az ország elvesztette szuverenitását, az

Európa nemzetek fölöttiségében hívő, magát progresszívnek nevező politikai elit azzal támadja a franciákat, hogy a nép még mindig túlságosan szereti hazáját.

Az Európai Uniónak sem határai, sem gyökerei nincsenek

Számukra a határok eretnekséget, ósdi régimódiságot jelentenek, felszámolandó rosszat. Pedig éppen a földrajzi és történelmi határok tesznek nemzetté egy népet, és minden civilizációnak ez van a középpontjában.

Az Európai Unió pedig minden civilizációs megfontolást nélkülözve építkezett, sem határai, sem gyökerei nincsenek

- mondja Lefebvre. A szegényebb franciák már

menekülnek a párizsi körgyűrű, a migránsok lakta perifériák környékéről, mert ott már átvették az uralmat a kisebbségek, ezek a területek már a köztársaságon kívül vannak.

A vakká vált politikai elit azonban azt nevezi a válság forrásának, hogy a társadalom többsége még mindig nemzeti keretekben él, ezért egyre jobban erőltetik a globalizációt. Korábban az Origo is idézte Éric Zemmour írását, amelyben Franciaország legismertebb esszéistája a multikulturalizmusban, kozmopolitizmusban hívő francia politikai elitről ír.

Barbara Lefebvre : “Le patriotisme est intimement lié à la dimension militaire d’une nation” https://t.co/fvnGhVYrxapic.twitter.com/dp2JhaHhN9

— Atlantico (@atlantico_fr) 2019. április 20.

Lefebvre arra a következtetésre jut, hogy a franciáknak még mindig van lehetőségük arra, hogy társadalmukat, civilizációjukat „összerakják", hiába verték azt szét. Kiemeli, hogy Franciaország egy nemzettestből áll, de nem etnikai alapon szerveződik, hanem politikai, történelmi, kulturális örökségen alapul, és éppen ez tette naggyá. Felhívja a figyelmet arra, hogy

a francia oktatás olyan mélyre süllyedt az elmúlt 30 évben, hogy a diákokat már nem is tanítják hazaszeretetre, egyáltalán nem erősítik a nemzethez tartozás tudatát, sőt, a történelem, a földrajz, az irodalom vagy a művészetek oktatásának színvonala is zuhanórepülésben van.

Az előző generációhoz képest a mostani generáció már csak egyszerű fogyasztó, „konzumidióta", akit manipulálni lehet, és aki helyettesíthető.

A magát progresszistának valló, multikulturalizmusban hívő baloldal bukásra ítéltetett

Lefebvre kiemeli

a francia baloldal történelmi negatív szerepét ebben a folyamatban,

amelynek az 1789-es nagy francia forradalom idején még volt némi kapcsolata a nemzethez, azonban ez az örökség már a XIX. században veszendőbe ment. Az I. világháború végére a baloldal már a pacifista internacionalizmussal azonosította magát. Egy érdekes kitérőt követően, amikor sok szocialista a Vichy-féle kollaboráns, félfasiszta rezsimhez csapódott, a baloldal elszakadt a nemzettudattól, és az 1980-as évekre létrejött a neoliberális baloldal. Habermas posztmodern ideológiája pedig meghozta a multikulturalizmust és a nemzetek utáni világot. Nem véletlen, hogy az Európai Egyesült Államok, tehát a nemzetek fölötti Európa eszmeisége egy, a nemzeteket felszámolni akaró, mindenre kiterjedő, totalitárius internacionalista baloldali-liberális ideológia.

Mára az egykoron „morális baloldalnak" nevezett platform kidolgozta a politikailag korrekt nyelvi, képi és ideológiai világát, múzeumi műalkotásokat nevez át, mert azok nem felelnek meg ennek. Sőt, a baloldal mára egy igazi szörnyeteget is megalkotott azzal, hogy létrehozta az úgynevezett dekolonizációs racionalizmust, ami minden társadalmi kohéziót szétvert, mert ez az ideológia valójában etnikai alapú, multikulturális társadalom létrehozását tűzte ki célul Franciaországban.

Lefebvre szerint Franciaországnak az a küldetése, hogy erős nemzet legyen, és ezt minden ellenkező kísérlet, rombolás ellenére meg tudja valósítani. Úgy látja, hogy a társadalom „egy kicsit belefáradt" ebbe a harcba, és talán emiatt lett a kisebbségeknek ekkora ereje, ezért válhattak igazi zsarnokká.

Szükségszerű ugyanakkor, hogy a magát progresszivistának valló, multikulturalizmusban hívő politikai elit kudarcot valljon, mert sem a politikai közösséget (polgárság intézménye), sem a kulturális közösséget (nemzeti önazonosság) nem tudja felszámolni, ez ugyanis szembe menne az emberek általános akaratával, zárja le Lefebvre a Le Figarónak adott interjúját.